Megkezdődött a Szentatya és a Római Kúria számára a nagyböjti lelkigyakorlat
Idén Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke tartja a pápa és
a Római Kúria számára a nagyböjti lelkigyakorlatot, amely február 17-én, vasárnap
este vette kezdetét és egy héten át tart. Hétfőn délelőtt az Apostoli Palota Redemptoris
Mater kápolnájában gyűltek össze a főpásztorok, hogy meghallgassák Ravasi bíboros
elmélkedését „Ars orandi, ars credendi. Isten és az ember arca a zsoltárokban” címmel.
Az ima lélegezetvétel, tiszta levegő, gondolat és kiáltás az Úrhoz, ill. az
Isten iránt érzett szeretet. A zsoltárok így határozzák meg az ima fogalmát, amely
Ravasi bíboros hétfői elmélkedésének központi témáját alkotta. A főpásztor vasárnap
esti első meditációjában az ima témájából kiindulva rámutatott arra a jelenlétre,
amelyet majd Benedek pápa jelent az egyház számára visszavonulását követően.
Egy
szemlélődő jelenlét Mózeséhoz hasonlóan, aki felment a hegyre, hogy Izrael népéért
imádkozzon a nehézség idején – fejtette ki Ravasi bíboros. Ez a bibliai kép jól tükrözi
a pápa fő feladatát az egyház javáért, vagyis közbenjárását, imáit az emberekért,
hívekért.
Elmélkedését a lelki elcsendesülésre való felkészüléssel folytatta,
amelynek során kilépünk a mindennapok zajából és forgatagából. A Római Kúria tagjaihoz
szólva elmondta, hogy mindannyiuk számára ez a lelkigyakorlat egyfajta megtisztulást
jelent a „bűn sarától, a mendemondák sokaságától”, amelyek ezekben a napokban terjednek
a világban és ott visszhangoznak a fülekben.
Ravasi bíboros, folytatva vasárnapi
elmélkedését, hétfőn délelőtt két fő tematikáról mondta el gondolatait: Isten kinyilatkoztató
és teremtő Szava. Az isteni kegyelemből megszületik az ima és a hit. Melyik az az
arc, amelyen keresztül megmutatkozik nekünk Isten? – tette fel a kérdést a bíboros.
A kinyilatkoztatás a Szóban van. Az Ó- és Újszövetség első gondolatai is a szóból
indulnak ki. Isten a teremtéstörténet elején így szól: „Legyen világosság, és világos
lett”. A teremtés tehát egy zengő Szó, amely a törékeny emberi valóságot is magában
hordozza. A kimondott szó bár elillan, mégis jelentős, ugyanis szó nélkül nem létezne
a kommunikáció.
Ravasi bíboros gondolatait a 119-es zsoltár ihlette, amelyben
azt olvassuk, hogy a Szó a sűrű köd idején segít a tájékozódásban, lámpást jelent
lábainknak. Fény, amely megtöri a sötétséget különös tekintettel a mai kor horizontjain,
amikor minden bizonytalan, az erkölcsi értékek feledésbe merülnek, a közömbösség uralkodik.
Nincs különbség édes és keserű között, minden egyhangúan szürkévé válik. Ezért is
nagyon fontos az Isteni Ige tanulmányozása, amely megmutatja nekünk az értékek igaz
sorrendjét, amelyek manapság a pénzre, a hatalomra redukálódnak.
Ezt követően
a 23. zsoltárra tért át Ravasi bíboros, amelyben az osztozásról olvashatunk. Isten
a jó pásztor, aki vezeti nyáját, ugyanakkor társként elkíséri teremtményét földi útján.
Ez a gondolat a kegyelemre irányítja figyelmünket. Egyetlen úti célunk a liturgikus
szertartás lényege, az Eucharisztia áldozat – magyarázta Ravasi bíboros.
A
délelőtt folyamán sor került a harmadik elmélkedésre, amely a Teremtő „teofániájáról”,
vagyis Isten látható formában való megjelenéséről szólt. A teremtett világ magában
rejt egy csodálatos és halk teológiai zeneművet. A mai emberből hiányzik a rácsodálkozás
ajándéka, amely egyértelműen a felületesség jele. Csakis arra vagyunk képesek odafigyelni,
amit két kezünkkel teszünk, és nem tudunk feltekinteni az égre. Ennek következtében
a mai emberből hiányzik a szemlélődés vágya, nem képes úgy tekinteni a világra, mint
„nővérére”.
Ravasi bíboros befejező gondolatait a hit és a tudomány közötti
párbeszédnek szentelte, amely különösen fontos téma XVI. Benedek pápa számára. A hit
a „miértekre” válaszol, míg a tudomány a „hogyanokra” – mondta a Kultúra Pápai Tanácsának
elnöke hangsúlyozva, hogy „az emberi dolgokat meg kell értenünk ahhoz, hogy szeretni
tudjuk őket, míg az isteni dolgokat szeretnünk kell ahhoz, hogy meg tudjuk érteni”.
Először is a hit nagy tengerébe kell vetni magunkat, ahol útnak kell indulni,
és ahol a hit és a megértés majd összetalálkoznak. Az ima és a teológia útjai ezek
– mondta a bíboros. A nap az égen a kozmikus kinyilatkoztatásról beszél nekünk, Isten
Szava pedig azt a napot jelenti, amely teljes mértékben megvilágít mindent. Így érthetjük
meg Isten kinyilatkoztató és teremtő Szavát.