Az egyház harmonikus egység a különbözőségben: ne privatizáljuk – Ferenc pápa tanítása
az általános kihallgatáson
Szeptember 25-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az egyházról.
A Credo-ban megvalljuk, hogy az egyház egyetlen és önmagában véve egyetlen egységet
alkot. De ha a világon jelen lévő katolikus egyházra tekintünk, akkor felfedezzük,
hogy minden földrészen csaknem 3000 egyházmegyéből áll, számos nyelvvel, számos kultúrával.
Most is jelen vannak itt különböző kultúrák püspökei sok országból – tette hozzá rögtönzött
szavakkal a Szentatya. Itt van a Sri Lanka-i püspök, a dél-afrikai püspök, egy püspök
Indiából, sokan Latin-Amerikából. Az egyház jelen van az egész világon. Mégis katolikus
közösségek ezrei egységet alkotnak. Hogyan lehetséges mindez? – tette fel a kérdést
Ferenc pápa, majd három pontban foglalta össze tanítását.
1. A Katolikus Egyház
Katekizmusában találunk egy megfogalmazást, amely megállapítja, hogy a katolikus egyháznak
egyetlen a hite, egyetlen a szentségi élete, egyetlen az apostoli folytonosság, utódlás
és közös benne a remény, közös benne a szeretet. Ez a meghatározás jó irány felé vezet
el bennünket. Egység a hitben, a reményben, a szeretetben, egység a szentségekben,
a papi szolgálatban: ezek az oszlopok, amelyek alátámasztják és egységben tartják
az egyház egyetlen nagy épületét. Bárhová megyünk, a legkisebb plébánián, a föld legelrejtettebb
részén is ugyanaz az egyetlen egyház van jelen. Olyan, mint egy családban: a családtagok
közötti kapcsolatok szilárdak maradnak a legnagyobb távolságok ellenére is. A Szentatya
felidézte Rio de Janeiro-i tapasztalatát, a copacabana-i strandon a fiatalok vége
láthatatlan tömegét, akik számos nyelven beszéltek, látszott vonásaikon, hogy különféle
helyekről érkeztek, különböző kultúrák találkoztak, de mégis szoros egységet alkottak,
egyetlen egyházat képeztek. Egységesek voltak és ezt lehetett érezni.
Tegyük
fel mindnyájan a kérdést: én, mint katolikus, érzem ezt az egységet? Én, mint katolikus,
megélem az egyháznak ezt az egységét? Vagy nem érdekel, mert be vagyok zárkózva saját
kis csoportomba, vagy önmagamba? Azok közé tartozom, akik „privatizálják” az egyházat
saját csoportjuk, nemzetük, barátaik számára? Szomorú egy privatizált egyházat látni
az önzés miatt, a hit hiánya miatt – állapította meg a pápa, nyomatékosan hozzátéve:
szomorú dologról van szó. Kérdezzük meg önmagunktól: amikor hallom, hogy annyi keresztény
világszerte szenved, közömbös vagyok-e, vagy én is velük szenvedek, mint egy családban?
Amikor hallom, hogy annyi keresztényt üldöznek és hallom, hogy életüket adják hitükért,
ez megérinti szívemet, vagy nem érdekel? Nyitott vagyok az iránt a testvérem iránt,
aki életét adja Jézus Krisztusért? Imádkozunk egymásért? Felteszek nektek egy kérdést
– folytatta katekézisében a pápa -, de ne válaszoljatok hangosan, hanem csak szívetekben.
Hányan imádkoztok az üldözött keresztényekért? Hányan? Mindenki szívében válaszoljon.
„Imádkozom-e azért a fivéremért vagy nővéremért, aki nehézségekkel küzd, mert megvallja
és megvédi hitét?” Fontos, hogy kitekintsünk saját zárt világunkból, hogy egyháznak,
Isten egyetlen családjának érezzük magunkat – szögezte le katekézisében a Szentatya.
2. Lépjünk még egyet előbbre és kérdezzük meg: megsérült-e ez az egység? Meg
tudjuk sebezni ezt az egységet? Sajnos, a történelem során és most is, nem mindig
élünk egységben. Olykor fellépnek értetlenségek, konfliktusok, feszültségek, megosztottságok,
amelyek megsebzik ezt az egységet. Ilyenkor az egyháznak nem olyan az arca, amilyennek
szeretnénk, nem nyilvánul meg rajta a szeretet, ahogyan azt Isten akarja. Mi okozzuk
a széthúzásokat! És ha a megosztottságokra gondolunk, amelyek még fenn állnak a keresztények,
katolikusok, ortodoxok, protestánsok között, akkor érezzük, hogy milyen fárasztó ennek
a teljes egységnek a láthatóvá tétele. Isten egységet ad nekünk, de mi gyakran nehezen
éljük azt meg. Keressük, építsük a szeretetközösséget, neveljünk rá, törekedjünk az
értetlenségek és megosztások leküzdésére, kezdve a családtól, az egyházi környezetektől,
az ökumenikus párbeszédtől. Világunknak szüksége van az egységre. Olyan korban élünk,
amikor mindnyájunknak szükségünk van egységre, kiengesztelődésre, szeretetközösségre.
Az egyház a szeretetközösség háza. A pápa idézett Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből:
„Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz,
amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek
el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a
lelki egységet” (4, 1-3).
Alázat, kedvesség, nagylelkűség, az egység megőrzése
iránti szeretet! Ezek az egyház valódi útjai. A pápa megismételte: alázat a hiúsággal,
a fensőbb rendűséggel szemben, kedvesség, nagylelkűség, az egység megőrzése iránti
szeretet. Pál szavait idézve hozzátette: egy a test, Krisztusé, amelyet az Eucharisztiában
veszünk magunkhoz, egy a Lélek, aki szüntelenül áthatja és újjáteremti az egyházat;
egy a remény, az örök életre; egy a hit, egyetlen a keresztség, egy az Isten, mindenki
Atyja (vö. 4-6). Az igazi gazdagság az, ami egyesít bennünket: az, ami egyesít, nem
az, ami megoszt. Ez az egyház gazdagsága. Mindenki tegye fel magának a kérdést: növelem-e
az egységet a családban, a plébánián, a közösségben, vagy pletykás vagyok, aki megosztottságot
okoz? Ti nem méritek fel, hogy milyen rosszat tesznek az egyháznak, a plébániáknak,
a közösségeknek a pletykák! Nagyon ártalmasak. A pletykák megsebeznek. Egy keresztény,
mielőtt pletykába kezdene, harapjon inkább a nyelvébe! Akkor feldagad a nyelve, nem
tud beszélni és nem tud pletykálni. Van elég alázat bennem, hogy türelemmel, áldozatosan
bevarrjam a szeretetközösségen ejtett sebeket?
3. Végül szerdai katekézisének
harmadik pontjában Ferenc pápa a következő kérdést tette fel: ki az egyház egységének
hajtóereje? A Szentlélek, akit mindnyájan megkaptunk a keresztség és a bérmálás szentségében.
A Szentlélek. Egységünk nem elsősorban egyetértésünk, az egyházban lévő demokrácia
gyümölcse, vagy közös erőfeszítésünk eredménye, hogy egyetértsünk, hanem Tőle származik,
aki megteremti az egységet a különbözőségben: harmonikus egység sok-sok kultúra, nyelv
és gondolat különbözőségében. A Szentlélek a hajtóerő. Ezért fontos az ima, amely
a szeretetközösség, az egység emberei elkötelezettségének lelke. A Szentlélekhez imádkozunk,
hogy jöjjön el és valósítsa meg az egyház egységét.
Kérjük az Urat: Urunk,
add, hogy mindig egységesebbek legyünk, hogy soha ne legyünk a megosztás eszközei;
add, hogy elkötelezzük magunkat, mint ahogy egy szép ferences ima mondja: „add, hogy
szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik, hogy a megbocsátás szellemét vigyem
oda, ahol széthúzás van, hogy egységet vigyek oda, ahol békétlenség van”. Így legyen!
Mint
minden szerdán, ezen az általános pápai kihallgatáson is jelen volt az egész világegyház.
A pápa fehér dzsipjéről köszöntötte a Szent Péter teret és a környező utcákat megtöltő
híveket. A becslések szerint több mint 80 ezren vettek részt az audiencián. Jelen
volt 10 francia imám küldöttsége is, akik a kihallgatás végén személyesen köszöntötték
Ferenc pápát.