2013-03-02 15:16:21

„Búcsúzás a reményben” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete


XVI. Benedek pápaságának utolsó két napja minden bizonnyal számtalan ember emlékezetébe örökre belevésődött; fontos, új és eddig még soha nem látott szakaszt jelölnek meg az úton lévő egyház történetében. Sokan mintegy most fedezték fel a pápa emberségét és spiritualitását, mások számára a pápa lemondása megerősítést jelentett alázatos, ugyanakkor rendkívül mély hitéletét illetően.

Ha Wojtyła pápa csodálatra méltó bátorsággal tanúságot tett hitéről az egész világ előtt betegsége miatti szenvedésével, akkor Ratzinger pápa nem kevesebb bátorsággal tanúságot tett arról, hogy Isten előtt elfogadta az idős kor korlátait, valamint ítélőképességéről az Isten által rábízott felelősség gyakorlását illetően.

Mindketten azt tanították, nem csak a magisztériummal, hanem talán még hatékonyabban életükkel: mit jelent az, hogy minden nap keressük és megtaláljuk Isten ránk és szolgálatunkra vonatkozó akaratát, az emberi lét sorsdöntő helyzeteiben is.

Mint ahogy ezt maga a pápa mondta nagy hatású szavaival: lemondása semmiképpen sem azt jelenti, hogy elhagyja a kapott küldetést, még kevésbé a híveket. Továbbra is szüntelenül Istennek ajánlja egyházát, abban a biztos reményben, hogy Isten mindig vezetni fogja azt. Alázattal és lelki békével XVI. Benedek leszögezi, hogy amit csak lehetett, „mindent megpróbált”, hogy jól szolgálja az egyházat, amely nem az övé, hanem Istené, és amely a Lélek szüntelen működése révén „él, növekedik és felébred a lelkekben”.

Ebben az értelemben Benedek pápa öröksége ma mindenki számára felhívás az imára és a felelősségre. Mindenekelőtt természetesen a bíborosoknak szól, akikre az Utód választása hárul, de nem kevésbé szól az egész egyháznak: kísérje el imáival a választók döntését, majd az új pápát abban a feladatában, hogy hatékonyan hirdesse az evangéliumot „az egyház és az emberiség javát” szolgálva, vezesse a közösséget a Krisztus evangéliumához való egyre nagyobb hűségre. Mert egyetlen pápa sem teheti meg ezt egyedül. Mi is tehát ezt tesszük vele együtt. Az „emeritus pápa” pedig továbbra is elkísér bennünket ezen munkálkodva – ezek utolsó nyilvános szavai - „szívével, szeretetével, imájával, elmélkedésével”.

Köszönjük, Benedek pápa – fejezi be heti jegyzetét P. Federico Lombardi SJ, a Vatikáni Rádió főigazgatója.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.