Meditáció a Teremtés
könyvéről a Sixtus-kápolna küszöbén. A pápaválasztó konklávéra készülve felidézzük
Boldog II. János Pál pápa 10 évvel ezelőtt, 2003-ban megjelent verses elmélkedésének
második részét.
Címe: Meditáció a Teremtés könyvéről a Sixtus-kápolna küszöbén.
A költeményt Michelangelo freskói ihlették. Zsille Gábor fordításában Eperjes
Károly színművész rádiónk hallgatóinak tolmácsolja az elmélkedés Ítélet és Zárszó
c. fejezetét.
Római Triptichon (részlet)
Az Ítélet A Sixtus-kápolnában
a művész elénk festette az Ítéletet. E térben mindenek felett úr az Ítélet.
Íme, a láthatatlan Vég itt lenyűgözően láthatóvá lett. A Vég, s egyúttal az
áttetszőség csúcsa - Ez hát a nemzedékek útja. Non omnis moriar* - Az,
mi bennem elpusztíthatatlan, most szemtől szemben áll Azzal, aki van! Ekként
népesült be a Sixtus-kápolna központi fala. Ádám, emlékszel? Ő kezdetben így szólongatott:
"Hol vagy?" S te feleltél: "Elrejtőztem Előled, mert mezítelen vagyok."
"Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?"... "Az asszony, akit nekem adtál",
adott a gyümölcsből... Mindazok, kik benépesítik a Sixtus-kápolna központi
falát, a te akkori feleleted örökségét hordozzák! E kérdés, e felelet örökségét!
Ez hát utatok vége. Zárszó S éppen itt, a Sixtus-kápolna csodás színáradata
alatt gyűlnek egybe a bíborosok - a közösség, mely az Ország kulcsainak örökségéért
felel. Éppen ide gyűlnek. Michelangelo pedig ismét átöleli őket látomásával.
"Benne élünk, mozgunk és vagyunk"... Ki is hát Ő? Íme, a Mindenható Ősöreg
Ádám felé nyújtott teremtő keze... Kezdetben teremtette Isten... Ő mindent
lát... A Sixtus-kápolna ezer színe akkor az Úr szavával szól: Tu es Petrus
- hallotta Simon, János fia. "Neked adom a Mennyország kulcsait." Az emberek,
kiknek gondjaira bízatott a kulcsok öröksége, itt gyűlnek egybe, s hagyják,
hogy átölelje őket a kápolna színtengere, a Michelangelótól kapott látomás
- Így volt ez augusztusban, majd októberben is, az emlékezetes két konklávé
évében, és így lesz ismét, ha szükségessé válik, halálomat követően. Kell,
hogy szóljon majd hozzájuk Michelangelo látomása. "Con-clave"**: közös gondoskodás
a kulcsok, az Ország kulcsainak örökségéről. Íme, látják önmagukat a Kezdet
és a Vég között, a Teremtés Napja és az Ítélet Napja között... Úgy rendeltetett
az embernek, hogy egyszer meg kell halnia - utána pedig következik az Ítélet!
A végső áttetszőség és a fény. A történelem áttekinthetősége - A lelkiismeret
áttekinthetősége - Kell, hogy a konklávé idején Michelangelo tudatosítsa: Ne
feledjétek: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius.*** Te, aki mindent
átlátsz - mutasd meg! És Ő megmutatja... (Zsille Gábor fordítása) * (lat.)
Nem halok meg egészen. ** (lat.) "a kulccsal": a bíborosok pápaválasztó gyűlése
*** (lat.) Semmi sincs elrejtve vagy elleplezve az Ő szeme elől.
ész,
rádiónk hallgatóinak tolmácsolta az elmélkedés Ítélet és Zárszó c. fejezetét. Római
Triptichon (részlet)
Az Ítélet A Sixtus-kápolnában a művész elénk festette
az Ítéletet. E térben mindenek felett úr az Ítélet. Íme, a láthatatlan
Vég itt lenyűgözően láthatóvá lett. A Vég, s egyúttal az áttetszőség csúcsa -
Ez hát a nemzedékek útja. Non omnis moriar* - Az, mi bennem elpusztíthatatlan,
most szemtől szemben áll Azzal, aki van! Ekként népesült be a Sixtus-kápolna
központi fala. Ádám, emlékszel? Ő kezdetben így szólongatott: "Hol vagy?"
S te feleltél: "Elrejtőztem Előled, mert mezítelen vagyok." "Ki mondta
neked, hogy mezítelen vagy?"... "Az asszony, akit nekem adtál", adott a gyümölcsből...
Mindazok, kik benépesítik a Sixtus-kápolna központi falát, a te akkori
feleleted örökségét hordozzák! E kérdés, e felelet örökségét! Ez hát utatok
vége. Zárszó S éppen itt, a Sixtus-kápolna csodás színáradata alatt gyűlnek
egybe a bíborosok - a közösség, mely az Ország kulcsainak örökségéért felel.
Éppen ide gyűlnek. Michelangelo pedig ismét átöleli őket látomásával. "Benne
élünk, mozgunk és vagyunk"... Ki is hát Ő? Íme, a Mindenható Ősöreg Ádám felé
nyújtott teremtő keze... Kezdetben teremtette Isten... Ő mindent lát...
A Sixtus-kápolna ezer színe akkor az Úr szavával szól: Tu es Petrus - hallotta
Simon, János fia. "Neked adom a Mennyország kulcsait." Az emberek, kiknek
gondjaira bízatott a kulcsok öröksége, itt gyűlnek egybe, s hagyják, hogy
átölelje őket a kápolna színtengere, a Michelangelótól kapott látomás - Így
volt ez augusztusban, majd októberben is, az emlékezetes két konklávé évében,
és így lesz ismét, ha szükségessé válik, halálomat követően. Kell, hogy
szóljon majd hozzájuk Michelangelo látomása. "Con-clave"**: közös gondoskodás
a kulcsok, az Ország kulcsainak örökségéről. Íme, látják önmagukat a Kezdet
és a Vég között, a Teremtés Napja és az Ítélet Napja között... Úgy rendeltetett
az embernek, hogy egyszer meg kell halnia - utána pedig következik az Ítélet!
A végső áttetszőség és a fény. A történelem áttekinthetősége - A lelkiismeret
áttekinthetősége - Kell, hogy a konklávé idején Michelangelo tudatosítsa: Ne
feledjétek: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius.*** Te, aki mindent
átlátsz - mutasd meg! És Ő megmutatja... (Zsille Gábor fordítása) * (lat.)
Nem halok meg egészen. ** (lat.) "a kulccsal": a bíborosok pápaválasztó gyűlése
*** (lat.) Semmi sincs elrejtve vagy elleplezve az Ő szeme elől.