A keresztség a keresztények személyi igazolványa – Ferenc pápa katekézise
November 13-án, a
szerda délelőtti általános pápai kihallgatáson Ferenc pápa a Credo következő szavaihoz
fűzte katekézisét: „Hiszem az egy keresztséget a bűnök bocsánatára”. Ez az Apostoli
Hitvallás egyetlen kifejezett utalása egy szentségre – mutatott rá a Szentatya. Valóban,
a keresztség a hit és a keresztény élet „kapuja”.
A Feltámadt Jézus a következő
feladatot bízta az Apostolokra: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,15-16). Az egyház
küldetése, hogy evangelizáljon és a keresztség szentsége révén megbocsássa a bűnöket.
A Credo mondata három pontra osztható fel – folytatta katekézisében Ferenc pápa. Hiszek;
egyetlen keresztség; valamint a bűnök bocsánata.
A „hiszek, megvallom” kifejezés
ünnepélyes és jelöli a hit tárgyának, a keresztség szentségének fontosságát. Amikor
ezeket a szavakat kiejtjük, megvalljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. A keresztség
bizonyos értelemben a keresztény személyi igazolványa, születési bizonyítványa – mondta
a pápa, majd rögtönzött szavakkal hozzátette: „Az egyházi születési bizonyítvány.
Mindnyájan tudjátok, hogy mikor születtetek. Mindannyian megünneplitek születésnapotokat.
De most felteszek egy kérdést, amelyet már máskor is feltettem és még meg
fogok kérdezni: ki emlékezik közületek megkeresztelkedésének időpontjára? Emelje fel
a kezét. Kevesen vannak”- állapította meg a pápa, majd így folytatta: „Nem kérdezem
meg a püspököket, hogy ne kelljen szégyenkezniük. De most, amikor hazamentek, kérdezzétek
meg és nézzetek utána, hogy mikor keresztelkedtetek meg. És ez a második születésnapotok:
az a nap, amikor megszületünk az egyházban. Megteszitek? Egy házi feladat: megkeresem,
melyik az a nap, amely megnyitotta az egyház kapuját, amikor a keresztség szentségében
részesültem”.
A keresztség egyben kapcsolódik ahhoz, hogy hiszünk a bűnök
bocsánatában. A bűnbánat vagy a gyónás szentsége ugyanis egyfajta „második keresztség”,
amely mindig visszautal az elsőhöz, hogy azt megszilárdítsa és megújítsa. Ebben az
értelemben keresztségünk napja a kiindulási pontja egy nagyon szép útvonalnak, amely
Isten felé vezet és egész életünkben tart. A megtérés útja, amelyet szüntelenül segít
a kiengesztelődés szentsége.
Gondoljátok csak el: amikor elmegyünk, hogy meggyónjuk
gyengeségeinket, bűneinket, bocsánatot kérünk Jézustól, de egyben meg is újítjuk a
keresztség szentségét ezzel a bűnbocsánattal és ez nagyon szép. Olyan, mintha minden
gyónás alkalmával megünnepelnénk keresztségünket. Így a gyónás nem egy kínzókamrában
történő esemény, hanem keresztségünk ünneplése. A gyónás a megkereszteltek számára
van! Azért, hogy tisztán tartsuk keresztény méltóságunk fehér viseletét.
A
pápa ezután a második kifejezést magyarázta: „egy keresztség”. Ezek a szavak utalnak
Szent Pál Efezusiakhoz írt levelére, amelyben ezt olvassuk: „Egy az Úr, és a hit,
egy a keresztség” (Ef 4,5). A „keresztség” annyit jelent szó szerint, mint „alámerülés”.
Valóban, ez a szentség egy spirituális alámerülés. Hová? Egy uszodába? Nem, Krisztus
halálába. A keresztség spirituális alámerülés Krisztus halálába, amelyből Vele együtt
új teremtményként éledünk újjá (vö. Rm 6,4). Az újjászületés és a megvilágosodás tisztító
fürdőjéről van szó. Újjászületés, mert megvalósítja azt a vízből és Szentlélekből
való születést, amely nélkül senki sem léphet be a mennyek országába (vö. Jn 3,5).
Megvilágosodás, mert a keresztség révén az ember eltelik Krisztus kegyelmével,
aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9) és eloszlatja
a bűn sötétségét. A keresztség szertartásában ezért adnak a szülők kezébe egy égő
gyertyát, amely ezt a megvilágosítást jelképezi. A keresztség belülről világosít meg
minket Jézus fényével. Ennek az ajándéknak az erejében a megkeresztelt arra kap meghívást,
hogy ő maga is „világosság” legyen, a hit fénye, amelyet kapott, világosság a testvérek
számára, különös tekintettel azokra, akik sötétségben élnek és életük látóhatárán
nem látnak fénysugarat.
Ferenc pápa ezután feltette a kérdést: A keresztség
számomra egy múltbeli esemény, amely azon a napon történt, amelynek időpontját most
majd megkeresitek, vagy egy élő valóság, amely vonatkozik jelenem minden pillanatára?
Erősnek érzed magad azzal az erővel, amit Krisztus ad neked vérével, feltámadásával,
erősnek érzed magad, vagy erőtlennek? A keresztség erőt ad! A keresztség révén megvilágosultnak
érzed magad? Azzal a fénnyel, ami Krisztustól jön, a világosság embere vagy, vagy
a sötétségé, Jézus világossága nélkül? Gondoljatok erre! Fogadjátok el a keresztség
kegyelmét, amely ajándék és legyetek világosság mindenki számára!
Végül a Szentatya
utalt a harmadik kifejezésre: „a bűnök bocsánatára”. A keresztség szentsége megbocsát
minden bűnt, az eredeti bűnt és a személyes bűnöket. A keresztséggel kinyílik egy
kapu egy valóban új életre, amelyre nem nehezedik egy negatív múlt súlya, hanem már
megérzi a mennyek országának szépségét és jóságát. Isten irgalmassága hatalmas erővel
belenyúl életünkbe, hogy üdvözítsen bennünket. Ez az üdvözítő isteni tett azonban
nem fosztja meg emberi természetünket gyengeségétől; mindnyájan gyengék és bűnösek
vagyunk. Nem mentesít attól a felelősségünktől, hogy bocsánatot kérjünk minden alkalommal,
amikor tévedtünk.
Ferenc pápa rögtönzött szavakkal zárta katekézisét:
„Ez
nagyon szép. Nem keresztelkedhetek meg kétszer, háromszor, négyszer, de mehetek gyónni,
és amikor a gyónás szentségéhez járulok, akkor megújítom a keresztség kegyelmét. Mintha
egy második megkeresztelkedésről lenne szó. Jézus urunk olyan jó, soha nem fárad bele,
hogy megbocsásson nekünk. Emlékezzetek jól erre! A keresztség kinyitja számunkra az
egyház kapuját.
Keressétek meg megkeresztelkedésetek napját és amikor a kapu
egy kicsit becsukódik gyengeségeink, bűneink miatt, a gyónás kinyitja azt, mert a
gyónás olyan, mint egy második keresztség, amely mindent megbocsát nekünk és megvilágosít
bennünket, hogy tovább haladhassunk az Úr világosságával. Haladjunk tovább így, örömmel
telve. Az életet Jézus Krisztus örömével kell élnünk és ez az Úr kegyelme!
A
kihallgatáson részt vett több mint háromezer ritka kórban szenvedő beteg is, az Egészségügy
Pápai Tanácsának elnöke, Zygmunt Zimowski érsek kíséretében. Az audiencia végén Ferenc
pápa hosszasan körbejárt a Szent Péter téren, hogy a lehető legtöbb beteget személyesen
is köszönthessen.