Az egyház nem zár ki senkit – Ferenc pápa szerdai homíliája a Szent Márta Házban
A Szentatya szokásos napi szentmiséjén ezúttal a vatikáni kormányzóság és a Vatikán
Állam Bíróságának munkatársai, továbbá a vatikáni kertek virágkertészei vettek részt.
Így a pápa lassan közelebbről találkozik és ismerkedik a Szentszék szolgálatában dolgozó
személyekkel. A pápával együtt misézett Francesco Coccopalmerio bíboros, a Törvényszövegek
Pápai Tanácsának elnöke és Oscar Rizzato püspök.
A Szentatya homíliájának középpontjában
az a gondolat állt, hogy a keresztények nem ítélkeznek senki felett. Szent Pál areopáguszi
beszéde nyomán a pápa hangsúlyozta, hogy az Apostol a szíveket akarta megérinteni,
a párbeszédet kereste, hidakat emelt, anélkül, hogy bárki elítélt volna.
A
keresztény ember is úgy hirdesse az evangéliumot, hogy Jézus Krisztus elfogadásra
találjon, ne pedig visszautasításra. Szent Pál tisztában van azzal, hogy milyen nehéz
Jézust hirdetni, de tudja azt is, hogy neki mindent meg kell tennie az ügy érdekében
és végső elemzésben Jézus, vagyis az igazság hirdetése a Szentlélek műve. A mai evangéliumban
Jézus azt hirdeti, hogy az Igazság Lelke vezet el minket a teljes igazságra. Szent
Pál a görögöknek Athénban nem azt mondja, hogy itt van az igazság lexikona, tanuljátok
meg ezt a lexikont és eljuttok az igazságra. „Nem, az igazság nincs benne a lexikonokban,
mert az igazság találkozás, azt jelenti, hogy találkoztunk a legmagasabb igazsággal,
Jézussal. Senki sem gazdája az igazságnak, az igazságot a Jézussal való találkozásban
kapjuk meg.”
Pál apostol magatartását mi vezette? Elsősorban az , hogy Jézus
is így tanított, Jézus is szóba állt mindenkivel, a bűnös emberekkel, a vámossal,
a farizeusokkal. Az evangéliumot hirdetni akaró keresztényeknek is ezen az úton kell
járniuk, meg kell hallgatniuk mindenkit – mondta a pápa.
A Szentatya ezután
összehasonlítást tett az 50-60 évvel ezelőtti és a mai felfogás között. Az egyház
életében a mostani jó időszak. „Én emlékszem, hogy amikor kisgyermek voltam, a katolikus
családokban ezt mondták: ide nem megyünk, mert nincsenek összeházasodva – idézte fel
a pápa. Ez kizárást jelentett. Nem mehettél azok közé sem, akik szocialisták vagy
hitetlenek voltak. Ma már hál’ Istennek nem mondunk ilyeneket.” Ez a szokás valamiképpen
a hitet akarta védeni, de úgy, hogy közben falakat emelt. Ezzel szemben az Úr Jézus
hidakat épített. Szent Pált mindig a hithirdetés gondolata vezette, nem pedig a prozelitizmus.
XVI. Benedek szavait idézve Ferenc pápa ezt mondta: az egyház nem a prozelitizmusban
növekszik, hanem azért, mert vonzó, tanúságtevő és mert hirdeti az örömhírt. Erre
pedig csak azok képesek, akik nem kételkednek az Úr Jézusban. Azok a keresztények,
akik félelemből nem hidakat építenek, hanem falat emelnek, nem biztosak a hitben és
Jézus Krisztusban.
Az egyháznak nem szabad elveszítenie apostoli bátorságát.
A bátortalan egyház mozdulatlan, rendezett és szép egyház, de hoz gyümölcsöt. A bátortalan
egyház nem megy ki a peremvidékekre, ahol annyi ember prédája a bálványoknak, a világiasságnak,
a gyönge gondolkodásnak és sok másnak. Kérjük ezért ma Szent Páltól a bátorság lelkületét,
a lelki buzgóságot, a meggyőződést. Ne ijedjünk meg attól, hogy hibázunk. Ha hibát
követsz el, állj fel és menj előre a kijelölt úton. Azok, akik nem lépnek, mert attól
félnek, hogy hibáznak, még súlyosabb hibába esnek.” Ezekkel a szavakkal zárta le szentbeszédét
Ferenc pápa szerdai szentmiséjén.