A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett – boldoggá avatták Bukarestben
Vladimir Ghika atyát
Augusztus 31-én, szombaton délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros,
a Szentté avatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének,
amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus
papot.
A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be
többezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy 20 püspök és
André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam
képviselői is.
Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus
emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta:
„Boldog
Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú
múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá
elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség,
a szabadság és az öröm jelképez”.
Vladimir Ghika ortodoxvallású nemesi családban
született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként
teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került,
majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent
Tamás kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan
1902-ben lépett be a katolikus egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő
Santa Sabina bazilikában. 1923. október 7-én
Párizsban szentelték pappá. 1931-ben
a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok
igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás
mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét.
Angelo Amato bíboros
rádiónknak adott interjújában felidézte az új boldog életútját. Vladimir Ghika
atya 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények
érdekében. 1939-ben visszatért Romániába. Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve
segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők
teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását
1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista
rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését.
Vladimir
Ghika atyát 1952. november 18-án az egyik legszörnyűbb romániai börtönbe, a zsilávai
börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án,
80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román
fővárosban.
Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika atya hármas
örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik.
Az egyház
egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen
eszköze a keresztények egysége elérésének.
A második aspektus az új boldog
konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek
érdekében fejtett ki a háború idején.
A harmadik üzenet pedig vértanúsága
a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal,
az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el
az ima segítségével.
A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül,
a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy
fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen
és egy pásztor – mondta Vladimir Ghika román vértanú pap boldoggá avatási szentmiséjén
Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.