Jézus sója nélkül ízetlenné és múzeumi keresztényekké válunk – hangsúlyozta a Szentatya
csütörtök reggeli szentmiséjén
A keresztények terjesszék a hit, a remény és a szeretet sóját – erre buzdított Ferenc
pápa a vatikáni Szent Márta Házban, szálláshelyének kápolnájában megtartott szentmiséjén.
Kiemelte, hogy a keresztény eredetiség nem egyformaságot jelent, majd óvott attól
a veszélytől, hogy ízetlenné, múzeumi keresztényekké váljunk. A szertartáson Angelo
Sodano és Leonardo Sandri bíboros, valamint La Paz érseke, Edmundo Montero koncelebrált.
Ez alkalommal a Keleti Egyházak Kongregációja pap és világi alkalmazottainak egy csoportja
volt jelen a szentmisén.
Mi a keresztény ember életének sója, amit Jézus ajándékozott
nekünk? Ferenc pápa homíliájában arról az ízről beszélt, amely átadásának feladata
a keresztényeket illeti saját és mások élete számára. Az Úr által nekünk ajándékozott
só a hit, a remény és a szeretet sója. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ez a
só – amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Jézus meghalt és feltámadt azért, hogy
üdvözítsen bennünket – nem szabad, hogy íztelenné váljon vagy, hogy erejét veszítse.
Nem arra való ez a só, hogy tároljuk, mert az üvegben őrzött só nem szolgál semmire
– hangsúlyozta Ferenc pápa.
A sónak akkor van értelme, ha megízesíti az ételt.
Az üvegben őrzött só a nedvesség hatására elveszti erejét és nincs rá több szükség.
Az a só, amit mi kaptunk arra való, hogy átadjuk, megízesítsük a dolgokat és felajánljuk
másoknak. Ha nem így teszünk, ízetlenné válik. Kérjük az Urat, hogy ne váljunk ízetlen
keresztényekké, üvegbe zárt sóként. A sónak van egy másik sajátossága is: amikor használjuk,
nem a só ízét érezni, hanem az ételét, amit megízesít. A só segít, hogy az étel jobb,
ízesebb és tartósabb legyen. Ez a keresztény eredetiség! – mutatott rá a Szentatya.
Hozzátette, hogy amikor ezzel a sóval hirdetjük a hitet, akkor azok, akik
megkapják, sajátos jellegük szerint kapják meg, mint ahogy az ételekkel történik.
Így mindenki saját egyedisége szerint kapja meg és válik még jobbá.
A keresztény
eredetiség nem egyformaságot jelent! – állapította meg Ferenc pápa. Mindenkit olyannak
fogad el, amilyen, saját személyiségével, jellemzőivel, kultúrájával együtt és meghagyja
benne, mert ez gazdagságot jelent. Ad viszont neki valami pluszt, egy ízt. A keresztény
eredetiség nagyon szép, mert amikor egyformaságot akarunk létrehozni, hogy mindenki
egyformán sózott legyen, akkor úgy alakulnak a dolgok, mint amikor az asszony túl
sok sót tesz az ételbe és semmi mást nem érezni, csak a só ízét, nem pedig az ételét,
amit megsózott. A keresztény eredetiség tehát az, hogy mindenki olyan, amilyen, azokkal
az ajándékokkal, amelyeket az Úr adott neki.
Ez az a só, amelyet nekünk is
adnunk kell másoknak. Ne tároljuk, hanem adjuk át, ami pedig transzcendenciát igényel.
Ki kell lépnünk a világba ezzel az üzenettel, ezzel a gazdagsággal, amellyel rendelkezünk
és adjuk azt át másoknak – kérte a Szentatya. Két féle módja van ennek a világba való
kilépésnek, amelyek nem teszik tönkre a sót. Az egyik, hogy a sót mások, az emberek
szolgálatára adjuk. A másik pedig a transzcendencia a só alkotója, a Teremtő felé.
A sót nem lehet pusztán a prédikáció által megőrizni, szükség van a transzcendenciára,
az imára, a szentségimádásra. Így őrizhetjük meg a sót, hogy ne veszítse ízét.
Az
Úr imádásával túllépünk önmagunkon az Úr felé, az Evangélium hirdetésével pedig kilépünk
önmagunkból, hogy átadjuk másoknak az Úr üzenetét. Ha nem tesszük meg ezt a két dolgot,
akkor a só az üvegben marad, és mi múzeumi keresztényekké válunk. Megmutathatjuk ezt
a sót, mondván, hogy milyen szép az, amit a keresztségben, a hitoktatás során kaptunk…
mint a múzeumi keresztények: íz nélküli és haszontalan sóként – zárta csütörtök reggeli
homíliáját Ferenc pápa.