A Szentlélek nyitott közösségeket és nem zárt csoportokat teremt az egyházban – állapította
meg Ferenc pápa szombati homíliájában
Tekintsünk Jézusra, aki arra hív, hogy evangelizáljuk, hirdessük örömmel nevét. Így
buzdított a Szentatya a Szent Márta Házban, szálláshelyének kápolnájában megtartott
szentmiséjén. Nem szabad félni a Szentlélek örömétől, amely az önmagunkba zárkózás
legyőzésének útja – hangsúlyozta. A szombat reggeli szentmisén a vatikáni posta és
a Szent Márta gyermekorvosi rendelő alkalmazottai voltak jelen.
Úgy tűnt,
hogy ez a boldogság sosem érkezik el – kommentálta a pápa az Apostolok Cselekedeteiből
vett olvasmányt. A tanítványok Antióchiában gyűlnek össze, hogy Pál és Barnabás által
hallgassák az Úr szavát. A Szentatya feltette a kérdést: a zárt zsidó közösség, a
jóra való emberek miért teltek el féltékenységgel, amikor látták a keresztények nagy
számát és miért kezdték el üldözni őket? Pusztán azért, mert zárva volt a szívük,
nem voltak nyitottak a Szentlélek újdonságára. Azt hitték, hogy mindennek úgy kell
lennie, ahogy ők gondolták. Úgy érezték, hogy ők a hit védelmezői és elkezdtek az
apostolok ellen beszélni, rágalmazni őket. Majd elmentek a vallásos és előkelő asszonyokhoz,
akik hatalommal rendelkeztek és telebeszélték fejüket gondolatokkal, arra ösztönözve
őket, hogy beszéljenek férjeikkel és ők lépjenek fel az apostolok ellen.
Ez
a csoport így viselkedett és minden más zárt csoport is hasonlóképpen a történelem
során: egyességet kötve a hatalommal és „maguk között” megoldva a nehézségeket. Ahogy
azok cselekedtek, akik a feltámadás reggelén, mikor a katonák beszámoltak arról, hogy
látták Jézust, azzal némították el őket, hogy pénzt adtak nekik. Ez a zárt vallásosság
viselkedésmódja, amely nem rendelkezik a szabadsággal, hogy megnyíljon az Úr felé
– mutatott rá Ferenc pápa. Közösségi életük arról szól, hogy mindig az igazságot védelmezzék,
mert azt hiszik, hogy valóban azt védelmezik, pedig rágalmazásról és pletykálkodásról
van szó. Pletykás közösségek ezek, amelyek mások ellen beszélnek, tönkre téve a másikat
és mindig csak befelé tekintenek, fallal vannak körülvéve. Ezzel szemben a szabad
közösség Isten és a Szentlélek szabadságával halat előre, még az üldöztetések során
is.
Az Úr Szava pedig elterjedt az egész régióban. Az Úr közösség haladt előre
és terjedt el, mert így működik a jó: mindig elterjed. A jó nem marad önmagán belül.
Ez az egyház kritériuma és lelkiismeretvizsgálatunké is: milyenek közösségeink, a
szerzetesi és a plébániai közösségek? A Szentlélek felé nyitott közösségek-e, amelyek
előre visznek bennünket, hogy hirdessük Isten Szavát, vagy zárt közösségek pontosan
meghatározott parancsolatokkal, amelyek a hívek vállára aggatnak számos parancsolatot,
ahogy az Úr mondta a farizeusoknak - tette fel a kérdést a Szentatya.
Az üldözések
vallási és féltékenységi okokból kezdődtek el – hangsúlyozta Ferenc pápa. A tanítványok
azonban telve voltak a Szentlélek örömével, szépségről beszéltek és utakat nyitottak
meg. A zárt, magabiztos közösség, amely biztonságot keres a hatalommal való egyességkötésben
és a pénzben, becsmérlő szavakkal nyilatkozik: sérteget és elítél. Talán elfeledkezik
a gyermekkori anyai simogatásokról. Ezek a közösségek nem ismerik a simogatást, csak
a kötelességet, a cselekvést, a külsődleges vallási előírásokba való bezárkózást.
Ahogy Jézus mondta: „Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről
szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal.”
(Máté 23:27).
Gondoljunk most az egyházra, amely olyan szép és halad előre
– állapította meg a Szentatya. Gondoljunk sok testvérünkre, aki szenved a Lélek szabadsága
és az üldözések miatt a világ számos részén. De ezek a szenvedő testvéreink telve
vannak örömmel és a Szentlélek erejével. Tekintsünk Jézusra, aki az evangelizálásra
hív bennünket, hogy örömmel hirdessük nevét és ne féljünk a Szentlélek örömétől, ne
zárkózzunk be magunkba - kérte homíliája végén Ferenc pápa.