Az egyház a szeretet története, nem egy bürokratikus szervezet – Ferenc pápa szerda
reggeli homíliája
A Szentatya szokásos reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában ez alkalommal
a vatikáni pénzintézet, a IOR alkalmazottai vettek részt. A szertartáson koncelebrált
Javier Lozano Barragán bíboros, az Egészségügy Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke.
A napi olvasmányok az első keresztény közösség történéseit mondják el, amely
növekszik és, amely megsokszorozza tanítványait. Ezt kommentálva a pápa megjegyezte:
ez jó dolog, de ún. „paktumokra” is ösztönözhet annak érdekében, hogy több tagja legyen
a vállalkozásnak. Ehelyett azonban Jézus útja az egyház számára másféle: a nehézségek
útja, a keresztté és az üldöztetéseké. Ez elgondolkodtat bennünket: mi is ez az egyház?
Egyházunk miért tűnik úgy, mintha nem emberi vállalkozás lenne? Az egyház más. Nem
a tanítványok csinálják az egyházat. Ők Jézus küldöttei, akit pedig az Atya küldött
– hangsúlyozta a Szentatya.
Látható, hogy az egyház innen kezdődik, az Atya
szívéből, akiben megszületett ez a gondolat… Lehet, hogy nem gondolat volt, hanem
az ő szeretete. Tehát elindult a szeretetnek ez a története, amely olyan hosszú, hogy
kiterjed az időben és még mindig nem ért véget. Mindegyikünk egy láncszem ebben a
szeretetkötelékben. Ha ezt nem értjük meg, semmit nem értünk abból, hogy mi is az
egyház – állapította meg Ferenc pápa. Fennáll a kísértés, hogy az egyházat anélkül
akarjuk építeni, hogy a szeretet útját járnánk. Az egyház azonban nem emberi erővel
növekszik.
Egyes keresztények történelmi okokból hibát követtek el, elvétették
az utat, hadseregeket hoztak létre és vallásháborúkba kezdtek. Ez egy másik történet,
nem a szereteté. Mi is a hibáinkból tanulunk, ahogy a szeretet története halad előre.
Ez hogyan történik? Jézus egyszerűen megmondta: ahogy a mustármag, úgy növekszik,
mint a kovász a lisztben, anélkül, hogy zajt csapna. Az egyház alulról és lassan növekszik
– mutatott rá Ferenc pápa.
Amikor az egyház a számadatokkal akar büszkélkedni,
szervezeteket és irodákat hoz létre, kissé bürokratikussá válik, elveszti alapvető
lényegét és felmerül a veszélye, hogy egy nem kormányzati szervezetté alakul át. De
az egyház nem egy nem kormányzati szervezet, hanem a szeretet története.
Ekkor
a pápa utalt a szentmisén résztvevő vatikáni pénzintézet alkalmazottaira. Megerősítette,
hogy az irodákra szükség van, de csak egy bizonyos pontig: eszközként a szeretet történetének
segítéséhez. Amikor a szervezet átveszi az első helyet, a szeretet megfogyatkozik
és az egyház sajnos egy nem kormányzati szervezetté válik. Ez nem a helyes út! – figyelmeztetett
a Szentatya.
Egy államfő egyszer megkérdezte, hogy milyen nagy a pápa hadserege
– jegyezte meg a pápa. Az egyház nem a katonák segítségével növekszik, hanem a Szentlélek
erejével. Az egyház ugyanis nem egy szervezet, hanem Anya. A Szentatya újra a szentmise
résztvevőihez fordult: itt számos asszony van jelen. Önök otthonuk szervezőjének érzik
magukat? Nem, édesanya vagyok – a válasz. Az egyház is.
Egy szeretettörténet
részesei vagyunk, amely a Szentlélek erejével halad előre. Mindannyian együtt alkotjuk
az egyház családját, amely Édesanyánk. Ferenc pápa végül Szűz Máriához imádkozott:
adja meg nekünk a spirituális öröm kegyelmét, hogy ebben a szeretettörténetben haladhassunk
előre.