„Azért döntöttem úgy, hogy a Szent Márta Házban maradok, mert szükségem van arra,
hogy az emberek között éljek” – a brazil „TV Globo” interjúja Ferenc pápával
Július 28-án, vasárnap az Ifjúsági Világtalálkozó befejezése után a brazil TV Globo
interjút készített Ferenc pápával.
A riporter elsőnek a fogadtatásról kérdezte
a Szentatyát. A pápa a következőket válaszolta: „Rendkívül nagy szívélyességgel, olyan
szeretettel fogadtak, amely idáig ismeretlen volt számomra. A brazil népnek nagy szíve
van. Ami az Argentína és Brazília közötti vetélkedést illeti, azt hiszem, hogy már
túl vagyunk rajta. Egyezséget kötöttünk: a pápa argentin, Isten azonban brazil.
Kérdés:
- Itt Brazíliában nagyon egyszerű autót használt. Azután a Szent Márta Házban lakik.
Ez az egyszerűség új útmutatás a papok, püspökök és bíborosok számára?
Ferenc
pápa: - Két különböző dologról van szó. Meg kell különböztetni és el kell magyarázni
őket. Az autó, amit Brazíliában használok nagyon hasonlít arra, amit Rómában használok,
egy kék Ford Focus. Egyszerű autó, többek számára elérhető. Azt hiszem, hogy ezen
a téren az egyszerűségről, sőt a szegénységről kell tanúságot tennünk. Népünk a szegénységet
igényli papjainktól. Jó értelemben véve igényli, nem kéri. A nép sebzettnek érzi magát,
amikor az Istennek szentelt emberek ragaszkodnak a pénzhez. Ez rossz dolog. Azután
nem követendő példa az a pap, aki a legújabb típusú autóval rendelkezik. Buenos Aires-ben
is mindig azt mondtam a plébánosoknak: a papoknak szükségük van autóra. A plébánián
ezer dolgot kell elvégezni, szükséges a helyváltoztatás. De legyen egyszerű az autójuk.
Ez ami az autót illeti.
Azt a döntésemet, hogy a Szent Márta Házban lakom,
nem az egyszerűség kedvéért hoztam, mert a pápai lakosztály nagy, de nem luxusos.
Szép, de nincs olyan luxussal berendezve, mint az alsóbb emeleteken a könyvtár, ahol
az embereket fogadjuk. Sok remekmű van benne, nagyon szép, de a lakosztály egyszerű.
Az a döntésem, hogy a Szent Márta Házban maradok, azonban rám vonatkozik, amilyen
én vagyok. Nem tudok egyedül élni. Nem élhetek bezárva. Szükségem van az emberek jelenlétére.
Ezért elhatároztam, hogy ezzel magyarázom: azért maradtam a Szent Márta Házban, mert
a pszichiáter javasolta. Hogy ne éljek magányosan, ami nem tesz nekem jót. És azért
is, hogy takarékoskodjam, különben sok pénzt kellett volna költenem a pszichiáterekre
és ez nem lenne jó. Azért élek ott, hogy együtt legyek az emberekkel.
A Szent
Márta Ház befogadó otthon, ahol 40 püspök és pap él, akik a Vatikánban dolgoznak.
Mintegy 130 szoba van benne, ahol papok, püspökök, bíborosok és világi hívek laknak.
A menzán eszem a többiekkel együtt, reggel, délben és este. Mindig más és más emberekkel
találkozunk és ez tetszik nekem. Ezek a fő okai döntésemnek. Olyan valami, ami belülről
jön, amely felvidítja a lelket. A Zsinat már felhívta erre a figyelmet: szükség van
egy egyszerűbb, szegényesebb életre. Nem tudom, hogy válaszoltam-e kérdésedre, ami
az autót, a Szent Márta Házat és az általános szabályokat illeti.
Kérdés: -
Emlékeztetett XXIII. János pápa szentté avatására. Olyan példakép ő, amelyet követni
kíván?
Ferenc pápa: - Azt hiszem, hogy a két pápa, akiket ugyanazon a szertartáson
iktatunk a szentek közé, két, egymást kiegészítő példakép az egyház számára. Mindketten
tanúságot tettek az egyház megújulásáról és ezzel egyidejűleg megtartották az egyház
hagyományát. Mindketten kaput nyitottak a jövő számára. XXIII. János kinyitotta a
Zsinat kapuját, amely még ma is ösztönöz bennünket, de még ma sem valósítottuk meg
teljesen a gyakorlatban. Egy Zsinat határozatainak gyakorlati megvalósítása nem könnyű,
várni kell, átlag száz évre van szükség. Akkor tehát most félúton vagyunk. II. János
Pál pedig fogta a bőröndjét és körbeutazta a világot. Misszionárius volt, elment,
hogy hirdesse az egyház üzenetét. Valódi misszionárius. Mindketten az egyház két nagy
alakja a ma számára. Ezért nagy öröm lesz számomra, hogy ugyanazn a napon, ugyanazon
a szertartáson szentté lesznek avatva mind a ketten.
Kérdés: - Érkezésekor
Brazíliában nem jól működött a biztonsági szolgálat. Az álló autóban a tömegtől körülvéve
félt Ferenc pápa? Mit érzett abban a pillanatban?
Ferenc pápa: - Nem félek.
Talán meggondolatlan vagyok, de nem félek. Tudom, hogy soha senki sem hal meg a vesperás
idején. Akkor fog megtörténni, amikor Isten akarja. Az utazás előtt elmentem, hogy
megnézzem a pápamobilt, amelyet Brazíliába kellett elküldeni. Teljesen zárt volt,
be volt üvegezve. Ha azokkal akarunk lenni, akiket szeretünk, a barátainkkal és kommunikálni
akarunk velük, akkor nem lehet egy üvegházban elutazni. Nem. Én nem tudtam volna eljönni
ehhez a nagyszívű néphez egy üvegdobozban. Amikor az autóban vagyok az utcán, lehúzom
az ablakot, hogy ki tudjam nyújtani a kezem, köszöntsem az embereket. Azt akarom ezzel
mondani: vagy mindent, vagy semmit. Vagy olyan az utazás, amilyennek lennie kell,
vagy nem megyünk el. A csak félig történő kommunikáció nem tesz jót. Köszönöm a vatikáni
biztonságiaknak – és ezen a ponton nagyon világosnak kell lennem – azt, ahogyan előkészítették
ezt a látogatást, a szokásos figyelemmel. És köszönöm a brazil biztonsági szolgálatnak
is. Valóban, nagyon köszönöm. Mert vigyáznak rám, hogy valami kellemetlen ne történjen.
Történhetne valami, valaki rámtör.. történhet valami kellemetlen. Minden biztonsági
erő nagyon jól dolgozott. Azonban tudják, hogy ezen a téren fegyelmezetlen vagyok.
De nem azért, mert úgy viselkedem, mint egy fegyelmezetlen gyermek. Nem. Hanem azért,
mert az embereket jöttem el meglátogatni és meg akarom érinteni őket.