A püspöki rang szolgálat, nem méltóság - Ferenc pápa szavai a püspökszentelési szertartáson
Október 24-én, csütörtökön
délután Ferenc pápa püspökké szentelte Jean-Marie Speich ghánai apostoli nunciust
és Giampiero Glodert, a Pápai Egyházi Akadémia elnökét. A Szentatya a püspökszentelés
szertartásának (Pontificalis Romani) szövegéhez fűzte gondolatait, elmélkedve arról
a magas fokú egyházi felelősségről, amelyre a két új főpásztor meghívást kapott.
Urunk
Jézus Krisztus, akit az Atya küldött el, hogy megváltsa az embereket, a maga részéről
12 apostolt küldött el a világba, hogy eltelve a Szentlélek erejétől hirdessék az
evangéliumot minden népnek, egyesítve őket egy egyetlen pásztor vezetése alatt, szenteljék
meg és vezessék el a népeket az üdvösségre. Azért, hogy tovább folytassák nemzedékről
nemzedékre ezt az apostoli szolgálatot, a 12 apostol munkatársakat gyűjtött maga köré
és kézfeltétellel átadták nekik a Krisztustól kapott Szentlélek ajándékát.
Így
az egyház élő hagyományában az apostoli jogfolytonosság révén továbbra is fennáll
ez az elsődleges szolgálat és az Üdvözítő műve folytatódik és tovább fejlődik napjainkig.
A papjai által körülvett püspökben jelen van közöttetek maga a mi Urunk, Jézus Krisztus,
a legfőbb pásztor. Krisztus ugyanis az, aki a püspöki szolgálatban továbbra is hirdeti
az üdvösség evangéliumát és megszenteli a hívőket a hit szentségei révén. Krisztus
az, aki a püspök, (mint a presbitérium atyja) által új tagokkal növeli testét, amely
az egyház. Krisztus az, aki által a püspök bölcsen és körültekintően vezeti Isten
népét a földi zarándoklaton egészen az örök boldogságig.
Fogadjátok tehát
örömmel és hálával ezeket a testvéreinket, akiket mi, püspökök a kézfeltétellel ma
a püspöki kollégium tagjaivá teszünk. Rójátok le előttük tiszteleteteket, ami kijár
Krisztus szolgáinak és az Istentől kapott megbízások kiszolgáltatóinak, akiknek feladatuk,
hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról és megszenteljenek a Szentlélek által. Emlékezzetek
Jézus szavaira, aki ezt mondta apostolainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat,
és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem
elküldött.”
A pápa ezután így folytatta: „Ami titeket illet, Jean-Marie és
Giampiero, az Úr kiválasztottjai, gondolkozzatok el azon, hogy az emberek közül és
az emberek számára lettetek kiválasztva, olyan dolgokra lettetek kijelölve, amelyek
Istenre vonatkoznak”.
A „püspökség” ugyanis egy szolgálatnak, nem pedig egy
méltóságnak a neve. A püspököt inkább a szolgálat illeti meg, semmint az uralkodás
a Mester parancsolata szerint. A pápa közvetlen szavakkal hozzátette: „Mindig szolgáljatok,
mindig szolgáljatok”. A szertartáskönyv szavait idézve hangsúlyozta: hirdessétek Isten
Szavát, minden körülmény között, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
Rögtönzött
szavaival a pápa az ima fontos szerepére mutatott rá: „Emlékeztek a jeruzsálemi egyház
első konfliktusára, amikor a püspököknek annyi tennivalójuk volt, mert védelmezték
az özvegyasszonyokat, óvták az árvákat és elhatározták, hogy diakónusokat neveznek
ki. Miért? Hogy imádkozzanak és hirdessék Isten Szavát. Egy püspök, aki nem imádkozik,
csak félig püspök. És ha nem imádkozik az Úrhoz, végül világias életet él.
Szeressetek
mindenkit, akiket az Úr rátok bízott, az atya és a testvér szeretetével. Mindenekelőtt
szeressétek papjaitokat és a diakónusokat. Ők legközvetlenebb munkatársaitok. Soha
ne várakoztassatok meg egy papot, mindig azonnal válaszoljatok kérdésére. Álljatok
mindig mellettük!
Szeressétek a szegényeket, a védteleneket és mindazokat,
akiknek szükségük van befogadásra és segítségre. Buzdítsátok a híveket, hogy együttműködjenek
apostoli elkötelezettségetekkel. Élénk figyelemmel kísérjétek azokat is, akik nem
tartoznak Krisztus egyetlen aklához, mert azok is rátok vannak bízva az Úrban. Imádkozzatok
sokat értük! – buzdította a pápa az új főpásztorokat.