A hét szentje: Lisieux-i Szent Teréz

Október 1. A gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító

– „a kis Terézke”: a lélek óriása és a legfiatalabb egyháztanító –

1873. január 2-án született Alençon (Franciaország), 1897. szeptember 30-án halt meg Lisieux-ben (Franciaország). 1923. április 29-én XI. Piusz pápa, boldoggá, 1925. május 17-én ugyanő szentté avatta. II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítóvá nyilvánította. Eeklyéi Lisieux-ben (Franciaország). A katolikus missziók védőszentje. Kötelező emléknap.

Francia Normandiában született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Születése után két nappal Mária Franciska Terézia névre keresztelték. A szülők jámbor lelkületben nevelték gyermekeiket, nem voltak bigottak. Örültek, hogy lányaik szépek és divatosan öltözködnek, de nem feledkeztek meg a másik részről sem: meg tudták hívni az éhezőt az asztalukhoz, helyet adtak a hajléktalannak, látogatták az időseket és a haldoklókat. „Gondolataink egy húron pendültek” – írta Azélia magáról és férjéről. 2008. október 19-én házaspárként avatták őket boldoggá. Az Egyház történetében másodszor fordult elő, hogy házaspárt boldoggá avattak. Sajnos a kis Teréznek nem adatott meg, hogy sokáig élvezze szent szülei szeretetét. Amikor négy éves volt, elvesztette édesanyját, majd néhány évvel később szeretett édesapját is. A gyermekkorban megtapasztalt vallásos légkör, amely a családban uralkodott, elegendő volt azonban ahhoz, hogy nagy dolgok utáni vágy gyulladjon szívében. Már tizenöt évesen kopogtatott a Kármel kapuján, hogy felvegyék. Kérelmét azonban elutasították, mert attól féltek, hogy a szerzetesélet nehézségei kedvét szegik. Ő azonban nem adta fel. Először felkereste a helyi püspököt, hogy fiatal kora ellenére engedélyezze neki a belépést, de amikor ő a kánonjogi előírásokra hivatkozva visszautasította, Rómába utazott. Ott a Szentatya elé járulva térdre borulva adta elő kérését: „Engedd meg nekem, hogy belépjek a Kármelbe”. A pápa azonban nem akarván precedenst teremteni egy esetleges kivétel engedélyezésével, megígérte Teréznek, hogy Isten elé terjeszti kérését. Teréz azonban ott maradt térdelve annak reményében, hogy a Szentatya igent mond kérésére. Terézt két svájci gárdista vitte ki, álma azonban egy év múlva teljesült. 1889 januárjában beöltözhetett, és megkapta rendi nevét – a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz.

Szerzetesi élete nem volt rózsás. Elöljárói nagyon szigorúan kezelték őt, egy nővértársa pedig, akit betegsége miatt ápolt, gyakran bosszantotta. A rendben azt mondták róla, hogy könnyelműen lépett be a Kármelbe. Mindezen ellenérzések lassan-lassan feloldódni látszottak, és lelki érettsége idővel csodálatot ébresztett a többiekben, amelyet szóvá is tettek: türelmesen viseli keresztjét, a próbatételeket alázattal fogadja, a kötelezettségeket szeretettel teljesíti.

A tökéletesség útját, amit ő maga is járt az „istengyermekség kis útjának” nevezte, erről szóló lelki élményeit pedig kis füzetekbe írta le, amelyet halála után Egy lélek története címmel könyv formában is megjelentettek.

A könyv a szeretet csodálatos történetét mondja el olyan hitelességgel, egyszerűséggel és frissességgel, amely nem tudja nem magával ragadni az olvasót. Ennek a szeretetnek megvan az arca és a neve – a neve: Jézus. […] Teréz egyike azoknak az evangéliumi együgyűeknek, akik hagyják, hogy Isten maga vezesse őket titkainak legmélyére. Mint ilyen, mindenki számára példa, de különösen azoknak, akik Isten népében a teológia szolgálatát betöltik. […] A szentek tudománya ugyanis a legtökéletesebb tudomány. (XVI. Benedek pápa, Általános kihallgatás, 2011. április 6.)

Néhány évtizeddel az Egy lélek történetének kiadása után, 1997-ben, az Egyház elismerte, hogy nemcsak a könyvben található gondolatok, hanem Teréz életpéldája is annyira jelentős, hogy felveszi őt a harminchárom tagot számláló egyházdoktorok körébe. Ezt a kitüntető címet eddig csak a legnagyobb és legkiválóbb szentek érdemelhették ki, akik személyiségükkel és tanításuk fennköltségével kiemelkedtek. Előtte mindössze két nő részesülhetett ebben a megtiszteltetésben: Siena-i Szent Katalin (XIV. sz.) és Avilai Szent Teréz (XVI. sz.). Kis Teréz – ahogy a nép nevezi őt – a legfiatalabb egyházdoktor, huszonnégy évesen halt meg.

Mit tanít nekünk az Egyháznak ez a legfiatalabb doktora?

Az „Istenhez vezető kis utat” tanítja nekünk, ahol a szentség nem valami rendkívüli, hanem saját hivatásunk és az Isten által kijelölt feladataink megvalósulása.

A magunkkal szembeni igazságot és saját élettörténetünk elfogadását tanítja. Emlékeztetve magát gyermekkorának „bűneire”, Teréz egy alkalommal őszintén megvallja a következőket: „Emlékszem, hogy a Lisieux-be tartó utunk alatt kölni vizet használtam, amit Tifenne asszonytól kaptam ajándékba. El kell ismernem, hogy nagyon kellemes volt”.

A kis út a hétköznapok terheinek alázatos elfogadás Isten kezéből.
Előfordult, hogy a kolostor konyháján készített étel olyan ízetlen volt, hogy még maguk a konyhásnők is megjegyezték: „Ezt senki sem fogja megenni, adjuk oda Teréznek”.

A kis út a felebarát szeretete, különösen azé, aki velem együtt él, és akit a legnehezebb szeretni. Teréz ezt zseniálisan művelte.

A kis út azonban mindenekelőtt gyermeki bizalom Istenben, minden, még életünk legnehezebb pillanatában is.

Halála előtt egy évvel megjelentek az előrehaladott állapotban lévő tuberkulózisának első jelei: magas láz, gyengeség, vérzékenység. Mindezek ellenére továbbra is elvégezte minden feladatát. Mire az orvost hívták, állapota már teljesen reménytelen volt. Olyan eszközöket alkalmazták gyógyításánál, amelyek rendkívüli fájdalmat okoztak neki. De még ezen túl is sokkal nagyobb fájdalmat jelentettek neki nővértársainak gúnyos megjegyzései. Annak, aki „az Egyház szívében szeretet” akart lenni, halála előtt még hallgatnia kellett azt a tökéletlenséget és szeretetlenséget, amely közvetlen közelében voltak tapasztalhatók: „Bár tudnád, milyen kevéssé vagy itt szeretve és komolyan véve”.

Néhány hét szenvedés után Kis Teréz, ez az igazi „lelki óriás” elment. Korábban a rá jellemző alázatossággal mondogatta: - „Fent a mennyben jót akarok tenni a földön maradottak számára!”, majd hozzátette: „Meglátjátok, halálom után mindenki szeretni fog engem”.

És igaza lett. Noha a temetésére alig jöttek el harmincan, szentté avatásának napján már fél millióan voltak. Mára már több mint 50 szerzetesrend és 1700 templom védőszentje az egész világon, amelynek száma továbbra is nő, ugyanis egyre többet építenek az ő pártfogása alatt.

Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.