A Szentlélek teszi lehetővé a keresztények számára, hogy emlékezzenek a történelemre
és az Isten által kapott ajándékokra – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája
Pontosan két hónap telt el azóta, hogy Jorge Mario Bergoglio bíborost Péter utódává
választották. Ferenc pápa szokásához híven május 13-án, hétfőn reggel is szálláshelyén,
a vatikáni Szent Márta ház kápolnájában mutatta be a szentmisét, amelyen ez alkalommal
Rádiónk műszaki, adminisztratív és főigazgatóságának néhány alkalmazottja vett részt.
Jelen voltak továbbá az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának munkatársai, élükön
Antonio Maria Vegliò bíboros elnökkel, Joseph Kalathiparambil püspökkel, a dikasztérium
titkárával, valamint P. Gabriele Bentoglio altitkárral, akik együtt miséztek a Szentatyával.
A Szentatya a napi olvasmányokhoz fűzve gondolatait, utalt az Apostolok Cselekedeteiből
vett szakaszra, (ApCsel 19,1-8), amelyben Szent Pál Efezusban találkozik néhány tanítvánnyal.
Meglepő válaszuk, amit a Népek Apostolának kérdésére adnak: „Még csak azt sem hallottuk,
hogy van Szentlélek”. A kétezer évvel ezelőtti keresztények tudatlansága nem csak
az első időket jellemezte – mondta a pápa.
Ma is sok keresztény van, aki nem
tudja, hogy ki a Szentlélek. Néha halljuk, hogy egyesek így gondolkoznak: Jól megvagyok
az Atyával és a Fiúval, mert az Atyához imádkozom a Miatyánkban, amikor áldozom, akkor
a Fiúval találkozok, de nem tudok mit kezdeni a Szentlélekkel. Vagy ezt mondják: A
Szentlélek az a galamb, aki hét ajándékot hoz nekünk. Szegény Szentlélek így mindig
az utolsó helyen áll és nem találja meg helyét az életünkben.
Ezzel szemben
a Szentlélek a bennünk aktívan cselekvő Isten, aki felébreszti emlékezetünket. Jézus
maga elmagyarázza az apostoloknak Pünkösd előtt: Isten elküldi majd a Szentlelket
Jézus nevében, aki eszükbe juttatja majd mindazt, amit a Mestertől hallottak.
Egy
emlékezet nélküli keresztény nem igazi keresztény: olyan férfi vagy nő, aki a pillanat
foglya, nincs története. Illetve van, de nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzá.
Éppen a Szentlélek az, aki megtanítja neki, hogyan értelmezze a történelmi emlékezetet.
Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője arra buzdít, hogy „emlékezzetek atyáitokra
a hitben”, „emlékezzetek hitetek első napjaira és arra, hogy milyen bátrak voltatok”
– ezek mind életünk, történelmünk emlékezetét jelentik. Annak a pillanatnak az emlékezete,
amikor megkaptuk a Jézussal való találkozás kegyelmét. Mindannak az emlékezete, amit
Jézus mondott nekünk.
Az az emlékezet, amely a szívből jön, a Szentlélek kegyelme
– ismételte erőteljesen Ferenc pápa. Azt is jelenti az emlékezet, hogy nem feledjük
saját nyomorúságainkat, amelyek rabszolgává tesznek. Emlékezünk azonban arra is, hogy
Isten kegyelme megvált bennünket ezektől.
Amikor azonban felbukkan a hiúság,
amikor valaki egy kicsit azt hiszi, hogy az életszentség Nobel-díjasa, akkor is jól
jön egy kis emlékezet: „Emlékezz rá, hogy honnan emeltelek ki: a nyáj végéből. Te
a nyáj mögött álltál”. Az emlékezet nagy kegyelem, és amikor egy kereszténynek nincs
emlékezete – kemény dologról van szó, de ez az igazság - akkor nem keresztény, hanem
bálványimádó. Mert olyan Isten előtt áll, akinek sehová sem vezet az útja. A mi Istenünk
velünk együtt halad az úton, elvegyül közöttünk, velünk együtt jár. Üdvözít, belép
történelmünkbe. Mindennek az emlékezete gyümölcsözőbbé teszi az életet az emlékezet
kegyelmével.
Ferenc pápa végül arra szólította a keresztényeket, hogy kérjék
az emlékezet kegyelmét, hogy olyan személyek legyenek, akik nem felejtik el a megtett
utat. Nem felejtik el az életükben kapott kegyelmeket, bűneik megbocsátását, nem felejtik
el, hogy rabszolgák voltak és az Úr üdvözítette őket.
A szertartás után Ferenc
pápa jókívánságait fejezte ki az Államtitkárság munkatársának, Peter Brian Wells prelátusnak
születésnapja alkalmából, köszönetet mondva az egyház javáért folytatott szolgálatáért.