A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

December 13-a Szent Lúcia szűz és vértanú kötelező emléknapja. Szent Lúcia, egyike annak a hét női szentnek, akiket megemlít a Római Kánon, vagyis az I. Eukarisztikus ima, 286 körül született Siracusában (Szicília), 304 körül halt meg ugyanott. Ereklyéi Velencében (Olaszország) a Szent Jeremiás és Szent Lúcia templomban, valamint a siracusai katedrálisban találhatók. A vakok és a szembetegségben szenvedők védőszentje.

A harmadik-negyedik század fordulóján élt a szicíliai Siracusában, ugyanabban a városban, ahol néhány évszázaddal korábban élt az ókor leghíresebb matematikusa és fizikusa, Archimedes. Lúcia tehetős családból származott, jámbor nevelést kapott. Édesanyja, Eutüchia egy gyógyíthatatlannak tűnő betegsége alkalmával elzarándokolt Szent Ágota sírjához, a több tíz kilométerrel arrébb fekvő Cataniába, hogy a gyógyulás kegyelméért imádkozzon. Lúcia elkísérte őt.

Amikor odaértek, éppen arról az asszonyról szóló részt olvasták fel az evangéliumból, aki vérfolyásban szenvedett, és megérintve Jézus ruháját meggyógyult. Lúcia bátorította édesanyját, hogy hasonló hittel és bizalommal érintse meg Szent Ágota sírját. Abban a pillanatban, amikor Eutüchia közelebb lépett a sírhoz, Lúciának megjelent Szent Ágota, és biztosította afelől, hogy édesanyja meg fog gyógyulni, de őt rövidesen vértanúság várja.

Hazatérésük után Lúcia annyira meghatódott Szent Ágota szavain, hogy elkezdett felkészülni halálára: szétosztotta vagyonát a szegényeknek, eljegyzését felbontotta és tisztasági fogadalmat tett. Ezidőtájt Diocletianus császár rendeletére kitört az egyik legnagyobb keresztényüldözés. Lúcia egykori jegyese kapva kapott az alkalmon, hogy sérelmén bosszút álljon. Kihasználva az uralkodó keresztények ellen fellángoló dühét, feljelentette őt a pogány helytartónál. A helytartó először szép szóval próbálta őt rávenni a hittagadásra, Lúcia azonban hajthatatlan maradt. A felajzott helytartó szörnyű kínzásnak vetette alá Lúciát, amely alatt többek között kinyomták a szemét. Lúciát azonban ez sem törte meg. A helytartó ekkor halálra ítélte, és tőrrel ledöfték. Még nem volt tizennyolc éves.

Részlet Lúcia bírósági tárgyalásának aktájából

Paschasius bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor lány így felelt:
- Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.

A bíró rendreutasította:
- Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a császár törvényére vigyázok!
- Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam.
- Elhallgatsz majd, ha megkorbácsoltatlak!
- Csak azt mondtam el, amire a Lélek indított.
- Tehát a Lélek beszél általad?
- Igen. A tiszta emberek Isten templomai, akikben az Ő Lelke lakik.
- Nyilvános házba vitetlek, majd ott eltávozik belőled a Lélek.
- A test nem válik tisztátalanná, ha a szív nem egyezik bele a tettbe. Minden elkövetett erőszak a szabad akaratom ellen megkétszerezi szüzességem érdemét.

* * *

Lúcia neve a latin lux (világosság) szóból ered, jelentése pedig „világosság vivő”. A kereszténység Lúcia nevének jelentését az idők folyamán összekötötte megvakíttatásának eseményével. A szem ugyanis az a szervünk, amelyen keresztül a fényt, a világosságot érzékeljük. Így vált ő a vakok és szembetegségben szenvedők védőszentjévé. Dante is az ő közbenjárását kérte, amikor meggyengült a látása. Ennek az imájának nyoma maradt az Isteni színjáték c. művében is (Mennyország 32,136).

Megemlékezve Lúciáról rábízzuk mindenekelőtt a vakokat, akik az egész világon közel 40 millióan vannak, és kérjük közbenjárását, hogy adjon nekik erőt keresztjük hordozásához. Rábízzuk azokat is, akik segítik vagy gyógyítják a szembetegségben szenvedőket, hogy közbenjárására eredményes legyen munkájuk.

Kérjük őt magunkért is, hogy ne csak testünk, hanem lelkünk szemét is óvja. Vannak dolgok a világon, amelyekről egy kereszténynek nem szabad beszélnie, vagy azt hallgatnia (vö. Ef 5,3), viszont vannak olyan dolgok is, amelyekre tekinteniük kell.

Sajnos a szem féktelen kíváncsisága már a történelem hajnalától kíséri az embert. Már a Krisztus előtti IV. században említést tesz Platón az Állam c. művében egy bizonyos Leontius-ról, aki visszatérvén Pireus-ból holttesteket pillant meg a hóhér háza körül. „Jóllehet látni akarja őket, de ugyanakkor undorodik is tőlük. Magában viaskodik hosszasan, míg végül a kíváncsiság felülkerekedik rajta, és szemeit meresztve odafut a hullákhoz ezt kiáltva: «Most már tiétek ördögi szemem, lakjatok jól vele, teljetek meg ezzel a látvánnyal»”.

Néhány évvel ezelőtt a filmkölcsönzőkben megjelent egy angol dokumentumfilm Kivégzés címmel. Csekély kölcsönzési díj ellenében meg lehetett benne nézni valódi kivégzést: lefejezést, megkövezést, villamosszékes exterminálást. A szenzációhajhászoknak mondani lehetett volna: „Most már tiétek ördögi szemem, lakjatok jól vele, teljetek meg ezzel a látvánnyal…”

Szent Lúcia, szemünk gondnoka, maradj mindig őrzőjük, és taníts meg minket is gondoskodni bensőnk szokásairól.

Urunk, Istenünk, védelmezzen és óvjon minket Szent Lúcia szűz és vértanú dicsőséges közbenjárása. Add, hogy égi születésnapját buzgón megüljük itt a földön, egykor pedig találkozzunk vele az örökkévalóságban. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya.