2013-02-01 17:25:43

Száz éve született és tíz éve hunyt el „Speckpáter” - P. Szabó Ferenc emlékezése


RealAudioMP3 Csütörtökön olvastam a Vatikáni Rádió honlapján, hogy Rómában megemlékeztek a „Hallgató Egyház”, vagy Szükséget Szenvedő Egyház nevű segélyszerv – Kirche in Not – alapítójáról, Werenfried van Straaten holland/flamand premontrei atyáról születése 100. és halála 10. évfordulója alkalmából. Antonia Willemsen, a segélyszerv jelenlegi főtitkára és évtizedekig a páter „jobb keze” idézte fel az alapító szerzetes életét és világméretű tevékenységét.

Mostani megszólalásom célja az, hogy kifejezzem hálámat azért, amit már két éve itt a Vatikáni Rádióban is elmondtam, rádiós könyvakciónk nagylelkű támogatásáért. Werenfried atyát és Antonia Willemsent személyesen is megismerhettem, amikor Mester István római prelátussal, aki a Papi Kongregációból segítette könyvküldéssel a magyar papságot, részt vettünk Königsteinben a Magyarország felé irányuló könyvakciónk évi megbeszélésein.

A Vatikáni Rádió munkatársa interjút készített Antonia Willemsennel, aki Werenfried atyát a következőképpen jellemezte:

RAz egyik legerősebb jellemvonása volt, hogy nagyon hitt az emberben, mindig mondta: ’Az ember sokkal jobb, semmint azt gondolják; de Isten is sokkal jobb, semmint mi gondoljuk.’ Ennek alapja az, amit megtapasztalt életében: az emberek nagylelkűsége felülmúlta elképzelését. Számomra ez volt a legfontosabb.”

A következő kérdés: „P. Van Sraatennek sikerült felhasználni az emberek nagylelkűségét. Ön szerint mi volt ennek a titka?”

R Titkát két dologban kell keresnünk: Segítséget kért a szenvedők számára, és ugyanakkor feladatának tartotta a jótevők lelki gondozását; mindig választ adott a hit és a lelkiismeret számára nehéz helyzetekre, és így mindig összekapcsolta a két szempontot.”

Antonia Willemsen a továbbiakban beszámolt a Kirche in Not évek során kibontakozott tevékenységről.

A kezdetben Ostpriesterhilfe-nek nevezett segélyszerv 1947-ben alakult meg, lelkipásztori terveket támogatott ott, ahol az egyházat üldözték vagy nem voltak kellő eszközei az apostoli munkához, majd a kommunizmus bukása után az ún. harmadik világ keresztényeit segítette fokozottabban. A Kirche in Not világszervezetté nőtt: 2011-ben több, mint 4.600 projektet valósított meg 145 országban.

P. Werefried kezdetben maga járta a flandriai plébániákat, iskolákat, prédikált és gyűjtött a keleti menekültek javára élelmet, füstölt szalonnát (innen a Szalonnapáter/Speckpáter elnevezés), majd a kommunista országok papjainak apostoli munkájukhoz különféle segítséget kezdett küldeni. Évekig segítették a gyűjtésben atyát magyar jezsuiták is, főleg P. Muzslay István, a leuveni Mindszenty-kollégium alapítója.

Mint jeleztem, amikor Magyarországon még nagyon gyér volt a vallásos könyvek megjelenése, mi a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztői számos vallásos könyvet írtunk, fordítottunk, szerkesztettünk és adtunk ki a hetvenes-nyolcvanas években, és e kiadásokat jórészt az Ostpriesterhilfe vagy későbbi nevén Kirche in Not finanszírozta nagylelkűen. Akkoriban nem igen hangoztattuk, hogy Van Straaten segélyszerve volt fő támogatónk, mert a premontrei páter neve kemény kommunizmus-kritikája miatt vörös posztó volt a vörösök szemében. A magyar hierarchia tagjai nem igen fejezték ki nyilvánosan akkoriban hálájukat, de persze a sokszoros segítséget várták és elfogadták.

Szikora József az Új Ember 2003. jan. 19-i számában - megemlékezve a kilencvenéves Speckpáterről - a következő adatokat tette közzé: „A magyar egyház évente másfél millió dollár értékű építkezésre, épület-felújításra fordítható segélyt köszönhet neki, évi közel kétszáz gépkocsit a papoknak, idős papok, szerzetesek támogatását, templomfűtő berendezéseket, a Szolgálat című folyóirat példányainak, az Opus Mystici Corporis kiadványainak, liturgikus és imakönyveknek a nyomdaköltségét.”

Végül megemlítem Szikora József cikkét idézve: Werenfried atya nagy tisztelője volt Mindszenty József bíborosnak és Márton Áron erdélyi püspöknek. Két kis epizódot említ az Új Ember cikkírója: Werenfried atya, amikor Mindszenty bíboros Bécsben fogadta, egy dollárcsekket adott át a száműzött bíborosnak: hat számjegyű összeg állt a csekken.

1975-ben vállalta, hogy a magyar bíboros Mariazellben történt temetésekor ő mondja a gyászbeszédet. A kemény beszéd szövegét König bíboros és mások hiába próbálták enyhíteni, Van Straaten hajlíthatatlan maradt. Többek között Mindszenty bíborosnak a pápa iránti engedelmességéről azt állította, hogy az nem volt kapcsolatban semmiféle keleti politikával, hanem „szerves része Krisztus isteni stratégiájának”. Mindszenty József útját „minden idők szentjeinek útja”-ként jellemezte.








All the contents on this site are copyrighted ©.