Egy igazi jezsuita kihívás – a Magyar Jezsuita Rendtartomány március 15-i közleménye
A magyar jezsuiták Apostoli Terve prioritásként jelöli meg a dialógust és a szolidaritást
a társadalmi határterületeken, hogy a megújulás olyan modelljeit teremtsük meg, amelyek
másokkal összefogva tesznek alkalmassá bennünket pozitív társadalmi folyamatok beindítására.
Így szeretnénk megerősíteni erőfeszítéseinket a nemzetek és a sebzett történelmi emlékezetek
közötti kiengesztelődés szolgálatában.
Hazánkban máig mélyen átérezzük
a XX. századi diktatúrák okozta sebeket. Egyik rendtársunk, P. Jálics Ferenc SJ, éppen
ezek elől menekülve hagyta el hazáját, majd tanulmányai befejezése után Dél-Amerikában
szolgált. A napokban megkeresték azzal kapcsolatban, hogy hogyan emlékezik vissza
az argentin juntára. Ezzel kapcsolatban így ír a német jezsuiták honlapján:
“1957-től
Buenos Airesben éltem. 1974-ben egy rendtársammal az Evangéliumtól indíttatva, és
hogy felhívjuk a figyelmet a borzasztó szegénységre, egy favelára, nyomornegyedbe
költöztünk Aramburu érsek és Jorge Mario Bergoglio provinciális engedélyével. Onnan
jártunk az egyetemre tanítani.
Az akkori polgárháborús helyzetben a katonai
junta néhány év alatt körülbelül 30.000 embert, baloldali gerillát és ártatlan civilt
gyilkolt meg. Kettőnknek a nyomornegyedben sem a juntával, sem a gerillákkal nem volt
kapcsolatunk. Helyzetünk azonban az akkori általános információhiány, tudatos dezinformáció
közepette az egyházon belül is félreérthető volt.
Egyik világi munkatársunkkal
amiatt szűnt meg a kapcsolatunk, hogy a gerillákhoz csatlakozott. Miután őt háromnegyed
évvel később a junta katonái elfogták és kivallatták, megtudták, hogy korábban kapcsolatban
volt velünk. Feltételezve, hogy közünk van a gerillához, bennünket is letartóztattak.
Ötnapi vallatás után a kihallgatást vezető tiszt ezzel bocsátott el bennünket: „Atyák,
maguknak semmi bűnük nem volt. Gondoskodni fogok róla, hogy visszatérhessenek a szegénynegyedbe”.
Számunkra megmagyarázhatatlan módon ennek ellenére további öt hónapon keresztül összekötött
kézzel és bekötött szemmel tartottak bennünket fogva. Azzal kapcsolatban, hogy ezekben
az eseményekben P. Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tudok állást foglalni.
Szabadulásunk
után elhagytam Argentínát. Csak több évvel később volt lehetőségünk arra, hogy P.
Bergoglioval, akit időközben Buenos Aires érsekévé neveztek ki, megbeszéljük az eseményeket.
Utána nyilvános szentmisét mutattunk be közösen, és ünnepélyesen megöleltük egymást.
A történtekkel kiengesztelődtem, és a magam részéről az ügyet lezártam. Ferenc
pápa szolgálatára kívánom Isten gazdag áldását!”
P. Jálics Ferenc azóta Németországban
él. Ott indította el a lelkigyakorlatoknak egy meghatározó új iskoláját, mely jelentős
hatást gyakorolt mind Európában, mind az amerikai földrészen. Az argentin püspökök,
élükön P. Bergoglioval, a mai Ferenc pápával, közös nyilatkozatban kértek bocsánatot
az Egyház mindazon hibáiért, amikor képtelenek voltak megvédeni a Junta alatt üldözötteket.
P. Bergoglio személy szerint élesen elítélte az emberi jogok megsértését a diktatúra
idején, mindkét oldalt bírálva.
Hisszük, hogy a XX. század mindezen sebei be
tudnak gyógyulni, a kiengesztelődés megvalósulhat, ha engedjük, hogy Jézusnak az evangéliumokban
elénk táruló életútja inspiráljon bennünket.