A keresztényeknek legyen bátorságuk ahhoz, hogy őszintén és konkrétan meggyónják bűneiket
– Ferenc pápa péntek reggeli homíliája
Október 25-én, a Szent
Márta Házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa elmélkedését teljes egészében a kiengesztelődés
szentségének szentelte. A gyónás azt jelenti, hogy őszinte szívvel, a gyermekek tiszta
lelkületével indulunk el a Jézus szeretetével való találkozásra, elfogadva a „szégyen
kegyelmét”, amely megérezteti velünk Isten bocsánatát.
Számos felnőtt hívő
számára kibírhatatlan erőfeszítést jelent, hogy meggyónja bűneit egy papnak. Végül
gyakran a gyónás elkerüléséhez vezet, vagy olyan szenvedést jelent, hogy az igazság
pillanata a képmutatás gyakorlatává válik. Szent Pál, a Rómaiakhoz írt levelében (7,18-25a)
éppen az ellenkezőjét teszi: nyilvánosan elismeri a közösség előtt, hogy testében
nem lakik a jó. Megállapítja a közösség előtt, hogy rabszolga, aki nem teszi a jót,
amit akar, hanem a rosszat teszi, amit nem akar. Ez előfordul a hitéletben: amikor
jót akarok tenni, a rossz mellettem áll – mondta homíliájában a Szentatya.
Ez
a keresztények harca. Ez mindennapos küzdelmünk. És nem mindig van bátorságunk ahhoz,
hogy Pálhoz hasonlóan beszéljünk erről a harcról. Mindig keressük az önigazolás útját:
„Mindnyájan bűnösök vagyunk”. Ezt mondjuk, nemde? Ez a mi drámai küzdelmünk. Ha nem
ismerjük ezt fel, akkor soha nem részesülhetünk Isten bocsánatában. Mert ha bűnösnek
lenni csak egy szó, egy szólásmód, akkor nincs szükségünk Isten bocsánatára. Ha azonban
egy valóság, amely rabszolgává tesz bennünket, akkor szükségünk van arra, hogy az
Úr belső felszabadításának erejére. Pál, hogy kiutat találjon, megvallja a közösségnek
vétkét, a bűnre való hajlamát. Nem rejti el – folytatta homíliájában Ferenc pápa.
A bűnök alázatos megvallását az egyház mindannyiunktól kéri. Nem azért, hogy
reklámot csináljunk magunknak, hanem Isten nagyobb dicsőségére, elismerve, hogy Isten
üdvözít engem. Ezért megyünk el gyónni testvérünkhöz, a paphoz, hogy úgy viselkedjünk,
mint Pál, főleg ugyanolyan konkrét módon.
Egyesek azt mondják: Én Istennél
gyónok meg. Ez könnyű, olyan, mintha e-mail-ben gyónnál meg, nem igaz? – tette fel
a kérdést a pápa. Isten messze van, én elmondom a mondanivalómat, nincs szembesülés,
nincs négyszemközti beszélgetés. Pál gyengeségét szemtől szembe vallja meg testvéreinek.
Mások elmennek gyónni, de olyan légies dolgokat gyónnak meg, amelyeknek nincs semmi
konkrét tartalmuk. Ez olyan, mintha meg sem gyóntak volna. Bűneink megvallása a gyónásban
nem olyan, mint egy pszichiátriai kezelés, nem is olyan, mintha egy kínzókamrába mennénk:
azt mondom az Úrnak, hogy Uram, bűnös vagyok. És konkrétan felsorolom, hogy miért.
Konkrétan, becsületesen és őszinte szégyenkezéssel gyónjuk meg bűneinket.
Nincsenek alternatív kerülőutak, csak egy nyitott út van, amely Isten bocsánatához
vezet. A pápa a gyermekek példájának követésére intette a híveket. A kicsik rendelkeznek
ezzel a bölcsességgel: amikor gyónni jönnek, soha nem általánosságban beszélnek. ’Atyám,
ezt és ezt a rosszat tettem a nagynénémnek, ezt a szót mondtam – és kimondják a szót’.
Mindig az igazság egyszerűségével rendelkeznek. Mi pedig mindig afelé hajlunk, hogy
elrejtsük nyomorúságaink valóságát.
De szép dolog, hogy amikor meggyónjuk
bűneinket és azok Isten színe előtt állnak, mindig érezzük a szégyen kegyelmét. Isten
előtt szégyenkezni egy kegyelem. Egy kegyelem, azt mondani: szégyellem magam. Gondoljunk
Péterre, aki Jézusnak a tónál tett csodája után így szól: de Uram, távozz tőlem, mert
én bűnös ember vagyok. Szégyellte bűnét Jézus Krisztus szentsége előtt – fejezte be
péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.