„Az egyház hivatása a tanúságtétel egészen a vértanúságig” – Ferenc pápa miséje Keresztelő
Szent János napján
„Keresztelő Szent János nyomán az egyház hivatása Isten Igéjének a hirdetése a vértanúságig
menően” – tanította Ferenc pápa a hétfő reggel tartott szentmiséjén, Keresztelő Szent
János születésének liturgikus főünnepén. A pápával együtt misézett Gianfranco Ravasi
bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, a szentmisén jelen volt a Kultúra Pápai
Tanácsa, a Szent Archeológia Pápai Bizottsága és a Vatikáni Numizmatikai és Filatéliai
Hivatal munkatársainak egy-egy csoportja.
„Nem mindig könnyű megérteni Keresztelő
János alakját” – kezdte beszédét a pápa, miután köszöntötte azokat, akik a János nevet
viselik. „Hogy ki ez a Keresztelő János, a kérdésre ő maga adja meg a választ: Én
vagyok a hang a pusztában! De ez a hang Szó nélküli, mert a Szó, az Ige az nem ő,
hanem más! És éppen ebben áll János titka!” – mondta Ferenc pápa. János soha nem tulajdonítja
magának, soha nem veszi birtokba az Igét. Életének az az értelme, hogy rámutasson
arra a másikra”. Ferenc pápa megvallotta, mennyire megérinti az a tény, hogy az egyház
Keresztelő Szent János ünnepét éppen arra az időszakra teszi, amikor a nappalok a
leghosszabbak az egész év során. „Ekkor van a legtöbb a fény, János pedig maga a világosság
embere volt, aki fényt hozott, noha nem ő volt az igazi világosság. János olyan, mint
egy Hold…, és amikor Jézus elkezd tanítani, János fénye kezd kialudni. Szótlan Hang,
fénytelen Világosság, nem saját Fény – elmélkedett Ferenc pápa Keresztelő Szent János
titkáról.
„János látszólag semmi. Az ő hivatása, hogy megszűnjön lenni, hogy
megsemmisüljön. Amikor mi ezt a nagy, hatalmas embert szemléljük - akiről kortársai
azt hitték, hogy Ő a Messiás – valójában akkor látjuk meg a titkát, amikor őt a börtön
sötétjében szemléljük. Nem tudjuk, hogyan teltek utolsó napjai, nem tudjuk. Csak azt
tudjuk, hogy megölték őt, hogy fejét egy táncosnő tálcán ajándékként kínálta föl egy
házasságtörőnek. Azt hiszem, hogy a megsemmisülésben ennél lejjebb már nem lehet menni.
Ez lett János vége.” – mondta a pápa, majd folytatta. „A börtönben kételyeket élt
meg, félelmeket tapasztalt, ezért tanítványait hívatta magához, hogy menjenek Jézushoz
és kérdezzék tőle: Te vagy az, vagy mást várjunk? Ez már valóban sötétség, életének
a fájdalma! Senki sem kímélte meg ettől Jánost, és így az ő alakja az egyházat juttatja
eszembe” – hangsúlyozta a pápa.
Az egyház ugyanis azért él, hogy hirdesse
az Igét, hogy Jegyesének, aki maga a Szó, a hangja legyen. Az egyház azért él, hogy
hirdesse ezt a Szót, egészen a vértanúságig. Vértanúság a gőgösök kezéből, a Föld
gőgöseinek a kezéből véve! János jelentős valaki lehetett volna, önmagáról is szólhatott
volna. De én nem gondolom ezt – tette hozzá a pápa. Ő csak azt jelezte, hogy a Szót
hallotta, de ő maga nem volt az. Ez az ő titka. Azért mert szent, mert nem vétkezett?
Azért, mert soha nem vette az igazságot úgy, mintha az a saját igazsága lenne. Nem
akart ideológus lenni. Ember volt, aki megtagadta önmagát, hogy az Ige maga jöjjön
el. És mi, mint Egyház, kérjük ma a kegyelmet, hogy ne legyünk egy megideologizált
egyház? Az igazi egyháznak Jézus szavát kell hallgatnia és azt kell bátorsággal hirdetnie.
Az igazi egyház ideológia nélküli, nincs is saját élete. Az egyház titka a „mysterium
lunae”, a hold titka, mely saját fényét a Jegyesétől veszi, neki pedig kisebbednie
kell, hogy Ő növekedhessen. Ezt a modellt ajánlja nekünk és az egyház számára Keresztelő
János. Az egyház álljon mindig az Ige szolgálatában! Az egyház soha ne szerezzen maga
számára semmit! A mai misekönyörgésben az öröm adományát kértük, az Urat kértük, hogy
örvendeztesse meg egyházát az Ige szolgálatában, hogy hangot adhasson a Szónak. Kérjük
a kegyelmet, János méltóságát, saját eszméink nélkül, az evangélium kisajátítása nélkül.
Az egyház is csak hang legyen, mely jelzi a Szót, de ezt egészen a vértanúságig! –
foglalta össze végül homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmiséje során a Szent
Márta Házban. (vl)