Ne szigetelődjünk el az önzésben. Aki életét adja a szeretetért, sosincs egyedül –
mondta a pápa keddi homíliája során
Nagy szívre van szükségünk, amely képes szeretni – állapította meg Ferenc pápa a Szent
Márta Házban kedden reggel bemutatott szentmiséje során. A Szentatya felhívta a figyelmet
az egoista viselkedésre, amely – ahogy Júdás esetében is – a lelkiismeret teljes elszigeteléséhez
és végül Jézus elárulásához vezet. A szertartáson Ricardo Antonio Tobón Restrepo,
Medellín érseke koncelebrált a pápával. A Vatikáni Múzeumok dolgozóinak egy csoportja
és a Pápai Portugál Kollégium hallgatói voltak jelen a szentmisén. Ha valóban követni akarjuk Jézust, az életet másoknak odaadandó ajándékként, nem pedig megőrzendő kincsként kell élnünk. Homíliájában Ferenc pápa a szeretet és az önzés útja közötti ellentétről szólt. Jézus ma erős szavakkal fordul hozzánk: senkinek nem nagyobb a szeretete annál, mint aki életét adja másokért. A mai liturgia megmutat számunkra egy másik személyt is: Júdást, akinek ezzel éppen ellentétes magatartása volt. Ez azért volt, mert soha sem értette meg, mit is jelent az ajándék.
Gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor Mária Magdolna megmossa Jézus lábát és drága, értékes nardusz olajjal keni be azt. Ez a hála pillanata, a szereteté. Júdás azonban keserű kritikát fogalmaz meg, mondván, hogy ezt a szegények számára is fel lehetett volna használni. Ez az első utalás, amelyet az Evangéliumban talált a pápa a szegénységről, mint ideológiáról – hangsúlyozta. Az ideológia nem ismeri a szeretetet, mert nem tud adni.
Júdás eltávolódott saját magányába és az egoizmusa akkorára nőtt, hogy Jézus elárulásához vezetett. Aki szeret, ajándékként adja az életet. Az egoista ezzel szemben saját életével törődik, növekszik az önzésben és árulóvá válik, aki mindig egyedül van. Aki viszont életét adja a szeretetért, sosincs egyedül. Mindig közösségben és családban van. Aki lelkiismeretét az egoizmusba szigeteli el, végül elveszíti azt. Így végezte Júdás is, aki bálványimádó volt és ragaszkodott a pénzhez.
Ez a bálványimádás odáig vezetett, hogy elszigetelte magát mások közösségétől. Ez az elszigetelt lelkiismeret drámája. Amikor a keresztények izolálódni kezdenek, a lelkiismeret is elszigetelődik a közösségtudattól, az egyháztól és attól a szeretettől, amelyet Jézus ad nekünk. Ezzel szemben az a keresztény, aki odaajándékozza életét, aki elveszíti azt, ahogy Jézus mondja, valójában megtalálja azt teljességében. Aki pedig, mint Júdás meg akarja tartani azt magának, végül elveszíti azt. János azt mondta, hogy abban a pillanatban a Sátán belépett Júdás szívébe. Meg kell állapítanunk, hogy a Sátán rossz fizető. Mindig megcsal bennünket – mutatott rá a pápa.
Jézus ezzel szemben mindig szeret és mindig odaajándékozza magát. a szeretetnek ez az ajándéka arra ösztönöz, hogy szeressünk annak érdekében, hogy maradandó gyümölcsöt hozzunk.
Homíliája végén Ferenc pápa a Szentlélekhez fohászkodott: a Szentlélek ünnepére várva ezekben a napokban azt kérjük, hogy jöjj el, Szentlélek, és adj nekem nagy szívet, amely képes a szeretetre alázattal, szelídséggel. Kérjük a Szentlélektől, hogy szabadítson meg bennünket a másik úttól, az önzés útjától, amely végül rosszul végződik. Kérjük ezt a kegyelmet – buzdított a Szentatya.
(sv)
| All the contents on this site are copyrighted ©. |