A keresztények győzzék le a kísértést, hogy beavatkozzanak mások életébe – Ferenc
pápa szombat reggeli homíliája
Május 18-án, szombaton reggel, a Szent Márta Ház kápolnájában bemutatott szentmisén
Ferenc pápával koncelebrált Daniel Grech atya, a római vikariátusról. Jelen volt a
Lateráni Pápai Egyetem hallgatóinak egy csoportja rektoruk, Enrico Dal Covolo püspök
vezetésével, valamint Kiko Argüello, Carmen Hernández és Mario Pezzi a Neokatekumenális
Út vezetői, Roberto Fontolan és Emilia Guarnieri pedig a Comunione e Liberazione mozgalom
képviseletében.
Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait
(Jn 21,20-25). „Mit törődsz vele?” – teszi fel a kérdést Jézus Péternek, aki beavatkozott
a szeretett tanítvány, János életébe. Péter szeretet-párbeszédet folytatott az Úrral,
de ez a párbeszéd később kisiklott egy másik vágányra. Péter is szenvedett attól a
kísértéstől, hogy beleavatkozzon mások életébe. Ahogyan a köznyelvben mondjuk, Péter
úgy viselkedik, mint aki „mindenbe beleüti az orrát”.
A pápa kifejtette: kétféle
módja van, hogy beleavatkozzunk mások életébe. Az egyik az, amikor másokhoz hasonlítjuk
magunkat. Ez keserűséghez, irigységhez vezethet, amely azonban berozsdásítja az egyházi
közösséget, rosszat tesz neki és ez az, amit az ördög akar.
A második módja
ennek a kísértésnek, a fecsegés – mondta a pápa. Jól nevelten kezdjük, de végül még
a bőrt is lehúzzuk testvérünkről. „Mennyit fecsegnek az egyházban! Mennyit fecsegünk
mi, keresztények! A fecsegés azt jelenti, hogy rosszat teszünk egymásnak. Mintha le
akarnánk kicsinyíteni a másikat: ahelyett, hogy én növekednék, a másikat alacsonyítom
le, hogy nagyobbnak érezzem magam. Ez nem helyes!
Szépnek tűnik a fecsegés,
nem tudom miért, de szépnek tűnik, mint a mézes cukorka” – folytatta homíliáját a
pápa. „Veszel belőle egyet, majd még egyet és így tovább, végül hasfájást kapsz. Ilyen
a fecsegés. Kezdetben édes, majd tönkreteszi a lelkedet. A fecsegések pusztítóan hatnak
az egyházban Kissé Káinhoz hasonlít: öljük meg testvérünket nyelvünkkel.
Ezen
az úton haladva jól nevelt, de rossz szokásokkal teli keresztényekké válunk. Hogyan
jelentkezik a fecsegés?” – tette fel a kérdést a pápa, majd megjelölte a fecsegés
három módját:
„Félretájékoztatunk: csak félig mondjuk el a dolgokat, amíg nekünk
megfelel. A másik felét nem mondjuk el, mert az számunkra kényelmetlen. Egyesek mosolyognak…
igaz, vagy nem igaz, amit hallottunk?
A másik az ellehetetlenítés: amikor
valakinek valóban van egy hibája, valamit nagyon rosszul tett, akkor azt elmondjuk,
újságíróként viselkedünk. És ekkor ennek a személynek a hírneve tönkre van téve.
A
harmadik a rágalmazás: olyant állítani, ami nem igaz. Ez valóban azt jelenti, hogy
megöljük testvérünket! Mind a három bűn: a félretájékoztatás, az ellehetetlenítés
és a rágalmazás. Annyit jelent, hogy pofont adunk Jézusnak gyermekei, testvérei személyében.
Ezért mondja Jézus nekünk azt, amit Péternek, amikor szemére veti: „Mit törődsz
vele? Te kövess engem!” Az Úr valóban megjelöli számunkra a követendő utat.
A
fecsegés nem tesz jót, mert pontosan ehhez a romboló szellemiséghez vezet el az egyházban.
„Kövess engem!” Szép Jézusnak ez a szava, olyan világos és olyannyira szeretettel
teljes. Mintha ezt mondaná: „Ne ábrándozzatok arról, hogy az üdvösség a másikkal való
összehasonlításban vagy a fecsegésekben van. Az üdvösség azt jelenti, hogy követtek
engem. Kövessük Jézust! Kérjük ma az Urat, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet: soha
ne avatkozzunk bele mások életébe, ne váljunk jó modorú, de rossz szokásokkal rendelkező
keresztényekké, kövessük Jézust, haladjunk nyomában, az Ő útján – mondta szombat reggeli
homíliájában Ferenc pápa.
Szentbeszédében a pápa emlékeztetett Lisieux-i Kis
Szent Teréz életének egy epizódjára is. A szent azt kérdezte, hogy Jézus miért ad
egyeseknek sokat, másoknak pedig keveset. Nővére ekkor teletöltött vízzel egy gyűszűt
és egy poharat, majd megkérdezte Teréztől, hogy melyik van tele: „Hiszen mind a kettő
tele van” – válaszolta a jövendő szent. Jézus is így tesz velünk – mondta Ferenc pápa:
nem érdekli, hogy nagyok vagyunk-e vagy kicsinyek, hanem csak az, hogy el vagyunk-e
telve Jézus szeretetével.