Az Isten – öröm, az evangéliumot nem lehet gyászos arccal hirdetni

Május 31-én, pénteken reggel, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén Ferenc pápával koncelebrált Jozef Tomko bíboros, Kuriakose Bharanikulangara, Faridabad-Delhi érseke, valamint Walmor Oliveira de Azevedo, Belo Horizonte érseke. A szertartáson a Vatikán gazdasági részlegének alkalmazottai, valamint a Svájci Gárda munkatársai voltak jelen.

A Szentlélek a keresztény öröm „szerzője”, ahhoz, hogy hirdessük az evangéliumot, szívünkben legyen jelen az öröm, amelyet Isten Lelke ad nekünk – hangsúlyozta homíliájában a pápa. Temetési hangulatban, gyászos arccal nem lehet Jézust hirdetni.

A napi olvasmányokból kiindulva a pápa először utalt a Szofoniás könyvéből vett szavakra: „Örülj és ujjongj egész szívedből, veled van az Úr” (vö. Szof 3,14-18), majd idézte az evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szólt (Lk 1,39-56).

Erzsébetet és magzatát öröm töltötte el, amikor meghallotta Mária szavait. A pápa ismételten aláhúzta, mint múlt vasárnapi homíliájában: Mária sietve kelt útra, hogy unokanővérének segítsen. Minden öröm tehát, az öröm pedig ünnep – mondta a pápa.

Hozzátette: mi, keresztények nem vagyunk hozzászokva, hogy az örömről, a vidámságról beszéljünk. Sokszor jobban tetszik a siránkozás. Ezzel szemben a Szentlélek örömet ad nekünk.

Ő az a Lélek, aki vezet bennünket: Ő az öröm „szerzője”, az öröm Teremtője. Ez az öröm a Szentlélekben megadja nekünk a valódi keresztény szabadságot. Öröm nélkül, mi keresztények nem lehetünk szabadok, szomorúságunk rabszolgájává válunk.

VI. Pál pápa mondta, hogy az evangélium ügyét nem vihetjük előbbre szomorú, kedvét vesztett, elbátortalanodott keresztényekkel. Ez nem lehetséges, ez a kissé gyászos magatartás. A keresztények gyakran úgy mennek a szentmisére, mintha temetésre mennének, nem pedig Istent dicsőíteni. Ebből az örömből fakad a dicséret, Mária magasztaló éneke, Szofoniás öröm-éneke, Simeon, Anna Istent dicsőítő éneke! – mondta a pápa.

És hogy hogyan dicsőítsük Istent? Úgy, hogy kilépünk önmagunkból, ingyenesen, mint ahogy ingyenes Isten kegyelme is. A pápa kérdéssel fordult hallgatóihoz: „Ön, aki itt van a szentmisén, dicséri Istent, vagy csak kér tőle valamit és hálát ad neki? De dicséri is Istent? Ez egy új dolog spirituális életünkben. Dicsőíteni Istent, kilépni önmagunkból, időt fordítunk rá, hogy dicsőítsünk”.

„Milyen hosszúra nyúlt ez a mise” – mondhatná valaki. Ha nem dicséred Istent, nem ismered azt az ingyenességet, hogy időt fordíts Isten dicsőítésére, akkor számodra hosszú a szentmise. Ha azonban áttérsz erre a magatartásra, amelyet az öröm és Isten dicsőítése jellemez, akkor milyen széppé válik! Ilyen lesz az örökkévalóság: Isten dicsőítése! Nem lesz unalmas: gyönyörű lesz! Ez az az öröm, amely szabaddá tesz bennünket.

Ennek a dicsőítésnek, ennek az örömnek Jézus Anyja a példaképe. Az egyház Máriát „örömünk okának” nevezi – Causa Nostrae Letitiae. Miért? Mert a legnagyobb örömet hozza el, ami Jézus.

Imádkozzunk a Szűzanyához, hogy Jézust elhozva adja meg nekünk az öröm, az öröm szabadságának a kegyelmét. Adja meg a kegyelmet, hogy dicsőítsünk, ingyenes dicsőítő imával, mert Ő mindig minden dicsőítést megérdemel. Imádkozzunk a Szűzanyához az egyház szavaival: Veni, Precelsa Domina, Maria, tu nos visita. Miasszonyunk, te, aki olyan hatalmas vagy, látogass meg minket és adj nekünk örömet! – hangzott a pápa fohásza a péntek reggeli szentmisén.

(vm)