A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Június 1-je Szent Jusztinusz vértanú kötelező emléknapja. Az első keresztény filozófus („filozófus apostol”), a II. század legkiemelkedőbb apologétája (hitvédője), a szentmise bemutatását leíró legrégebbi szövegtanú szerzője 100 körül született Flavia Neapolis-ban (az ókori Szichem, jelenleg Nablusz, Palesztina) és 165 körül halt meg Rómában.

Ereklyéi Rómában a Szent Jusztinusz templomban és Mosarz-ban (Fehéroroszország) a Szent Anna templomban találhatók. A filozófusok védőszentje.

Szent Jusztinusz pogány családban született. Néhány forrás szerint édesapja tehetős római polgár volt, amelynek köszönhetően sokoldalú képzésben részesülhetett. Azonban már kora fiatalságától kezdve a filozófia és a teológia iránt vonzódott, mivel más tanok mestereinél sikertelenül kereste az igazságot.

Áttörő esemény volt életében – ahogy erről az egyik ismert művében beszámol (Párbeszéd a zsidó trifónnal) – egy ismeretlen sztáreccel folytatott beszélgetése a tengerparton, aki a próféták könyveinek olvasására bíztatta. Ez vezetett megtéréséhez és keresztségéhez. Harminchárom évesen ő volt az első keresztény filozófus. A kor szokásainak megfelelően – mint filozófus – palástot (palliumot) viselt, amelyben bejárta a birodalom részeit és hirdette Krisztust. Elnevezték „filozófus apostol”-nak. Rómában iskolát alapított, ahol ingyen tanította az egyedül „igaz filozófiát”, a kereszténységet.

Nyilvános vitákat is vezetett a pogány filozófusokkal, akikkel szemben gyakran látványos eredményeket ért el. Több művet is írt, amelyből azonban csak három maradt fenn (két Apológiája és a Párbeszéd a zsidó trifónnal c. műve). A keresztény hit védelmén és a pogány vallás kritikáján túl felbecsülhetetlen értékű képet kapunk műveiből a keresztény Ősegyház életéről és liturgiájáról (többek között a szentmise bemutatását leíró legrégebbi szövegből). Jusztínusz nézetei, tevékenysége, de mindenekelőtt sikerei a hitről szóló vitákban, óhatatlanul is ellenségeket szerzett neki.

A legellenségesebbnek Kreszcensz pogány filozófus tűnt, akivel szemben többször is sikeresen védte meg álláspontját. Éppen ő volt az, aki Jusztinuszt feljelentette a római prefektusnál, aki azonnali halálra ítélte őt néhány más hitvallóval együtt.

* * *

A kereszténység második századi dinamikus fejlődése egyre jobban nyugtalanította a pogányságot, különösen a vezető réteget. Az Egyház ellen folytatott küzdelembe ezért a pogány filozófusok is bekapcsolódtak, akik hasonlóan a zsidó írókhoz, igyekeztek lejáratni írásaikban az új vallást. Ezt a támadást nem hagyhatták szó nélkül a keresztény írók sem, akiket apologétáknak, vagyis hitvédőknek nevezünk. A legkiemelkedőbb közülük a II. században éppen Szent Jusztinusz, akinek vitathatatlan érdeme a hit átadása a kor embere számára érthető nyelven és gondolati kategóriákban.

Hogy tevékenységének még ma is van-e hatása? Kétségtelen. Először is azért, mert az ő írásaiból merítjük ismereteinket az Ősegyházról és ismerjük meg gyökereinket. Ez azért is fontos, mert az akkori keresztényeket gyakran megvádolták, hogy „eredet nélküliek”, következésképp gyenge és könnyen változhat, ideológiák és manipuláció áldozatává válhat.

Másodsorban azért, mert Szent Jusztinusz olyan fontos hitvédelmi érveket adott a kezünkbe, amelyek ma is segíthetnek bennünket más szektákkal folytatott vitáinkban. Tőle van kiegészítő információnk arról is, hogy Jézust kereszten végezték ki, mivel egyesek szerint karóba húzással ölték meg.

Személyiségének legfontosabb jellemzője az a buzgóság, amellyel hitét megélte. Kora számos emberének, akár képzett, akár képzetlen – gondoljunk csak a konstantinápolyi piaci árusokra, akik képesek voltak vitatkozni Krisztus természetéről –, a hit volt az egyik legfontosabb dolog az életében.

Miután Jusztinusz felvette a keresztséget, lemondott jól jövedelmező állásáról és felvállalta az evangélium hirdetésének veszélyét, amelyről jól tudta, hogy azokban az időkben az életébe is kerülhet. Fontos hangsúlyoznunk, hogy világi hívő volt, nem volt egyházi hivatala vagy méltósága. Egyike volt azon keveseknek, akik ilyen nagymértékben szolgálták Krisztus ügyét, írásaikkal és életükkel, amelyek a legnagyobb „hitvédelmet” jelentették.

* * *

Szent Jusztinuszt, az első keresztény filozófust a cinikus Kreszcensz filozófus jelentette fel és a filozófus Marcus Aurelius császár uralkodása alatt végezték ki karddal. Mindhárman filozófusok voltak, vagyis „az igazság mesterei”, de egyedül Szent Jusztinusz nem hozott szégyent erre a tiszteletreméltó megnevezésre.

Istenünk, te Szent Jusztinusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A Jusztinusz név latin eredetű, jelentése: igaz, igazságos (a ford.)

Lengyelből fordította Szemere János atya.