Az „ideológiai keresztények” súlyos betegség áldozatai: bezárják a kaput, amely Jézushoz vezet – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje

Ha egy keresztény az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette a hitét – fejtette ki a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén a pápa. Óva intette a keresztényeket attól a magatartástól, hogy „zsebükben a kulccsal, bezárják a kaput”, és ismételten leszögezte, hogy ha nem imádkozunk, akkor elhagyjuk a hitet és az ideológia vagy a moralizmus hibájába esünk.

„Jaj nektek, törvénytudók, akik lefoglaltátok a tudás kulcsát!” – a pápa a mai evangéliumból kiindulva utalt Jézus figyelmeztetésére és azt napjainkra alkalmazta (Lk 11,42-46). Amikor megyünk az utcán és egy bezárt templom előtt találjuk magunkat, valami furcsát érzünk. Egy bezárt templom ugyanis érthetetlen. Néha magyarázatot találnak rá, amelyek azonban nem fogadhatók el: ürügyek, indoklások, de a valóság az, hogy a templom be van zárva és az emberek, akik arra járnak, nem tudnak bemenni. És ami még rosszabb, az az, hogy az Úr, aki bent van, nem tud kijönni.

Ma Jézus erről a bezártságról szól, azokról a keresztényekről, akiknek kezében van a kulcs, de elviszik magukkal és nem nyitják ki a kaput. Sőt, még rosszabbat tesznek, megállnak a kapuban és nem engedik, hogy más belépjen, és így ők, maguk sem lépnek be. A keresztény tanúság tétel hiánya okozza ezt és amikor az a keresztény egy pap, egy püspök vagy egy pápa, akkor annál rosszabb dologról van szó. Hogyan lehetséges, hogy egy keresztény így viselkedjen: kulcs a zsebben, a kapu zárva? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A hit úgymond egy lombikba kerül és ideológiává változik. Az ideológia nem vonzó. Az ideológiákban nincs jelen Jézus: nincs jelen gyengédsége, szeretete, szelídsége. Az ideológiák merevek, mindig. Bármiféle ideológia merev. Amikor egy keresztény az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette hitét: többé már nem Jézus tanítványa, hanem ennek a gondolati magatartásnak a tanítványa. Ezért mondja nekik Jézus: elvittétek magatokkal a megismerés kulcsát. Jézus megismerése ideológiai és moralista ismeretté válik, mert ezek bezárták a kaput a sok-sok előírással.

A pápa idézte Jézus szavait: „Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, miközben csak egy a szükséges”. Ez tehát az a spirituális, mentális folyamat, amikor valaki arra törekszik, hogy a zsebében legyen a kulcs és a kapu be legyen zárva.

A hit ideológiává válik és az ideológia félelmet kelt, elűzi az embereket, eltávolítja az embereket az egyháztól. Ez egy súlyos betegség az ideológiai keresztényeké. Egy betegség, ami azonban nem új. Már János apostol írt róla első levelében. A keresztények, akik elveszítik hitüket, jobban szeretik az ideológiákat. Magatartásuk a következő: merevek, moralisták, az etikára helyezik a hangsúlyt, de nincs bennük jóság. Feltehetjük a kérdést: miért válik egy keresztény ilyenné? Mi megy végbe annak a kereszténynek, annak a papnak, annak a püspöknek, annak a pápának a szívében, aki ilyenné válik? Egyszerű a válasz: az a keresztény nem imádkozik. Ha nem imádkozol, akkor mindig bezárod a kaput.

Az ima az a kulcs, amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik, akkor ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az beképzelt, büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést. Amikor azonban egy keresztény imádkozik, nem távolodik el a hittől, Jézussal beszél.

Amikor azt mondom imádkozni, akkor nem imákról beszélek, mert ezek a törvénytudók olyan sok imát mondtak, hogy mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog imádkozni és egy másik dolog imákat mondani.
Ezek nem imádkoznak, elhagyják a hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.

Amikor egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor ugyanazt teszik, amit Jézussal tettek: Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok ellenségesen viselkedtek vele szemben – ezek az ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel kezdték faggatni, hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az Úrtól: soha ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet, hogy alázatosak maradjunk. Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat az Úr előtt.

(vm)