2013-11-15 11:03:56

A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata


RealAudioMP3 November 19-e Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus ünnepe. A szegényeket szerető hercegnő, egyike a legelső harmad rendi ferenceseknek, 1207-ben született Sárospatakon, 1231. november 17-én halt meg Marburgban (Németország). (Ezért a világegyházban november 17-én emlékeznek meg róla).

1235. május 27-én IX. Gergely pápa avatta szentté. Marburgi sírjának 1539-ben bekövetkezett profanálása után ereklyéinek megmaradt részeit elvitték Bécsbe, Brüsszelbe és a franciaországi Cambrai-be. Az Erzsébet-nővérek, a harmad rendi ferencesek, az özvegyek, az árvák, a koldusok és a karitatív tevékenységek védőszentje.

II. András magyar király és Merániai Gertrúd – aki Sziléziai Szent Hedvig nővére volt – harmadik gyermeke. Az édesanyját kora gyermekkorában elvesztő Erzsébetet alig tizennégy éves korában (1221-ben) Lajos herceggel, Thüringia jövendő uralkodójával jegyezték el. Lajossal kötött házassága nagyon boldognak bizonyult. Három gyermeke született tőle. Erzsébet, amikor csak tudta, elkísérte férjét útjaira, ha viszont otthon maradt, mindig számíthatott férje hűségére távollétében.


Mesélik, hogy amikor egyik hadjárat során a lovagok azt javasolták Lajosnak, hogy a feleségétől távol nyugodtan engedje szabadjára testi vágyait, ahogy teszik ezt más uralkodók is, ezt válaszolta: – „Ha azt akarják, uraim, hogy megtartsam Önöket kegyeimben, tartózkodjanak az ilyen fajta kijelentésektől. Megesküdtem feleségemmel, és hű maradok hozzá.” A pár boldogsága minden esetre nem tartott sokáig, mindössze hat évig, Lajos ugyanis elesett az egyik keresztes hadjáratban. Halála után Erzsébet húsz évesen elhagyta Wartburg várát és annak pompáját, és gyermekeivel együtt visszavonult a közeli Eisenachba. Később Marburgba költözött, hogy életét teljesen gyermekeinek, az imádságnak, a vezeklésnek és az irgalmasság cselekedeteinek szentelje. 1228-ban az elsők között tett ferences harmad rendi fogadalmat.

Részlet Marburgi Konrádnak, Szent Erzsébet lelki vezetőjének leveléből:

Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt [...]. Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet sokféle jótettével látta el őket. [...] A legnyomorultabbakat és a mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál. Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran látta, hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében, mint egy napsugaras ragyogás fénylett.


* * *

Szent Erzsébet híre olyan nagy volt, hogy életét az idő múlásával sok legenda vette körül. Jóllehet nem mindig felelnek meg a történelmi valóságnak, mégis hitelesen tükrözik erényeit, amelyek hálás témának bizonyulnak a művészek számára. Egyik ilyen kedvelt történet a rózsacsoda. Egy alkalommal, amikor Lajos távollétében testvére, Henrik kormányozta a grófságot, Erzsébet elindult, hogy szokásos módon meglátogassa szegényeit, akiknek kenyeret vitt. Szembe találkozott sógorával, Henrikkel, aki föltartóztatta, mert látni akarta, mit visz. Erzsébetet ugyanis irigyei már régóta vádolták túlzó bőkezűsége miatt. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára bocsátotta Erzsébetet.

Férje mindig kiállt felesége mellett, sőt mi több történelmi valóság, hogy mindig támogatta nagylelkűségét, védelmére kelt minden karitatív munkájában, és figyelmen kívül hagyott minden olyan vádat, amellyel szemére vetették minden mértéket felülmúló bőkezűségét: - „Hagyjátok békén – mondta –, amíg nem adja el váramat. Örülök neki, amit a szegényekkel tesz.”

* * *

Szent Erzsébet példája arra tanít minket, hogy a hatalom és a jólét birtoklása ellenére megőrizhetjük érzékenységünket a másik ember szükségletei és kiszolgáltatottsága iránt. Ami még fontosabb, Szent Erzsébet sosem propagálta tevékenységét, nem azért cselekedett, hogy pozitív képet alakítson ki a vezetésről, hanem hitéből merítette az erőt, és abból a meggyőződésből, hogy „a szegényekben Krisztus iránt tanúsított irgalmasság cselekedetei által leszünk befogadva az örök hajlékba” (Nazianzi Szent Gergely).
Kétség nem fér hozzá, hogy azok, akiket Erzsébet a legnagyobb éhínség és járványok idején segített százak, ezrek voltak.

Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét. […] Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte lelkét. (Részlet Marburgi Konrádnak, Szent Erzsébet lelki vezetőjének leveléből).

Még maga Luther Márton is, aki köztudottan elvetette a szentek kultuszát, a következőket mondta Szent Erzsébetről: „Valóban szent volt.”


* * *


Szeretett magyar Fivéreim és Nővéreim, tekintsetek mindannyian Árpád-házi Szent Erzsébetre! Fedezzétek fel benne a szeretet csodáját. Legyetek rá büszkék, hogy ez a magyar földről érkezett Szent ismert egész Európában, sőt az egész földkerekségen! Gondolatai meghaladták kortársai horizontját, okos szívvel megérezte a szeretet egyesítő erejét és az egység mélységes igényét. (Boldog II. János Pál)


Jó, hogy Szentatyánk lengyelként elmondta ezeket a gondolatait, mert ha valakik, akkor a magyarok közel állnak a lengyelek szívéhez. És nemcsak azért, mert a lengyelek egyedüli szomszédai voltak évszázadokon keresztül, akik sosem háborúztak velük, hanem azért is, mert oly sok szentet (Kinga, Jolán, Hedvig), a pálos rendet és egyik legkiemelkedőbb királyukat (Báthory István) adták a lengyel földnek, amelyet mástól nem kaptak. Nem megfeledkezve a történelem későbbi századairól, Lengyelország felosztásakor (1772-1918) Magyarország állandó támogatást jelentett az otthonukból menekülésre kényszerült üldözötteknek. 1920-ban elképzelhetetlen lett volna az ún. Visztulai-csoda, és szintén a testvéri szeretet megnyilvánulásaként tartják számon a lengyelek, hogy a II. világháború idején 140.000 lengyel menekült talált új hazára magyar földön.

Köszönetet mondva Istennek Szent Erzsébetért, hálát adunk az Úrnak barátainkért is – a magyarokért.


___________________________

Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.



(Visztulai csoda: Hivatalos neve Varsói csata, amely 1920. augusztus 13-25. között zajlott le a több évig húzódó lengyel-szovjet háború idején. A magyar fegyveres támogatás rendkívüli volt, hiszen az első világháború lezárását követő kritikus időszakban Teleki Pál harmincezer karabélyt, közel százmillió karabélytöltényt, több millió tüzérségi lőszert, néhány millió pótalkatrészt, 440 tábori konyhát és 80 tábori kemencét küldött a szorult helyzetben lévő Lengyel Hadseregnek, amely kivívta győzelmét).


Lengyelből fordította: Szemere János atya









All the contents on this site are copyrighted ©.