A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata - 5. elmélkedés
Ahhoz, hogy megismerhessük Istent, szükségünk van rá, hogy Isten kinyilatkoztassa
magát. És valóban, Isten kinyilatkoztatta magát az embereknek. A katekizmus 54. pontja
összefoglalja a Kinyilatkoztatás állomásait. Isten már a „kezdet kezdetén megmutatta
magát ősszüleinknek”, felkínálva nekik az önmagával való benső közösséget. És ezt
a meghívást soha nem vonta vissza. Még azt az antropológiai katasztrófát követően
sem, amit eredeti bűnnek nevezünk. Ősszüleink bukása után Isten még számos alkalommal
felkínálta szövetségét az embereknek.
Noé története az első bibliai szöveg,
amelyben Isten szövetséget köt az emberrel.
A szivárvány ennek a szövetségnek
a jelképe. „Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam
köztem és minden földi lény között" (Ter 9,17). A katekizmus hangsúlyozza, hogy „A
Noéval kötött szövetség érvényes mindaddig, amíg a „népek” korszaka tart, vagyis az
Evangélium egyetemes meghirdetéséig” (58. pont). Ez az állítás eszünkbe juttatja Lukács
evangéliumának egyik titokzatos mondatát: „Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni,
amíg be nem teljesedik az idejük” (Lk21,24).
A másik szövetség az Ábrahámmal
kötött szövetség. „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) – mondta
Isten Ábrahámnak. A tőle leszármazott nép valóban a pátriárkáknak tett ígéretek letéteményese
lesz, a választott néppé válik. Ezzel a néppel Isten megköti a Sínai Szövetséget és
Mózes által közli vele a Tízparancsolatot, az élet tíz szavát. Istennek az emberekkel
kötött szövetségei Jézus Krisztus személyében jutnak el teljességükre, aki az Atya
Isten „egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje” (65. pont).
Emlékeznünk
kell tehát arra, hogy részesei vagyunk ezeknek a szövetségeknek, amelyeket Isten kötött
az emberekkel. Így könnyebben rátalálhatunk életünk értelmére: Noé, Ábrahám és főleg
a Kinyilatkoztató Jézus, a személlyé vált Kinyilatkoztatás történetében.