Száz éve született és tíz éve hunyt el „Speckpáter” - P. Szabó Ferenc emlékezése
Csütörtökön olvastam
a Vatikáni Rádió honlapján, hogy Rómában megemlékeztek a „Hallgató Egyház”, vagy Szükséget
Szenvedő Egyház nevű segélyszerv – Kirche in Not – alapítójáról, Werenfried
van Straaten holland/flamand premontrei atyáról születése 100. és halála 10. évfordulója
alkalmából. Antonia Willemsen, a segélyszerv jelenlegi főtitkára és évtizedekig a
páter „jobb keze” idézte fel az alapító szerzetes életét és világméretű tevékenységét.
Mostani megszólalásom célja az, hogy kifejezzem hálámat azért, amit már két
éve itt a Vatikáni Rádióban is elmondtam, rádiós könyvakciónk nagylelkű támogatásáért.
Werenfried atyát és Antonia Willemsent személyesen is megismerhettem, amikor Mester
István római prelátussal, aki a Papi Kongregációból segítette könyvküldéssel a magyar
papságot, részt vettünk Königsteinben a Magyarország felé irányuló könyvakciónk évi
megbeszélésein.
A Vatikáni Rádió munkatársa interjút készített Antonia Willemsennel,
aki Werenfried atyát a következőképpen jellemezte:
R „Az
egyik legerősebb jellemvonása volt, hogy nagyon hitt az emberben, mindig mondta: ’Az
ember sokkal jobb, semmint azt gondolják; de Isten is sokkal jobb, semmint mi gondoljuk.’
Ennek alapja az, amit megtapasztalt életében: az emberek nagylelkűsége felülmúlta
elképzelését. Számomra ez volt a legfontosabb.”
A következő kérdés: „P. Van
Sraatennek sikerült felhasználni az emberek nagylelkűségét. Ön szerint mi volt ennek
a titka?”
R „Titkát két dologban kell keresnünk:Segítséget
kért a szenvedők számára, és ugyanakkor feladatának tartotta a jótevők lelki gondozását;
mindig választ adott a hit és a lelkiismeret számára nehéz helyzetekre, és így mindig
összekapcsolta a két szempontot.”
Antonia Willemsen a továbbiakban beszámolt
a Kirche in Not évek során kibontakozott tevékenységről.
A kezdetben
Ostpriesterhilfe-nek nevezett segélyszerv 1947-ben alakult meg, lelkipásztori
terveket támogatott ott, ahol az egyházat üldözték vagy nem voltak kellő eszközei
az apostoli munkához, majd a kommunizmus bukása után az ún. harmadik világ keresztényeit
segítette fokozottabban. A Kirche inNot világszervezetté nőtt: 2011-ben
több, mint 4.600 projektet valósított meg 145 országban.
P. Werefried kezdetben
maga járta a flandriai plébániákat, iskolákat, prédikált és gyűjtött a keleti menekültek
javára élelmet, füstölt szalonnát (innen a Szalonnapáter/Speckpáter
elnevezés), majd a kommunista országok papjainak apostoli munkájukhoz különféle segítséget
kezdett küldeni. Évekig segítették a gyűjtésben atyát magyar jezsuiták is, főleg P.
Muzslay István, a leuveni Mindszenty-kollégium alapítója.
Mint jeleztem, amikor
Magyarországon még nagyon gyér volt a vallásos könyvek megjelenése, mi a Vatikáni
Rádió magyar műsorának szerkesztői számos vallásos könyvet írtunk, fordítottunk, szerkesztettünk
és adtunk ki a hetvenes-nyolcvanas években, és e kiadásokat jórészt az Ostpriesterhilfe
vagy későbbi nevén Kirche in Not finanszírozta nagylelkűen. Akkoriban nem igen
hangoztattuk, hogy Van Straaten segélyszerve volt fő támogatónk, mert a premontrei
páter neve kemény kommunizmus-kritikája miatt vörös posztó volt a vörösök szemében.
A magyar hierarchia tagjai nem igen fejezték ki nyilvánosan akkoriban hálájukat, de
persze a sokszoros segítséget várták és elfogadták.
Szikora József az Új
Ember 2003. jan. 19-i számában - megemlékezve a kilencvenéves Speckpáterről -
a következő adatokat tette közzé: „A magyar egyház évente másfél millió dollár értékű
építkezésre, épület-felújításra fordítható segélyt köszönhet neki, évi közel kétszáz
gépkocsit a papoknak, idős papok, szerzetesek támogatását, templomfűtő berendezéseket,
a Szolgálat című folyóirat példányainak, az OpusMystici Corporis
kiadványainak, liturgikus és imakönyveknek a nyomdaköltségét.”
Végül megemlítem
Szikora József cikkét idézve: Werenfried atya nagy tisztelője volt Mindszenty József
bíborosnak és Márton Áron erdélyi püspöknek. Két kis epizódot említ az Új Ember
cikkírója: Werenfried atya, amikor Mindszenty bíboros Bécsben fogadta, egy dollárcsekket
adott át a száműzött bíborosnak: hat számjegyű összeg állt a csekken.
1975-ben
vállalta, hogy a magyar bíboros Mariazellben történt temetésekor ő mondja a gyászbeszédet.
A kemény beszéd szövegét König bíboros és mások hiába próbálták enyhíteni, Van Straaten
hajlíthatatlan maradt. Többek között Mindszenty bíborosnak a pápa iránti engedelmességéről
azt állította, hogy az nem volt kapcsolatban semmiféle keleti politikával, hanem „szerves
része Krisztus isteni stratégiájának”. Mindszenty József útját „minden idők szentjeinek
útja”-ként jellemezte.