Jézus feltámadt, győzött a szeretet, győzött az irgalom! – Ferenc pápa húsvéti üzenete és „Urbi et Orbi” áldása

Kedves Fivéreim és Nővéreim Rómából és az egész világról, boldog Húsvétot!
Milyen nagy öröm, hogy átadhatom nektek ezt az üzenetet: Krisztus feltámadt! Szeretném, hogy eljusson minden házba, minden családba, különösen oda, ahol több a szenvedés, a kórházakba, a börtönökbe…

Mindenekelőtt azt szeretném, hogy [ez az üzenet] eljusson minden szívbe, mivel Isten ott akarja elvetni ennek az Örömhírnek a magvát: Jézus feltámadt, van remény a számodra, többé már nem állsz a bűn, a rossz uralma alatt! Győzött a szeretet, győzött az irgalom!
Mindig győz Isten irgalmassága!

Mi is, miként az asszonyok Jézus tanítványai közül, akik elmentek a sírhoz, és üresen találták azt, megkérdezhetjük önmagunktól, mi az értelme ennek az eseménynek (vö. Lk 24,4). Mit jelent az, hogy Jézus feltámadt? Azt jelenti, hogy Isten szeretete erősebb a rossznál, sőt magánál a halálnál is; azt jelenti, hogy Isten szeretete átalakíthatja életünket, virágba boríthatja azokat a sivatagos tájakat, amelyek a szívünkben vannak. És ezt teheti Isten szeretete.

Ugyanaz a szeretet, amelynek okán Isten Fia emberré lett és elment a legvégsőkig az alázatban és az önátadásban, egészen az alvilágig, az Istentől való elszakítottság mélységéig, ugyanaz az irgalmas szeretet árasztotta el fénnyel Krisztus holttestét, és átalakította azt, átvezette azt az örök életbe. Jézus nem tért vissza a korábbi életéhez, a földi élethez, hanem belépett Isten dicsőséges életébe, és a mi emberi valónkkal lépett be oda, megnyitotta előttünk a reménnyel telt jövőt.

Íme, ez a Húsvét: a kivonulás, az ember átmenete a bűn, a rossz rabszolgaságából a szeretet, a jó szabadságára. Mivelhogy Isten az élet, és csakis élet, s az ő dicsősége mi vagyunk, az élő ember (vö. Iréneusz, Adversus haereses 4, 20, 5–7).

Kedves fivéreim és nővéreim, Krisztus egyszer s mindenkorra és mindenkiért meghalt és feltámadt, ám a feltámadás erejének, ennek a rossz rabszolgaságából a jó szabadságára való átmenetnek minden korban, létezésünk konkrét helyein, mindennapi életünkben aktualizálódnia kell. Napjainkban is mennyi pusztaságon kell átkelnie az emberi lénynek! Legfőként azon a sivatagon, amely saját magában van, amikor nincs meg benne az Isten és a felebarát iránti szeretet, amikor hiányzik belőle annak tudatossága, hogy mindannak az őrzőjévé kell lennie, amit a Teremtő nekünk adott és nekünk ad. Azonban Isten irgalma virágba boríthatja a legszárazabb talajt is, újra életet adhat a kiszáradt csontoknak (vö. Ez 37,1–14).

Íme tehát a meghívás, amellyel mindannyiótokhoz fordulok: fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a békét.

Kérjük hát a feltámadt Jézustól, hogy alakítsa át a halált életté, változtassa a gyűlöletet szeretetté, a bosszúállást megbocsátássá, a háborút békévé. Igen, Krisztus a mi békénk, és általa könyörögjünk békéért az egész világ számára.

Békéért a Közel-Keletnek, különösen is az izraeliek és palesztinok között, akik azon fáradoznak, hogy megtalálják az egyetértés útját, hogy bátran és készségesen kezdjék meg újra a tárgyalásokat, hogy véget vessenek egy olyan konfliktusnak, amely már túl régóta tart. [Könyörögjünk] békéért Irakban, hogy végérvényesen szűnjön meg minden erőszak, és mindenekfölött [békéért] a szeretett Szíria, a konfliktus által megsebzett nép és a nagyszámú menekült számára, akik segítséget és vigasztalást várnak. Mennyi vért ontottak ki! Mennyi szenvedést kell még elviselni, mielőtt sikerül politikai megoldást találni a válságra?

[Könyörögjünk] békéért Afrika számára, amely napjainkig véres konfliktusok színtere. Maliban találják meg újra az egységet és a stabilitást; és Nigériában, ahol sajnos nem szűnnek a merényletek, amelyek súlyosan veszélyeztetik oly sok ártatlan ember életét, és ahol nem kevés személyt, köztük gyermekeket is, túszként tartanak fogva terrorista csoportok. [Könyörögjünk] békéért a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része és a Közép-Afrikai Köztársaság számára, ahol sokakat arra kényszerítenek, hogy hagyják el otthonaikat és még mindig félelemben élnek.

Legyen béke Ázsiában, mindenekelőtt a Koreai-félszigeten. Könyörögjünk, hogy küzdjék le az ellentéteket és érlelődjön meg a kiengesztelődés megújult szelleme.

[Könyörögjünk] békéért az egész világ számára, amelyet még mindig olyannyira megoszt a kapzsiság, amely könnyű hasznot keres, amelyet megsebez az emberi és családi életet veszélyeztető önzés, az önzés, amely tovább folytatja az emberkereskedelmet, a XXI. század legkiterjedtebb rabszolgaságát. Pontosan az emberkereskedelem a XXI. század legelterjedtebb rabszolgasága!

[Könyörögjünk] békéért az egész világnak, amelyet szétszaggat a drogkereskedelemhez és a természeti erőforrások igazságtalan kiszipolyozásához kapcsolódó erőszak! [Könyörögjünk] békéért a mi Földünk számára! A feltámadt Jézus hozzon vigaszt azoknak, akik természeti csapások áldozatai. Ő tegyen minket a teremtett világ felelősségteljes őrzőivé.

Kedves fivéreim és nővéreim, mindannyiótokhoz, akik itt Rómában vagy a világ bármely részén hallgattok engem, a zsoltár felhívásával fordulok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: / irgalma örökké tart. / Mondja Izrael háza: / irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1–2).

Török Csaba atya fordítása