A keresztény ember öröme nem pillanatnyi jókedv, hanem Jézus ajándéka

A keresztények az öröm emberei – hangsúlyozta Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséje során a Szent Márta Házban. A keresztény örömet nem alkalmi okok motiválják, hanem az Úr ajándéka az, amely belülről tölt fel. A szertartáson a Szentatyával koncelebrált Baltazar Enrique Porras Cardozo, Mérida érseke és Notker Wolf bencés főapát.

A szentmisén P. Federico Lombardi főigazgató vezetésével a Vatikáni Rádió alkalmazottainak egy csoportja vett részt, közöttük munkatársnőnk, Gedő Ágnes, aki a hívek könyörgését olvasta.

A keresztény ember legyen az igazi öröm tanúságtevője, amelyet Jézus ad nekünk. Ferenc pápa pénteki homíliáját a tanítványok örömteli viselkedésére összpontosította, amely a Mennybemenetel és Pünkösd közötti időszakot jellemezte.

A keresztény az öröm embere. Ezt tanítja nekünk Jézus, az egyház ebben a sajátos időszakban. Mi ez az öröm? Ez jókedv? Nem. A vidámság jó dolog, de az öröm ennél több. Nem pillanatnyi okok váltják ki, ez egy sokkal mélyebb dolog. Egy ajándék. A jókedv, ha minden pillanatban meg akarjuk élni, végül könnyelműséggé, felszínességgé válik és elvezet a keresztény bölcsesség hiányához, amely kissé ostobává, naívvá tesz bennünket. Az öröm más, az Úr ajándéka és belülről tölt fel bennünket, mint a Szentlélek balzsama. Bizonyosság abban, hogy Jézus velünk van és az Atyával. Az örömmel telt ember magabiztos.

Ezt az örömet bezárhatjuk egy üvegbe, hogy mindig velünk legyen? – tette fel a kérdést a Szentatya. Nem, mert ha meg akarjuk tartani csak magunknak, akkor megbetegszik, és szívünk meggyötörtté válik, arcunk nem a nagy örömöt közvetíti, hanem a nosztalgiát, a melankóliát, amely nem egészséges. Időnként ezeknek a melankolikus keresztényeknek többnyire ecetes uborkához hasonló arcuk van, nem pedig örömmel teli, amely azt sugározza, hogy szép életük van.

Az örömöt nem lehet mozdulatlanná tenni, mert mozgásban kell lennie. Az öröm, vándorló erény. Ajándék, amely úton van, az élet útján halad Jézussal. Hirdetni kell Jézust és az örömet az úton széltében és hosszában. Ez a nagyok erénye, akik felette állnak az apróságoknak, az emberi kicsinyességnek és, akik nem keverednek bele a közösségen és az egyházon belüli kicsinyes dolgokba, akik mindig a távlatok felé tekintenek.

Az öröm vándorúton jár. A keresztény ember örömmel énekel és jár útján, magával hordozva ezt az örömet. Az útonlevés erénye ez. Több mint erény, ajándék, amely elvezet bennünket a nagylelkűséghez. A keresztény ember nagylelkű, nem lehet gyáva. Ez a nagylelkűség erénye visz mindig előre, a Szentlélek lelkiségével. Egy kegyelem, amelyet az Úrtól kell kérnünk.

Ezekben a napokban az egyház arra hív, hogy kérjük az örömet és a vágyat, amely előre viszi a keresztény ember életét. Minél nagyobb ez a vágy, annál nagyobb lesz az öröm. A keresztények mindig egyre jobban vágynak erre az élet útján. Kérjük tehát az Úrtól ezt a kegyelmet, a Szentléleknek ezt az ajándékát: a keresztény örömöt. Ez távol áll a szomorúságtól, az egyszerű jókedvtől, egy teljesen más dolog.

Homíliája végén Ferenc pápa megjegyezte, hogy ma szép alkalom van az örömre, mert Rómában tartózkodik II. Tawadros alexandriai pátriárka. Örömre ad okot, mert testvérünk eljött meglátogatni a római egyházat megbeszélés céljából, és hogy együtt haladjunk az út egy szakaszán.

(sv)