„Nem az a baj, hogy bűnösök vagyunk, hanem az, hogy nem hagyjuk, hogy Krisztus szeretete átalakítson bennünket” – hangsúlyozta péntek reggeli homíliájában a Szentatya

A probléma az, hogy nem hagyjuk magunkat átalakítani a Krisztussal való találkozásból fakadó szeretet által. Pénteken reggel a Szent Márta Házban megtartott szentmiséjén a Vatikáni Múzeumok alkalmazottai vettek részt. A pápa homíliájának középpontjában a napi Evangélium állt, amelyben a feltámadt Jézus háromszor kérdezi meg Pétertől, hogy szereti-e Őt. A szeretet párbeszéde ez az Úr és tanítványa között – állapította meg a Szentatya.

Ezt követően a pápa áttekintette Péter találkozásait Jézussal az elsőtől kezdve, amikor elhangzott a „Kövess engem”, addig, hogy a Péter, kőszikla új nevet, vagyis küldetését kapta, még ha akkor nem is értette, de küldetése már létezett. Majd amikor Péter felismeri Őt, mint Krisztust, ám aztán nemet mond a kereszt útjára Jézus így válaszol neki: „Távozz tőlem sátán!”. Péter elfogadja ezt a megaláztatást. Gyakran azt hitte, hogy ő milyen jó. A Getszemáni-kertben tüzesen felkapja a kardot, hogy megvédje Jézust, aztán háromszor megtagadja Őt. Amikor Jézus a szemébe néz, Péter sírni kezd. Jézus e találkozások során érleli Péter lelkét és szívét a szeretetben. Így amikor Péter hallja, hogy Jézus háromszor megkérdezi tőle: „Simon, János fia szeretsz-e engem?”, elszégyelli magát, mert visszaemlékszik arra, amikor háromszor megtagadta, hogy ismeri Őt.

Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle az Úr, hogy szereti-e Őt. Ez a nagy ember, Péter, a bűnös… Az Úr érezteti vele, mint velünk is, hogy mindannyian bűnösök vagyunk. A probléma nem ez, hanem az, hogy nem bánjuk meg vétkünket és nem szégyenkezünk tettünk miatt. Péter ennek a szégyenét érzi. Nagy szívével bűnét elviszi a Jézussal való újabb találkozóra, ami a megbocsátás öröme. Az Úr megtartja ígéretét, amikor azt mondja neki „Te Péter vagy, kőszikla”. Majd megbízza azzal, hogy legeltesse nyáját és átadja egy bűnösnek a nyáját.

Péter bűnös volt, de nem volt korrupt. Egyszer hallottam egy papról, egy jó plébánosról, aki jól dolgozott – mesélte a pápa. Püspökké nevezték ki, de ő szégyellte, mert nem érezte méltónak magát, lelki gyötrelmei voltak. Elment gyóntatójához, aki meghallgatta és azt mondta neki, hogy ne féljen, mert ha Péter ilyen nagy vétekkel pápa lett, akkor neki semmi baja nem lesz. Az Úr ilyen. Sok találkozáson keresztül érlel meg bennünket, szembesít gyengeségeinkkel, hogy elismerjük azokat – hangsúlyozta a Szentatya.

Péter hagyta, hogy a Jézussal való találkozások átalakítsák. Erre van szüksége mindannyiunknak, mert ugyanazon az úton járunk. Péter nem azért nagyszerű, mert derék ember, hanem azért, mert nemesszívű – szögezte le a Szentatya. Ez ösztönzi a sírásra, a fájdalomra, a szégyenkezésre és arra, hogy elkezdje munkáját, a nyáj legeltetését.
Kérjük az Urat, hogy ennek az embernek az életpéldája – aki folyamatosan találkozik az Úrral, aki megtisztítja és megérleli – segítsen nekünk is az előrehaladásban az úton. Keressük az Urat és találkozzunk Vele. Még ennél is fontosabb: hagyjuk, hogy az Úr találkozzon velünk. Ez a kegyelem, amit Péter tanít meg nekünk. Az Úr mindig keres bennünket, mindig közel áll hozzánk. De sokszor mi más irányba nézünk, mert nem akarunk beszélni az Úrral vagy hagyni, hogy találkozzunk Vele. Kérjük tehát ezt a kegyelmet! – zárta pénteki homíliáját Ferenc pápa.

(sv)