Ferenc pápa szentmisét mutatott be a vatikáni csendőrség tagjainak a Szent Márta Házban
Kedden a Szentatya a vatikáni csendőrség tagjait hívta meg szokásos reggeli szentmiséjére,
amelyet szálláshelyének, a vatikáni Szent Márta Háznak a kápolnájában tartott. Rövid
homíliájában a napi Evangéliumból indult ki, amely a feltámadt Krisztus és Mária Magdolna
találkozásáról szól.
János evangéliuma meséli el, hogy Mária Magdolna Jézus
sírjának közelében sír, mert nem találja a Mester földi maradványait. Mária Magdolna
„bűnös asszony”, aki megmosta Jézus lábát és hajával törölte meg. Olyan nő, akit kihasználtak
és megvetettek mások, akik igazságosnak tartották magukat – állapította meg a pápa.
De Mária Magdolna az a nő is, akiről Jézus azt mondta, hogy nagyon szeretett és ezért
bűnei megbocsátást nyertek. Mindenesetre Mária Magdolnának szembe kellett néznie azzal,
hogy minden reménye elveszett. A szeretett Jézus már nincs többé. Sírni kezd és lelke
számára ez egy sötét pillanat: az elveszettségé. Mégsem azt mondja – jegyezte meg
a Szentatya –, hogy elbuktam ezen az úton, hanem egyszerűen csak sír.
Életünkben
alkalmanként a könnyek jelentik a „szemüveget”, hogy meglássuk Jézust. Mária Magdolna
bejelenti: "Láttam az Urat". Életében látta Őt és most tanúságot tesz róla. Példa
ez életutunk számára is – mondta Ferenc pápa. Mindannyian éreztük életünkben az örömöt,
a szomorúságot, a fájdalmat, de a legsötétebb pillanatokban sírtunk-e? Éreztük-e a
könnyek jóságát, amelyek előkészítik a szemet arra, hogy meglássuk az Urat? – tette
fel a kérdést a Szentatya.
A síró Mária Magdolnát látva mi is kérhetjük az
Úrtól a könnyek kegyelmét. Ez egy szép kegyelem… Sírni mindenért: a jóért, a bűnökért,
a kegyelmekért és az örömért is. Az Úr megadja mindannyiunknak a kegyelmet, hogy életünkkel
mondhassuk: "láttam az Urat". Nem azért, mert megjelent nekünk, hanem mert szívünkben
megláttuk Őt. Ez életünk tanúságtétele: Azért élek, mert láttam az Urat – zárta homíliáját
kedd reggeli szentmiséjén Ferenc pápa.