„Szükségünk van a kinyilatkoztatásra” – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata a Katolikus
Egyház Katekizmusáról
4. elmélkedés Az
előző elmélkedésben a katekizmus 31. pontjából kiindulva megállapítottuk, hogy a személyes
Istent bizonyossággal megismerhetjük „a természetes ész világánál a teremtett dolgokból”
(36. pont). Ez a lehetőség azonban nem mindig valósul meg. XII. Piusz pápa megállapította,
hogy az ember számos nehézséggel találkozik Isten megismerését illetően, többek között
„az áteredő bűnből következő rosszra hajló természetünk” miatt (37. pont).
Azonban
nem ez az egyetlen ok, amiért szükségünk van arra, hogy Isten kinyilatkoztassa magát
nekünk. Az Abszolút természetes módon történő megismerése, bár lehetséges, mégis korlátozott
és nem fedi fel számunkra, hogy mi Isten terve az emberre vonatkozóan. Hitünk három
alapvető igazsága, vagyis a Szentháromság, a Megtestesülés és a Kegyelem, nem vezethetők
le a teremtésből. Csak Isten tudja ezeket kinyilatkoztatni számunkra.
A keresztény
hit nem olyan vallás, amely az Isten megismerésére irányuló emberi erőfeszítésből
született. Ezzel szemben Isten válasza, aki szabadon ki akarta nyilatkoztatni magát
az embernek. A katekizmus azt tanítja, hogy a Kinyilatkoztatás nem pusztán a megfogalmazott
és velünk közölt igazságok összessége, hanem mindenekelőtt a Jézus Krisztus Személyével
való találkozást jelenti.
Isten úgy nyilatkoztatja ki magát, mint amilyen
a kezdetektől fogva, vagyis mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége.
Képessé akar tenni bennünket arra, hogy válaszoljunk neki és szeressük őt. Isten tehát
nem pusztán a dolgok ismeretét közli velünk, hanem, amint a katekizmusban olvassuk:
„közölni akarja saját isteni életét az emberekkel”, hogy fogadott gyermekeivé tegye
őket (vö. 52. pont).
A hit tehát nem annak az állítása, hogy Isten létezik,
hanem az abba vetett bizalom, hogy Isten, szeretete által örök élete részeseivé tesz
bennünket. Az egyházatyák mondták: „Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen”.
Nem úgy, ahogy a sátán ígérte meg a Paradicsomban, hanem Isten kegyelme révén.