2013-03-10 15:33:01

A konklávéra készülve - Római Triptichon


RealAudioMP3 Meditáció a Teremtés könyvéről a Sixtus-kápolna küszöbén.
A pápaválasztó konklávéra készülve felidézzük Boldog II. János Pál pápa 10 évvel ezelőtt, 2003-ban megjelent verses elmélkedésének második részét.

Címe: Meditáció a Teremtés könyvéről a Sixtus-kápolna küszöbén. A költeményt Michelangelo freskói ihlették. Zsille Gábor fordításában Eperjes Károly színművész rádiónk hallgatóinak tolmácsolja az elmélkedés Ítélet és Zárszó c. fejezetét.

Római Triptichon (részlet)

Az Ítélet
A Sixtus-kápolnában a művész elénk festette
az Ítéletet.
E térben mindenek felett úr az Ítélet.
Íme, a láthatatlan Vég itt lenyűgözően láthatóvá lett.
A Vég, s egyúttal az áttetszőség csúcsa -
Ez hát a nemzedékek útja.
Non omnis moriar* -
Az, mi bennem elpusztíthatatlan,
most szemtől szemben áll Azzal, aki van!
Ekként népesült be a Sixtus-kápolna központi fala.
Ádám, emlékszel? Ő kezdetben így szólongatott:
"Hol vagy?"
S te feleltél: "Elrejtőztem Előled,
mert mezítelen vagyok."
"Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?"...
"Az asszony, akit nekem adtál", adott a gyümölcsből...
Mindazok, kik benépesítik
a Sixtus-kápolna központi falát,
a te akkori feleleted örökségét hordozzák!
E kérdés, e felelet örökségét!
Ez hát utatok vége.
Zárszó
S éppen itt, a Sixtus-kápolna csodás színáradata alatt
gyűlnek egybe a bíborosok -
a közösség, mely az Ország kulcsainak
örökségéért felel.
Éppen ide gyűlnek.
Michelangelo pedig ismét átöleli őket látomásával.
"Benne élünk, mozgunk és vagyunk"...
Ki is hát Ő?
Íme, a Mindenható Ősöreg Ádám felé nyújtott
teremtő keze...
Kezdetben teremtette Isten...
Ő mindent lát...
A Sixtus-kápolna ezer színe akkor az Úr szavával szól:
Tu es Petrus - hallotta Simon, János fia.
"Neked adom a Mennyország kulcsait."
Az emberek, kiknek gondjaira bízatott
a kulcsok öröksége,
itt gyűlnek egybe, s hagyják, hogy átölelje őket
a kápolna színtengere,
a Michelangelótól kapott látomás -
Így volt ez augusztusban, majd októberben is,
az emlékezetes két konklávé évében,
és így lesz ismét, ha szükségessé válik,
halálomat követően.
Kell, hogy szóljon majd hozzájuk
Michelangelo látomása.
"Con-clave"**: közös gondoskodás a kulcsok,
az Ország kulcsainak örökségéről.
Íme, látják önmagukat a Kezdet és a Vég között,
a Teremtés Napja és az Ítélet Napja között...
Úgy rendeltetett az embernek, hogy egyszer meg kell
halnia - utána pedig következik az Ítélet!
A végső áttetszőség és a fény.
A történelem áttekinthetősége -
A lelkiismeret áttekinthetősége -
Kell, hogy a konklávé idején Michelangelo tudatosítsa:
Ne feledjétek: Omnia nuda et aperta sunt ante
oculis Eius.***
Te, aki mindent átlátsz - mutasd meg!
És Ő megmutatja...
(Zsille Gábor fordítása)
* (lat.) Nem halok meg egészen.
** (lat.) "a kulccsal": a bíborosok pápaválasztó gyűlése
*** (lat.) Semmi sincs elrejtve vagy elleplezve az Ő szeme elől.

ész, rádiónk hallgatóinak tolmácsolta az elmélkedés Ítélet és Zárszó c. fejezetét.
Római Triptichon (részlet)

Az Ítélet
A Sixtus-kápolnában a művész elénk festette
az Ítéletet.
E térben mindenek felett úr az Ítélet.
Íme, a láthatatlan Vég itt lenyűgözően láthatóvá lett.
A Vég, s egyúttal az áttetszőség csúcsa -
Ez hát a nemzedékek útja.
Non omnis moriar* -
Az, mi bennem elpusztíthatatlan,
most szemtől szemben áll Azzal, aki van!
Ekként népesült be a Sixtus-kápolna központi fala.
Ádám, emlékszel? Ő kezdetben így szólongatott:
"Hol vagy?"
S te feleltél: "Elrejtőztem Előled,
mert mezítelen vagyok."
"Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?"...
"Az asszony, akit nekem adtál", adott a gyümölcsből...
Mindazok, kik benépesítik
a Sixtus-kápolna központi falát,
a te akkori feleleted örökségét hordozzák!
E kérdés, e felelet örökségét!
Ez hát utatok vége.
Zárszó
S éppen itt, a Sixtus-kápolna csodás színáradata alatt
gyűlnek egybe a bíborosok -
a közösség, mely az Ország kulcsainak
örökségéért felel.
Éppen ide gyűlnek.
Michelangelo pedig ismét átöleli őket látomásával.
"Benne élünk, mozgunk és vagyunk"...
Ki is hát Ő?
Íme, a Mindenható Ősöreg Ádám felé nyújtott
teremtő keze...
Kezdetben teremtette Isten...
Ő mindent lát...
A Sixtus-kápolna ezer színe akkor az Úr szavával szól:
Tu es Petrus - hallotta Simon, János fia.
"Neked adom a Mennyország kulcsait."
Az emberek, kiknek gondjaira bízatott
a kulcsok öröksége,
itt gyűlnek egybe, s hagyják, hogy átölelje őket
a kápolna színtengere,
a Michelangelótól kapott látomás -
Így volt ez augusztusban, majd októberben is,
az emlékezetes két konklávé évében,
és így lesz ismét, ha szükségessé válik,
halálomat követően.
Kell, hogy szóljon majd hozzájuk
Michelangelo látomása.
"Con-clave"**: közös gondoskodás a kulcsok,
az Ország kulcsainak örökségéről.
Íme, látják önmagukat a Kezdet és a Vég között,
a Teremtés Napja és az Ítélet Napja között...
Úgy rendeltetett az embernek, hogy egyszer meg kell
halnia - utána pedig következik az Ítélet!
A végső áttetszőség és a fény.
A történelem áttekinthetősége -
A lelkiismeret áttekinthetősége -
Kell, hogy a konklávé idején Michelangelo tudatosítsa:
Ne feledjétek: Omnia nuda et aperta sunt ante
oculis Eius.***
Te, aki mindent átlátsz - mutasd meg!
És Ő megmutatja...
(Zsille Gábor fordítása)
* (lat.) Nem halok meg egészen.
** (lat.) "a kulccsal": a bíborosok pápaválasztó gyűlése
*** (lat.) Semmi sincs elrejtve vagy elleplezve az Ő szeme elől.



(vm)







All the contents on this site are copyrighted ©.