„Utasítsátok vissza a romlott értékeket, haladjatok szemben az árral, mondjatok bátran
igent Krisztusnak” - Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága
„Legyen bátorságotok ahhoz, hogy az árral szemben haladjatok, ne engedjétek, hogy
ellopják tőletek a reményt olyan értékek, amelyek megártanak, mint a romlott étel”
– erre buzdította Ferenc pápa június 23-án, vasárnap délben a Szent Péter téren összegyűlt
80 ezer hívőt. A pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében arra emlékeztetett,
hogy a vértanúk ma sokkal inkább, mint a múltban, „drága árat fizetnek” azért, mert
elkötelezték magukat az igazságért és az evangéliumért. A pápa erőteljes gesztusai,
hanghordozása még nyomatékosabbá tették mondanivalóját: az evangélium félelmet nem
ismerő férfiak és nők ügye, akik tegnap és ma – ma még inkább – nem kapcsolnak hátramenetbe,
ha azt látják, hogy Krisztushoz való hűségük veszélyessé, sőt egyenesen fatálissá
válik. Ferenc pápa hangja megrezegtette a Szent Péter tér hangszóróit, de felrázta
az emberek lelkiismeretét is, amikor emlékeztetett azoknak a becsületes embereknek
a sokaságára, akik nem hallgattatják el lelkiismeretüket, az igazság hangját. „Kedves
Testvérek, jó napot kívánok!” – szólította meg Ferenc pápa szokásos módján a híveket,
majd idézett a vasárnapi evangéliumból: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti
azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt” (Lk 9,24). Krisztus rendkívül
hatékony, paradox módon foglalja össze üzenetének lényegét, megismerteti velünk beszédstílusát,
szinte halljuk hangját. Mit jelent azonban az, hogy „elveszítjük életünket Jézus ügyéért?”
– tette fel a kérdést a pápa. Ez kétféle módon következhet be: ha kifejezetten megvalljuk
hitünket, vagy ha védelmezzük az igazságot. A vértanúk például a legnagyobb áldozatra
mutatnak példát, amikor életüket elveszítik Jézusért. Az elmúlt 2000 év során férfiak
és nők hatalmas serege áldozta fel életét azért, hogy hű maradjon Jézus Krisztushoz
és evangéliumához. És ma, a világ számos helyén, annyi sok vértanú van. Többen vannak
ma, mint az első évszázadokban, akik életüket adják Krisztusért, akiket halálba küldenek,
mert nem tagadják meg Jézus Krisztust. Ez a mi egyházunk. Ma több vértanúnk van, mint
az első századokban! De létezik a mindennapos vértanúság is, ami nem jár halállal,
azonban az is azt jelenti, hogy „elveszítjük életünket” Krisztusért. Teljesítjük kötelességünket
szeretettel, Jézus logikája szerint, az ajándékozás, az áldozathozatal logikája szerint.
Gondoljunk például arra, hogy hány és hány apuka és anyuka valósítja meg a gyakorlatban
minden nap hitét, konkrét áldozatot hozva életükkel a család javáért! Gondoljunk rájuk!
Hány pap, szerzetes, szerzetesnő végzi nagylelkűen szolgálatát Isten országáért! Hány
fiatal mond le saját érdekeiről, hogy gyermekekkel, fogyatékkal élőkkel, idősekkel
foglalkozzon! Ők is vértanúk! A mindennapok vértanúi, a hétköznapok vértanúi! – hangsúlyozta
Ferenc pápa. Azután sokan vannak keresztények és nem keresztények, akik „elveszítik
életüket” az igazságért. Krisztus pedig azt mondta: „én vagyok az igazság”. Tehát,
aki az igazságot szolgálja, Krisztust szolgálja. Ezek közé a személyek közé tartozott
Keresztelő János, akinek június 24-én tartjuk liturgikus ünnepét, születésnapjára
emlékezve. Ő is életét adta az igazságért. Jánost Isten választotta ki, hogy előkészítse
Jézus útját. Izrael népének arról tett tanúságot a Keresztelő, hogy Jézus a Messiás,
Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (vö. Jn 1,29). János teljes egészében Istennek
és küldöttének, Jézusnak szentelte magát. De végül mi történt? Meghalt az igazság
ügyéért, amikor felfedte Heródes és Heródiás házasságtörését. Hányan fizetnek drága
árat az igazságért! Hány becsületes ember választja inkább azt, hogy az árral szemben
haladjon, csak hogy ne kelljen megtagadnia lelkiismerete hangját, az igazság hangját!
Becsületes emberek, akik nem félnek attól, hogy az árral szemben haladjanak! És mi,
mi se féljünk! – hangzott a pápa buzdítása, majd így szólt a Szent Péter téren jelen
lévő sok fiatalhoz: „Ne féljetek attól, hogy szemben haladjatok az árral, amikor el
akarják lopni tőlünk a reményt, amikor ezeket a romlott értékeket kínálják fel, amelyek
olyan értékek, mint a romlott étel, ami megárt; ezek az értékek ártalmasak. Haladjunk
szemben az árral! És ti, fiatalok, legyetek az elsők: haladjatok szemben az árral
és legyetek büszkék pontosan arra, hogy szemben haladtok az árral. Legyetek bátrak
és haladjatok az árral szemben! És legyetek rá büszkék!” – mondta a Szentatya, majd
ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „Kedves barátaim! Fogadjuk be örömmel
Jézusnak ezt a szavát. Ez mindenkinek szóló életszabály. Keresztelő Szent János segít
bennünket abban, hogy megvalósítsuk a gyakorlatban. Ezen az úton, mint mindig, előttünk
halad Édesanyánk, a legszentebb Szűz Mária: ő elveszítette életét Jézusért, egészen
a keresztig, és teljes egészében visszakapta azt, a Feltámadás összes ragyogásával
és szépségével. Mária segítsen bennünket, hogy egyre inkább magunkévá tegyük az evangélium
logikáját” – mondta az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa. A
Mária ima után ismételten a hívek szívébe véste tanítását: „Jól emlékezzetek rá: ne
féljetek attól, hogy az árral szemben haladjatok! Legyetek bátrak! És mint ahogy nem
akarunk romlott ételt enni, ne hordozzuk magunkban ezeket a romlott értékeket, amelyek
tönkre teszik az életet és elveszik a reményt!” A pápa ezután köszöntötte a családokat,
a plébániai csoportokat, az egyházi társulásokat és iskolákat, közöttük szlovéniai
gimnazistákat, majd Ascoli Piceno lengyel közösségét. Ismételten kérte a hívek imáit,
szép vasárnapot és jó ebédet kívánt mindnyájuknak. (vm)