„Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne” – Ferenc pápa első Úrangyala
imádsága
Hatalmas tömeg, több
mint 150 ezer hívő érkezett már a kora reggeli óráktól kezdve a Szent Péter térre
és környékére, hogy részt vegyen Ferenc pápa első nyilvános vasárnap déli Úrangyala
imádságán. A Szentatya csak olaszul szólt a hívekhez:
„Kedves Testvérek! Jó
napot kívánok! A szerdai első találkozás után most ismét köszönthetlek mindnyájatokat.
Örülök, hogy vasárnap van, az Úr napja! Ez szép és fontos nekünk, keresztényeknek:
vasárnap találkozunk, köszöntjük egymást, beszélgetünk, mint most itt, a téren. Ez
a tér a médiának köszönhetően a világ méreteit ölti magára. Nagyböjt ötödik vasárnapján
az evangélium a házasságtörő asszony epizódját beszéli el, akit Jézus megment a halálos
ítélettől. Meglepő Jézus magatartása: nem érezzük szavában a megvetést, az ítélkezést,
csak a szeretet, az irgalom szavait halljuk, amelyek a megtérésre szólítanak. „Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Kedves Testvérek, Isten arca egy irgalmas
Atyáé, aki mindig türelmes. Gondoltatok-e már Isten türelmére, amellyel mindannyiunk
iránt van? Ez az ő irgalmassága. Mindig türelmes: türelmes velünk, megért minket,
vár ránk és soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, ha képesek vagyunk arra, hogy
visszatérjünk hozzá bűnbánó szívvel. „Nagy az Úr irgalma”.
A pápa ezután így
folytatta: „Ezekben a napokban egy bíboros, Kasper bíboros könyvét olvashattam el.
Nagyon jó teológus, az irgalmasságról írt. Nagyon jót tett nekem az a könyv. Most
azt gondoljátok, hogy a bíborosaimnak reklámot csinálok? Nem így van! Nagyon, nagyon
jót tett nekem ez a könyv. Kasper bíboros azt írta, hogy ez a szó: irgalmasság, mindent
megváltoztat. A legjobb, amit hallhatunk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalmasság
kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi a világot. Szükség van rá, hogy jól megértsük
Istennek ezt az irgalmasságát, ezt az irgalmas atyát, akinek olyan nagy a türelme.
Emlékezzünk Izajás prófétára, aki azt állítja, hogy ha bűneink skarlátvörösek lennének
is, Isten szeretete hófehérré változtatná azokat.
Ferenc pápa ezután felidézett
egy személyes emléket: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos
Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek
számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki
kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét.
Egy nagyon egyszerű, idős asszony
odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk
így hívják az idős asszonyokat – meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha
Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De
talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt:
„Az Úr mindent megbocsát”. Honnan tudja? – kérdeztem tőle – folytatta a Szentatya.
Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ
nem létezne”.
Kedvem támadt megkérdezni tőle: „Mondja, hölgyem, Ön a (Pápai)
Gergely Egyetemen tanult? Mert ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség
az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson,
soha! Hát akkor hol van a probléma? – kérdezte az idős asszony. „Az a probléma,
hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető
Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk
meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai
között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.
Az Úrangyala elimádkozása
után a pápa rövid köszöntést intézett minden zarándokhoz:
„Köszönöm fogadtatásotokat
és imáitokat. Kérem, hogy imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindenkit,
akik Olaszország és a világ különböző részeiből jöttök, valamint mindazokat, akik
a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk. Olaszország védőszentje,
Assisi Szent Ferenc nevét választottam és ez megerősíti spirituális kapcsolatomat
azzal a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott
meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk, egyházáé, Isten családjáé, és haladjunk
együtt az evangélium útján.
Az Úr áldjon meg benneteket, a Szűzanya őrködjön
felettetek és ne feledjétek: az Úr soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson! Mi
vagyunk azok, akik elfáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Jó vasárnapot és jó ebédet
kívánok! – voltak a Szentatya utolsó szavai, amelyeket vasárnap délben, az Úrangyala
elimádkozásakor a Szent Péter téren és környékén összegyűlt hatalmas tömeghez intézett.