„Az Ifjúsági Világtalálkozók nem tűzijátékok, hanem egy útvonal állomásai, hogy szembenézzünk
a mindennapok mulandóságával” - Ferenc pápa szavai vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor
Kedves Testvérek! Múlt vasárnap Rio de Janeiro-ban voltam. Lezárult a szentmise és
az Ifjúsági Világtalálkozó. Azt hiszem, hogy mindnyájunknak közösen meg kell köszönnünk
az Úrnak azt a nagy ajándékot, amit ez az esemény jelentett Brazília, Latin-Amerika
és az egész világ számára. Új állomása volt a fiatalok zarándoklatának, amelyet Krisztus
keresztjével tesznek meg minden földrészen.
Soha ne feledjük, hogy az Ifjúsági
Világtalálkozó nem „tűzijáték”, nem öncélú lelkes pillanatok, hanem egy hosszú útvonal
állomásai, amely 1985-ben kezdődött el II. János Pál pápa kezdeményezésére. A pápa
a fiatalokra bízta a keresztet és így szólt: menjetek, és én veletek jövök! És így
is lett; a fiataloknak ez a zarándoklata folytatódott Benedek pápával és Istennek
hála én is megélhettem az útnak ezt a csodálatos brazíliai állomását. Emlékezzünk
rá mindig: a fiatalok nem a pápát követik, hanem Jézus Krisztust, hordozva keresztjét.
A pápa vezeti és elkíséri őket a hitnek és a reménynek ezen az útján.
A pápa
köszönetet mondott minden fiatalnak, akik áldozatok árán is, részt vettek az eseményen.
Köszönetet mondott az Úrnak a többi találkozóért is: a főpásztorokkal, és Brazília
hatalmas országának népével, valamint a hatóságokkal és az önkéntesekkel. Az Úr jutalmazzon
meg mindenkit, akik munkálkodtak a hit e nagy ünnepének megvalósulásáért. A pápa külön
hangsúlyozta köszönetét a brazíliaiaknak. Jó emberek a brazilok, egy nagyszívű nép!
„Nem feledem a szívélyes fogadtatást, a köszöntéseket, a tekinteteket, a sok örömet.
Nagylelkű nép; kérem az Urat, hogy bőségesen áldja meg!”
A pápa kérte a hívek
imáit: a fiatalok, akik az Ifjúsági Világtalálkozón részt vettek, ezt a tapasztalatukat
valósítsák meg a mindennapi életben, hétköznapi viselkedésükben, az élet fontos döntéseiben,
válaszolva az Úr személyes meghívására. A mai liturgiában visszhangzanak Kohelet szavai:
„hiúságok hiúsága, minden hiúság (1,2).
A fiatalok különösen érzékenyek arra
az ürességre, amely körülveszi őket az élet értelmét, az értékeket illetően. Sajnos,
ők fizetik meg ennek a következményeit. Azonban az élő Jézussal való találkozás nagy
családjában, az egyházban, örömmel, igazi élettel, mélységes jóval tölti el a szíveket;
ezek a javak soha nem múlnak el és nem romlanak el: láttuk Rióban a fiatalok arcán.
Ennek a tapasztalatnak azonban szembe kell néznie a mindennapok mulandóságával, hiúságával,
az üresség mérgével, amely belopakodik a nyereségre és birtoklásra alapuló társadalmainkba,
amelyek a fiatalokat a fogyasztói szemlélettel kecsegtetik.
„A mai evangéliumi
szakasz éppen annak az abszurditására hívja fel a figyelmet, ha boldogságunkat a birtoklásra
alapozzuk. A gazdag saját magának mondja: „Ember, van elég vagyonod, sok évre eltart.
Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet”. De Isten így szól hozzá: Esztelen!
Még ma éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? (vö. Lk
12,19-20).
Kedves Testvérek! A valódi gazdagság Isten szeretete, amelyet megosztunk
testvéreinkkel. Az a szeretet, amely Istentől jön, és amely arra késztet, hogy megosszuk
egymás között és segítsünk egymásnak. Aki ezt megtapasztalta, nem fél a haláltól,
megtalálja szíve békéjét. Imádkozzunk azért, hogy megkapjuk Isten szeretetét és azt
megosszuk testvéreinkkel. Ajánljuk ezt a szándékot Szűz Mária közbenjárásába” – mondta
vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa.
A Mária imádság
után a Szentatya megköszönte a hívek nagyszámú jelenlétét: „Köszönöm mindenkinek!
A téren olyan sok a fiatal, olyan, mintha Rio de Janeiro-ban lennénk!” Üdvözöljük
Anyánkat, a Salus Populi Romani – a római nép üdvössége Szűzanyját, mindnyájan együtt
köszöntsük az Anyát!
A pápa gondolatban ezután a plébánosokhoz és a világ összes
papjához fordult Vianney Szent János áldozó pap, a papok védőszentje liturgikus emléknapján:
„Kedves paptestvéreim, maradjunk egységben az imában és a lelkipásztori szeretetben!”.
Végül Ferenc pápa mély háláját fejezte ki elődjének, VI. Pálnak, aki 35 évvel ezelőtt,
1978. augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén tért vissza az atyai házba.