A gazdag egyház elöregedő egyház – Ferenc pápa homíliája a keddi szentmisén
A Szentatya a Szent Márta Domus kápolnájában szokásos szentmiséjén egy már korábbi
alkalmakkor is érintett témával foglalkozott, nevezetesen az egyház és a gazdagság
kapcsolatával. A szentmisén többek között a vatikáni Hittani Kongregáció papjai és
más munkatársai vettek részt Gerhard Ludwig Müller német érsek és teológus, a Kongregáció
prefektusa vezetésével.
A Szentatya Máté evangéliumának szavaiból indult ki:
„Ne szerezzetek se arany, se ezüst pénzt övetekbe (Mt 10, 9-10). Jézus ezt köti tanítványai
lelkére, amikor szétküldi őket, hogy hirdessék Isten Országát. Az Úr Jézus azt kéri
tőlünk – mondta a pápa -, hogy az Igét minél egyszerűbben hirdessük, azzal az egyszerűséggel,
ami engedi, hogy Isten szava jusson érvényre. Ha az apostolok nem helyezték volna
feltételek nélkül bizalmukat Isten Szavába, akkor minden bizonnyal valamilyen más
mesterséget találtak volna magunknak. Ferenc pápa szerint tehát a Jézus által adott
küldetés kulcsszava az, hogy „amit ingyen kaptak, azt ingyen adják tovább.” Ugyanis
minden kegyelem, és ha mi egy kicsit félretesszük a kegyelmet, akkor az evangélium
hirdetése nem eredményes.
„Az evangélium hirdetése az ingyenességből fakad,
az üdvösség iránti csodálatból, abból amit én ingyen kaptam és amit ingyen kell tovább
adnom. A tanítványok kezdetben így cselekedtek. Szent Péternek nem volt bankszámlája,
amikor pedig adót kellett fizetnie az Úr küldte, hogy menjen halászni és ott találja
meg az adófizetéshez szükséges pénzt. Fülöp térítő munkája során, amikor az etiópok
királynője, Kandaké kincstárnokával találkozott, nem akart társulatot létrehozni,
vagy boltot nyitni vele, hogy ezzel támogassa az evangélium ügyét. Nem, nem ezt tette,
hanem beszélni kezdett, Jézust hirdette, keresztelt, majd ment tovább.”
Isten
Országa ingyenes ajándék – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Ám a keresztény
közösségben a kezdetektől létezett az a kísértés, hogy az ingyenességen túl, máshol
keressen erőt, pedig a mi erőnk az evangélium ingyenességében rejlik. Ez a másfelé
fordulás egy kis konfúziót kelt, mivel a prozelitizmusra emlékeztet, márpedig mi ezen
az úton nem járhatunk. Az Úr azért küld bennünket, hogy hirdessük Őt, nem pedig azért,
hogy prozelitákat szerezzünk. Ferenc pápa előde szavait idézve ezt mondta: „Az egyház
nem a prozelitizmuson keresztül növekszik, hanem azáltal, hogy vonzó.”
A pápa
a számos jel közül megemlített kettőt, amelyek a hirdetés ingyenességére utalnak.
„Az első a szegénység. Az evangélium hirdetésének a szegénység útján kell haladnia.
A szegénység tanújele pedig az, hogy nincsenek kincseim, gazdagságom egyedül az Istentől
kapott ajándék. Az ingyenesség a mi gazdaságunk. A szegénység ment meg bennünket attól,
hogy ne váljunk szervezőkké és vállalkozókká. Az egyházi műveket előre kell vinni
és vannak olyanok, amelyek meglehetősen összetettek, de ezt a szegénység szívével
kell tennünk, nem pedig beruházói és vállalkozói szellemmel.” Az egyház nem egy NGO,
azaz nem kormányzati szervezet.
Az ingyenesség másik fontos jele az Úr dicséretére
való képesség. Az apostol, aki nem éli meg az ingyenességet, elveszíti az imádságra
való készséget is. Mi nem kérő imát mondunk, hanem dicsőítő imádságot.
„Ha
az apostolok gazdag egyház megteremtésén fáradoznak, a dicsőítő imádság ingyenessége
nélkül, akkor az egyház elöregszik, akkor az egyház előtt nincs élet. Kérjük ezért
ma az Úr Jézust, hogy adja meg az ingyenesség felismerésének kegyelmét. Amit ingyen
kaptuk, ingyen adjuk tovább. Ezzel az ingyenességgel haladjunk előre, amikor az evangéliumot
hirdetjük” – mondta végül Ferenc pápa kedden reggel szokásos napi miséjén elhangzott
szentbeszédében.