Április 23-a Szent György liturgikus emléknapja, Ferenc pápa névnapja – Isten éltesse
a Szentatyát!
Ezen a napon az egész egyház köszönti Jorge Mario Bergoglio pápát, kifejezve háláját,
szeretetét. Számos üdvözlet, gratuláció érkezik nem csak a hívőktől, hanem a világ
minden részéről.
Ferenc pápa névnapján a vatikáni Apostoli Palota Pál kápolnájában
mutatta be a szentmisét a Rómában élő bíborosokkal. Homíliájában köszönetet mondott
nekik koncelebrációjukért, azért, hogy befogadták őt. „Köszönöm, jól érzem magam veletek”
– mondta a Szentatya. A napi olvasmányokból kiindulva a pápa hangsúlyozta: „éppen
abban a pillanatban, amikor kitört az üldöztetés, egyben az egyház missziós lendülete
is nagy erőre kapott. A keresztények elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig,
hogy hirdessék az evangéliumot.
Apostoli buzgóság éltette őket, és így terjedt
el a hit. Az evangéliumot hirdették a görögöknek, vagyis a pogányoknak is. Ezáltal
a Szentlélek kezdeményezésére újabb lépésre került sor”.
A Szentlélek egyre
inkább arra buzdította őket, hogy mindenki számára hirdessék az evangéliumot. De Jeruzsálemben
valaki, aki ezt hallotta, kissé ideges lett és elküldte Barnabást „apostoli vizitációra”.
Talán egy kis humorérzékkel azt mondhatjuk, hogy Barnabás apostoli vizitációja volt
a Hittani Kongregáció teológiai kezdete. Barnabás látta, hogy a dolgok jól mennek.
Az egyház így még inkább Anya, sok gyermek Anyja lett. Egyre inkább Anyává
vált. Olyan Anya, aki hitet, önazonosságot ad. A keresztény önazonosság azonban nem
személyazonossági igazolvány: a keresztény önazonosság azt jelenti, hogy az egyházhoz,
az Anyaszentegyházhoz tartozunk. Nem találhatjuk meg Jézust az egyházon kívül – hangsúlyozta
Ferenc pápa.
Idézte VI. Pál szavait: „abszurd kettősség” lenne, ha Jézussal
akarnánk élni az egyház nélkül, ha Jézust az egyházon kívül akarnánk követni, Jézust
az egyház nélkül szeretnénk.” Az Anyaszentegyház, amit Jézustól kaptunk, önazonosságot
ad nekünk, ami nem pusztán egy pecsét: egyben hovatartozás”. A pápa elmagyarázta:
az önazonosság hovatartozást jelent, és nagyon szép az egyházhoz tartozni.
Homíliájában
azután rámutatott: Barnabást öröm töltötte el, amikor látta, hogy sokan hittek és
megtértek az Úrnak. Ez az evangelizáló öröme. VI. Pál pápa szavaival „az evangelizálás
édes és vigasztaló vidámsága”. Ez az öröm, üldöztetéssel, nagy szomorúsággal kezdődik,
de örömmel végződik. Az egyház így halad előre a világ üldöztetése és az Úr vigasztalása
közepette. Ilyen az egyház élete. Ha egy kicsit a világ útjain akarunk járni, alkudozva
a világgal, akkor soha nem lesz részünk az Úr vigasztalásában. Ha csak a vigaszt keressük,
ez mindig felületes lesz. Az emberi vigasztalás nem olyan, mint az Úré. Az egyház
a kereszt és a feltámadás, az üldöztetés és az Úr vigasztalása közepette halad előre.
Aki ezen az úton jár, nem téved – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.
Ezután
az egyház missziós természetéről elmélkedett: az első keresztények bátran hirdették
Jézust a görögöknek, ami abban az időben botrányosnak számított. Gondoljunk az Anyaszentegyházra,
amely egyre növekszik. Új gyermekeinek megadja a hit önazonosságát, mert nem lehet
Jézusban hinni az egyház nélkül. Maga Jézus mondja az evangéliumban: „Ti nem hisztek,
mert nem vagytok az én juhaim közül valók”.
Ha nem tartozunk Jézus juhai közé,
akkor a hit nem jut el hozzánk, hitünk gyenge rózsavíz, tartalom nélkül. Gondoljunk
arra a vigaszra, amit Barnabás érzett: ez „az evangelizálás édes és vigasztaló vidámsága”.
Ferenc pápa homíliája végén így imádkozott: „Kérjük az Úrtól ezt az apostoli buzgóságot,
hogy késztessen bennünket az előrehaladásra. Mint testvérek, mindnyájan haladjunk
együtt előre, vigyük el Jézus nevét az Anyaszentegyház szívébe, amely Szent Ignác
szerint „hierarchikus és katolikus”.
A szentmise elején Angelo Sodano bíboros,
a Bíborosi Kollégium dékánja köszöntötte a névnapját ünneplő Ferenc pápát. A Rómában
élő bíborosok nevében kifejezte jókívánságait és köszönetet mondott a mennyei Atyának,
azokért az ajándékokért, amelyekkel idáig elhalmozta a pápát, egyben fohászkodott
azért, hogy péteri szolgálata továbbra is sok kegyelemben részesüljön.
A bíborosok
minden jót kívánnak a pápának névnapja alkalmából és kérik számára, valamint maguk
számára a keresztény hősiesség ajándékait, amelyekkel a Szentlélek minden idők vértanúit
elárasztotta.
Valójában a Szentlélek öntötte a római hadsereg fiatal tisztjének
szívébe az erőt, amely révén képes volt szembe nézni minden nehézséggel; otthagyta
katonai szolgálatát, Krisztus tanítványa lett és szétosztotta vagyonát a szegények
között.
Szent György levetette katonai páncélját; majd magára öltötte a hit
és a szeretet páncélját, annak a figyelmeztetésnek a hatására, amelyet Szent Pál intézett
a Tesszalonikaiakhoz, nekik szóló első levelében: „legyünk józanok, és öltsük föl
a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig az üdvösség reményét” (1Tessz 5,8)
– idézte a Népek apostolát Sodano bíboros, majd így folytatta:
„Szentatyánk,
Önnel együtt fohászkodunk a keresztény erősség ajándékáért azok számára is, akik még
ma is szenvednek hitük miatt, mint Szent György idején. Ön Csak néhány nappal ezelőtt
emlékeztetett minket arra, hogy még nem ért véget a vértanúk ideje” – mondta Sodano
bíboros, majd Szent Györgyhöz fohászkodva fejezte be köszöntő beszédét.