A katolikus egyház „az összhang háza” – Ferenc pápa katekézise az általános kihallgatáson
Október 9-én, szerdán
délelőtt a pápa az egyház katolicitásáról elmélkedett. Mindenekelőtt mit jelent az,
hogy katolikus? A görög „kath’olòn” szóból származik, ami azt jelenti, hogy a „teljesség
szerinti”, vagy „egész szerinti”, azaz a teljesség. Milyen értelemben vonatkozik ez
a teljesség az egyházra? Milyen értelemben mondjuk, hogy az egyház katolikus? – tette
fel a kérdéseket a Szentatya, majd három pontban foglalta össze tanítását.
1.
Először is az egyház katolikus, mert az a hely, az a ház, amelyben a teljes hitet
hirdetik nekünk, amelyben mindenkinek felkínálják az üdvösséget, amelyet Krisztus
hozott el számunkra. Az egyházban találkozunk Isten irgalmasságával, amely átalakít
bennünket, mert jelen van benne Jézus Krisztus, aki az egyház számára a valódi hitvallást,
a szentségi élet teljességét, a felszentelt papság hitelességét adja. Az egyházban
mindenki megtalálja azt, ami szükséges a hithez, a keresztény élethez, ahhoz, hogy
szentté váljunk, hogy minden térben és időben előre haladhassunk.
A pápa a
család példájával illusztrálta mondanivalóját: a családban mindent megkapunk, ami
lehetővé teszi, hogy növekedjünk, hogy éretté váljunk, hogy éljünk. Nem növekedhetünk
egyedül, nem járhatunk egyedül, elszigetelve önmagunkat, hanem egy közösségben, egy
családban tudunk növekedni. Az egyházban hallgathatjuk Isten Szavát, annak a bizonyosságában,
hogy ez az az üzenet, amelyet az Úr nekünk ajándékozott; az egyházban találkozhatunk
az Úrral a szentségekben: ezeken, mint nyitott ablakokon keresztül, meglátjuk Isten
világosságát, olyan patakok, amelyekből magának Istennek az életéből meríthetünk.
Az egyházban megtanulunk közösségben élni, ami az Istentől jövő szeretet. Ma mindenki
megkérdezheti saját magától: hogyan élek én az egyházban? Hogyan fogadom be az ajándékokat,
amelyeket az egyház nekem felkínál, hogy növekedjek, keresztényként egyre érettebbé
váljak?
2. Másodszor az egyház katolikus, mivel egyetemes. Jelen van az egész
világon és hirdeti az evangéliumot minden férfinak és nőnek. Az egyház nem egy elit
csoport, nem csak néhány emberre vonatkozik. Az egyház senki elől nem zárkózik el,
Krisztus az emberi nemzetség egyetemességéhez küldte el. Az egyetlen egyház jelen
van legkisebb részeiben is. Mindenki mondhatja: az én plébániámon jelen van a katolikus
egyház, mert szintén része az egyetemes egyháznak, rendelkezik Krisztus ajándékainak
teljességével, a hittel, a szentségekkel, a szolgálattal; szeretetközösségben van
a püspökkel, a pápával, nyitott mindenki számára, megkülönböztetés nélkül. Az egyház
nem csak a harangtornyunk árnyékában van jelen, hanem átöleli a népek széles tömegét,
akik ugyanazt a hitet vallják, ugyanabból az Eucharisztiából táplálkoznak, ugyanazok
a pásztorok szolgálják őket. Szeretetközösségben érezzük magunkat minden helyi egyházzal,
a világ minden kicsiny és nagy katolikus közösségével!
És azt is érezzük, hogy
mindnyájan missziós küldetést kaptunk, akár kicsi, akár nagy közösséghez tartozunk,
mindnyájunknak ki kell nyitnunk kapuinkat és ki kell lépnünk, hogy hirdessük az evangéliumot.
Tegyük fel tehát a kérdést: mit teszek én, hogy közöljem másokkal az Úrral való találkozás
örömét, az egyházhoz való tartozás örömét? A hitet hirdetni és arról tanúságot tenni
nem kevesek ügye, hanem rám is, rád is, mindnyájunkra vonatkozik – hangsúlyozta Ferenc
pápa.
3. Végül a harmadik gondolat: az egyház katolikus, mert „az összhang
háza”, amelyben az egység és a különbözőség együttesen alkot gazdagságot. Gondoljunk
csak a szimfóniára, amely azt jelenti, hogy összhang és harmónia, amelyben különböző
hangszerek együtt szólalnak meg; mindegyik megőrzi félreismerhetetlen hangszínét,
és jellemző hangzásaik közösen alkotnak összhangot. Azután van, aki vezeti őket, a
karmester, és a szimfóniában mindenki „összhangban” zenél, de egyetlen hangszer sajátossága
sem vész el, sőt a legmagasabb fokon jut érvényre.
Ez a szép kép azt mutatja,
hogy az egyház olyan, mint egy nagy zenekar, amelyben az alkotóelemek különbözősége
nem okoz konfliktust, szembenállást. Olyan változatosságról van szó, amely hagyja,
hogy a Szentlélek összhangba olvassza; Ő az igazi „Mester”, Ő maga a harmónia. És
most kérdezzük meg: közösségeinkben megéljük a harmóniát? Elfogadjuk egymást, elfogadjuk,
hogy legyen egy jogos változatosság vagy arra törekszünk, hogy uniformizáljunk? Imádkozzunk
a Szentlélekhez, hogy általa egyre inkább „katolikussá” váljunk – zárta szerda délelőtti
katekézisét Ferenc pápa.