Evangelizáció szenvedéssel

Boldog Anna Schäffer szentté avatása elé - Pákozdi István atya jegyzete

Vannak mondatok a Szentírásban, amelyek fölött olykor könnyen átsiklunk. Ilyen Szent János levélrészlete is: „Jézus Krisztus, az igaz, engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1Jn 2,2).

Az egész egyháztörténelem folyamán gyakran a kicsik és a jelentéktelenek mutatják a hit útját. Október 21-én a „Hit éve” keretében XVI. Benedek pápa másokkal együtt a szentek sorába iktatja a bajor származású világi hívőt: Anna Schäffert, aki mélységes krisztusi szeretetéről tett tanúságot.

Hosszú éveken át ágyhoz kötött betegként folytatta misszionáriusi tevékenységét, 1925-ben hunyt el, II. János Pál pápa 1999-ben avatta boldoggá. Anna teljességgel megértette Szent János levélrészletét. Tudta, hogy az örökkön élő Krisztus benne szenved tovább, ő az engesztelés a bűnökért.

A bajor nép vallásosságában már XVI. Benedek pápa megválasztása előtt jóval egyre inkább fókuszba került egy balesetet szenvedett, megbénult, mégis élete értelmét Jézusban megtalált leány, akinek ágyban fekvő, hálóinges képét terjesztették egymás között az emberek, bajban közbenjárását kérték. Jól ismertem egy idős asszonyt, egy kis község polgármesterének a feleségét, aki a 80-as években már úgy beszélt róla, mint a jövő nagy szentjéről.

Vajon mit tett Anna, amiért XVI. Benedek pápa ily magasra, nemzetének kiválóságai közé emeli őt? 1882-ben egy asztalos, kézműves családban született. A mély keresztény lelkületet édesanyjától tanulta. Erős, egészséges gyerek volt, aki már 1894-ben, elsőáldozásakor Istennek ajánlotta életét. Regensburgban, ahová kislányként szolgálni járt, szeretett volna a misszionárius nővérek közé lépni. Apja halálát követően Landshutban dolgozott, ahol Jézus különleges hívását hallotta meg: hamarosan sokat és hosszan kell szenvednie. Annak ellenére, hogy már abban az évben felajánlotta életét Szűz Máriának, mint minden egészséges fiatal, ő is félt ettől a jövőtől. 1901-ben egy mosókonyhában kellet dolgoznia.

Amikor egyszer a mosókazán fölött lévő kályhacső kicsúszott a falból, megpróbálta visszahelyezni, ám megcsúszott és mindkét lábával a forró mosólúgba zuhant. Az orvosok mindent megtettek érte, de állapota annyira romlott, hogy nemsokára a betegágyat sem tudta elhagyni. A kicsiny családi lakásban, ahol testvére családja is élt, már nem maradhatott. Nagy szegénységben édesanyjával egy szobát béreltek, ahol ágyhoz kötve, sok szenvedés által kellett felismernie Isten akaratát fiatal életében. A keresztre feszített Krisztus hívására élete feladatát látta annak felajánlásában a bűnök bocsánatára.

A helyi plébános jó lelki mestere volt, naponta áldoztatta. 1910 őszén rendkívüli látomásban, ahogy ő mondta „álomban” Anna előbb Szent Ferencet majd a mennyországot, az Üdvözítőt látta, aki elfogadták áldozatát. Azóta hordta magán Jézus szenvedésének jegyeit, amiről nem sokan tudtak. Ettől kezdve erősödött benne az apostolkodás szolgálatára való készség. Imát ígért azoknak, akik hozzá fordultak, szavaival és írásaival vigasztalta őket. Kérő levelek nem csak hazájából, de Ausztriából, Svájcból, sőt Amerikából is érkeztek hozzá. 1923-ban egy eksztázisában átélte a nagypénteki eseményt és állapota rosszabbra fordult. Mindkét lába teljesen lebénult, szörnyűséges gerincvelő görcsök ínozták és bélrák gyötörte.

Öt héttel a halála előtt kiesett az ágyából és még egy agyrázkódást is szenvedett, ami akadályozta a beszéd és a látóképességét. Hatalmas kínjain mindenki csodálkozott, hogy lehet egy embernek ennyit szenvednie? 1925. október 5-én haldokolva vette magához a szent útravalót, ami hosszú éveken át tartó szenvedéseiben tápláló forrása volt.

Utoljára keresztet vetett és így fohászkodott: „Jézusom, neked élek!” Október 8-án volt a temetése hatalmas tömeg részvételével. Szenvedő emberek serege járult közbenjárását kérve a sírjához és a hivatalosan számon tartott 14 ezer imameghallgatást követően indult meg a boldoggá avatási eljárása 1972-ben.

Testét a temetőből a mindelstetteni plébániatemplomba vitték, ahol – különösen július 26-án, Anna-napon – ezrek részvételével tartott zarándoklatokat tartanak. Boldoggá avatására többféle könyv alakban megjelentek apró, gyöngybetűkkel írott naplója, feljegyzései, életének sokszoros feldolgozása, bemutatása.

Bajorország új szentjének legismertebb olajfestménye ágyban ülve ábrázolja, lágy, szelíd tekintettel, egyik kezében életírása, a másikban rózsafüzére, feje felett pedig a töviskoronával körülvett Jézus Szíve-kendő. Egyszerűség, mélységes hit, megpróbált élet, 33 év kegyetlen szenvedése volt a sorsa. Erőforrása lehet korunk minden szenvedőjének, aki rásejt az apostol szavainak értelmére: „kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből testének, az egyháznak javára” (Kol 1,24).

Az új evangelizáció lendületében a „Hit éve” arra is tanít minket, hogy ne szégyelljük hirdetni: a mai embernek is szenvednie kell, és ez nem értelmetlen dolog. A manapság gyógyíthatatlan betegségbe esettek sorsának is van értelme és értéke, ők is Krisztus sebeit hordozzák, engesztelésül a világ bűneiért.

Pákozdi István

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára