„Úrnapja a megtérésre, javaink megosztására szólít fel” – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Június 2-án vasárnap, a sok esős nap után végre derűs ég alatt, nyári melegben tapsviharral
fogadta a Szent Péter téren összegyűlt zarándoksereg az Apostoli Palota ablakában,
délben tizenkét órakor megjelenő Ferenc pápát.
Az Úrangyala előtti beszédében
a pápa gondolatait Úrnapjához kapcsolta, melyet ő a Vatikánban az ünnep saját napján,
csütörtökön tartott. A vasárnapi evangélium a kenyérszaporítás lukácsi szövegét hozza,
ami megérintette Ferenc pápa szívét. Jézussal együtt a galileai tó partján estefelé
látja az éhesen maradt nagy tömeget. Az apostolok is látják a problémát, de minthogy
jó megoldást nem találnak, kérik Jézust, bocsássa el a tömeget.
Jézus ellenben
rájuk bízza a feladatot: „Ti adjatok nekik enni!”. A zavarba jött apostolok azzal
védekeznek, hogy nekik csak öt kenyerük és két haluk van. Jézus jól tudja, mit akar
tenni, csak éppen szeretné belevonni az apostolokat a feladatba, ezzel is nevelve
őket. Magatartásuk emberi, mely reálisabb megoldást keres, olyat, mely nem teremt
túl sok problémát. „Engedd el a tömeget – mondják Jézusnak – mindenki gondoskodjon
magáról, ahogy tud, egyébként is már annyit fáradtál értük, tanítottad és gyógyítgattad
őket!”.
„Engedd el a tömeget!” – ismételte nyomatékkal Ferenc pápa az apostolok
emberi megfontolását, a téren összegyűlt, soktízezres zarándoksereg láttán. Hozzáfűzte:
De Jézus magatartása teljesen különbözik a tanítványokétól, mert azt az Atyjával való
egysége és az emberek iránti együttérzése motiválja. Valójában Jézus irgalmas szeretete
mindnyájunké, mert ő érzi a problémáinkat, érzi gyengeségeinket és szükségleteinket.
Az öt kenyér láttán Jézus arra gondol: Íme, a Gondviselés! Ebből a kevésből
Isten mindenki számára szükségeset tud teremteni. Teljesen az Atyára bízza magát,
mert tudja, hogy számára minden lehetséges. Amikor Jézus az apostolokkal leülteti
az embereket, nem egy esetleges dolgot kér tőlük, hanem azt akarja, hogy a tömeg az
Isten kenyere által közösséggé váljon. Aztán kézbe vette a kenyereket, szemét az égre
emelte, majd megáldotta.
Mindez tiszta utalás az Eucharisztiára – magyarázta
Ferenc pápa az Úrangyala imádság során. Az apostolok pedig kiosztották a megáldott
kenyeret és halat, ami nem fogyatkozott, nem fogyatkozott. Íme, a csoda, a megszaporításon
túl a hit és az imádság éltette megosztás! Jézus jele, az Isten kenyere az emberiségnek.
Az
apostolok bár látták, de nem értették az üzenetet. Miként a tömeget, őket is a siker
szította lelkesedés ragadta el. Ismét leragadtak az emberi logika síkján, nem követve
Isten gondolkodását, mely szolgálat, szeretet, hit. Corpus Domini ünnepe azt kéri
tőlünk, hangsúlyozta a pápa, hogy térjünk meg a Gondviselésbe vetett hithez, hogy
megoszthassuk azt a keveset, ami vagyunk, és amivel rendelkezünk, továbbá ne zárkózzunk
magunkba.
Kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen bennünket ebben a megtérésben,
hogy mindinkább követhessük Jézust, akit az Oltáriszentségben imádunk.
Ferenc
pápa az Úrangyala elimádkozása után aktualitásokkal fordult a hívekhez. Aggodalmának
adott hangot, a Szíriát immár két éve sújtó konfliktus miatt, mely főként a védteleneket
érinti. Ez a gyötrelmes háborús állapot tragikus következményekkel jár: halál, rombolás,
hatalmas anyagi és környezeti károk, miként az emberrablás csapása.
"Miközben
mélységesen elítélem ezeket a történéseket, imáimról és a szolidaritásomról biztosítom
az elrabolt személyeket és családtagjaikat, továbbá felhívással fordulok az emberrablók
emberségéhez, hogy engedjék szabadon az áldozatokat. Imádkozzunk mindig a szeretett
Szíriánkért" – mondta a pápa.
Végül a reggeli szentmiséjéhez kapcsolódva a
missziós küldetésben megsebesült katonákért emelt szót, akik a sok országban dúló
háborúk közepette a békét próbálják megteremteni, még véráldozat árán is. Ferenc pápa
egyperces csendet kért, hogy így imádkozzanak az elesettekért, a sebesültekért és
családjaikért, majd szép napot és jó ebédet kívánt mindenkinek.