„Az Egyház Isten népe, mely nyitva áll mindenki előtt” – Ferenc pápa szerdai általános
kihallgatása
Szerdán délelőtt végre igazi nyári melegben, felhőtlen ég alatt ismét százezres tömeg
gyűlt össze a Szent Péter téren. Sokan nem is tudtak bejutni oda, hanem az oda vezető
Via della Conciliazione-n, vagyis a Megbékélés útján várakoztak. Ferenc pápa katekézisét
ezúttal is a II. Vatikáni Zsinat témáinak szentelte, ezúttal a Lumen Gentium dogmatikai
konstitúcióban említett „Isten népe” jelentését elemezve.
Mit akar mondani:
„Isten népe”? – tette fel az első kérdést a pápa. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy
Isten nem tartozik sajátos módon egyetlen néphez sem, mert ő szólít meg, ő hív, ő
invitál bennünket, hogy legyünk része ennek a népnek. Ez a felhívás mindenki felé
fordul, mert Isten irgalmassága „mindenki üdvösségét akarja” (1Tim 2,4). Jézus nem
mondja az apostoloknak, de nekünk sem, hogy csináljunk egy különleges csoportot, egy
elit csoportot. Jézus azt mondja: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden
népet (Mt 28,19). Szent Pál megállapítja, hogy Isten népében, az Egyházban „nincs
különbség zsidó és görög között…, mert ti mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban”
(Gal 3,28). Szeretném mondani mindazoknak, akik távol érzik magukat Istentől és az
Egyháztól, akik félénkek vagy közömbösek, akik azt gondolják, hogy ők már nem tudnak
megváltozni: Az Úr hív benneteket is, hogy legyetek az ő népének a részévé és ezt
nagy tisztelettel és szeretettel tegyétek!
Hogyan lesz valaki ennek a közösségnek
a része? – hangzott a katekézis második kérdése. Nem a természetes születés által,
hanem egy új születés révén. Az evangéliumban Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy
fentről kell újjászületni, víz és Szentlélek által, hogy belépjünk Isten országába
(Jn 3,3-5). A keresztség vezet be minket ebbe az új közösségbe a Krisztusban való
hit által, amit Isten adományaként táplálni és gyarapítani szükséges, egész életünk
során. Tegyük fel magunk a kérdést: hogyan növelhetem a hitemet, amit a keresztségem
során kaptam? Hogyan növelhetem ezt a hitet, amit úgy kaptam, és ami az egyházé? Mit
tehetek a gyarapodásáért?
Erre a problémára a választ a pápa a katekézise
harmadik kérdése kapcsán adta meg: Mi az Isten Népének a törvénye? A szeretet törvénye,
ami az Isten és ember iránti szeretet, melyet az Úr hagyott ránk az új parancsolata
szerint (Jn 13,34). A szeretet azonban nem érzelgősség, nem valami sötét dolog, hanem
Istennek, mint egyetlen Úrnak az elismerése és egyidejűleg a másiknak az elfogadása
igazi testvérként, mely felülmúl minden megosztottságot, rivalitást, értetlenséget
és egoizmust. Mekkora utat kell még megtennünk, hogy megéljük konkrétan ezt a törvényt,
a bennünk működő Szentlélek törvényét, ami a karitász, a szeretet? Amikor tévét nézünk,
újságot olvasunk, mennyi sok háborúról hallunk! Hogyan lehet megérteni ezt? Isten
népén belül annyi háború! A lakónegyedekben, a munkahelyeken az irigység, a féltékenység
mennyi háborúja! A családokban is mennyi a belső harc! Kérnünk kell az Urat, hogy
értesse meg velünk a szeretet törvényét! Milyen jó is, amikor az igazi testvérek szeretik
egymást! Milyen szép! De ma tegyünk meg valamit! Talán mindnyájunknak van szimpatikus
vagy nem szimpatikus társunk, sőt talán haragosunk is? Legalább mondjuk az Úrnak:
Uram, én haragszom erre és erre az emberre, de könyörgök, imádkozom érte. Imádkozni
a haragosunkért, ez jó nagy lépés a szeretet törvénye útján! Tegyük meg ma!
A
pápai katekézis negyedik kérdése Isten népének a küldetését érintette, ami elviszi
a világba Isten reményét és üdvösségét. Ez a küldetés Isten szeretetének a jele, mely
mindenkit meghív a vele való barátságra. Ez a küldetés a kovászé, mely megkeleszti
az egész tésztát, ízt ad és megvéd a romlástól és ez a küldetés fény, mely világít.
Ahogy mondtam, elég csak kinyitni egy újságot, máris látjuk a hírekben a gonosznak,
az ördögnek a jelét. De emelt hangon mondom: Az Isten erősebb! Ti hiszitek ezt, hogy
Isten erősebb? Most mondjuk együtt, hogy az Isten erősebb! Mondjuk mindnyájan! És
tudjátok miért erősebb? Mert ő az Úr, az egyetlen Úr! Az Isten erős! Szeretném hozzátenni,
hogy a valóság – mely néha sötét, és a gonosz ugyan jelet tesz rá – de megváltoztatható,
ha elvisszük oda az evangélium világosságát, elsősorban a mi életünkkel. Ha egy stadionban,
mint például itt a római olimpiai stadionban, vagy a buenos airesi Szent Lőrinc stadionban
egy sötét éjszaka valaki fényt gyújt, azt éppen csak látni lehet, de ha azt hetvenezer
ember teszi, az egész stadion kivilágosodik. Engedjük, hogy életünk Krisztus fénye
legyen és hordozzuk együtt az evangélium fényét az egész világnak.
Az
utolsó kérdésben Ferenc pápa Isten népének végcéljára kérdezett rá. Isten országának
célja, melyet itt a földön maga az Isten kezdett el, a beteljesedéséig kell növekednie,
amikor Krisztus, ami életünk megjelenik (v.ö. Lumen Gentium 9). Az ország vége tehát
az Úrral való teljes közösség lesz, amikor mint Isten családja belépünk magába az
isteni életbe, ahol a mérték nélküli szeretet örömét éljük.
Kedves testvérek,
zárta katekézisét a pápa: Egyháznak, Isten népének lenni azt jelenti, hogy Isten kovásza
vagyunk az emberiség számára, vagyis hirdetjük és hordozzuk az örömhírt ebben a világban,
mely gyakran eltévelyedik és ezért szüksége van bátorító, reményt keltő, új erőt adó
válaszokra. Az egyház legyen az Isten irgalmasságának és reményének a helye, ahol
mindenki érzi, hogy meghallgatják, hogy szeretik, hogy megbocsátanak neki. Az egyháznak
nyitott kapukkal kell állnia, hogy mindenki bemehessen oda, mi pedig kiléphessünk
rajta az örömhír hirdetésére.