A Szent Márta Ház dolgozói vettek részt a pápa reggeli szentmiséjén - születésnapján
három fedélnélküli köszöntötte
December 17-én, kedden
reggel a Szentatya 77. születésnapján reggeli szentmiséjére meghívta a Szent Márta
Házban dolgozó személyzetet, hogy különösen családias hangulatban éljék meg a szertartást.
A Jézus családfájával foglalkozó napi evangélium alkalmat adott a pápának, hogy szeretettel
megemlékezzen homíliájában a jelenlevő alkalmazottak neveiről. A Szentatyával koncelebrált
Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja.
A szentmise után a pápa
egyenként köszöntötte a jelenlevőket. Pietro Parolin érsek a Vatikáni Államtitkárság
munkatársai nevében adta át jókívánságait a Szentatyának. Konrad Krajewski érsek,
pápai főalamizsnás a születésnapi köszöntés során bemutatott a Szentatyának három
fedélnélkülit, akik a Vatikán közeli városnegyedben élnek.
Egy szlovák, egy
lengyel és egy cseh férfi együtt költhette el a szentmise után a reggelit Ferenc pápával
- olvassuk az Osservatore Romano december 17-én, a pápa születésnapján megújult honlapján.
A jelenlevők a Szent Márta Ház igazgatójával együtt énekkel köszöntötték születésnapján
Ferenc pápát, majd közösen fogyasztották el a reggelit a refektóriumban.
Isten
sosem hagy magunkra bennünket, mindig velünk jár. Ferenc pápa homíliájában a napi
Evangéliumból indult ki, amely Jézus családfájáról szólt, hogy az Úr életünkben való
jelenlétére mutasson rá.
Egyszer hallottam, hogy valaki azt mondta: „Ez az
evangéliumi rész telefonkönyvnek tűnik!” Nem az, teljesen másról van szó: tiszta történelem
és egy fontos téma – állapította meg a Szentatya. Tiszta történelem, mert – ahogy
Szent Leó pápa mondta –, Isten elküldte Fiát. Jézus egylényegű az Atyával, Istennel,
de az Anyával, egy nővel is. Ez az Anya egylényegűsége. Isten történelemmé lett, velünk
van. Velünk együtt haladt.
A paradicsomi első bűnt követően Istennek az a
gondolata támadt, hogy velünk járjon. Hívta Ábrahámot, aki az első a mai evangéliumi
listán, hogy induljon el azon az úton. Majd így tett Izsákkal, Jákobbal és Júdással.
És így megy tovább ez az út a történelemben. Isten népével együtt halad. Isten nem
akart eljönni és üdvözíteni bennünket anélkül, hogy belépjen a történelembe, hanem
velünk akart történelmet írni. Ebben a történelemben van életszentség és bűn.
A
listán vannak szentek, de bűnösök is, akik nagy bűnöket követtek el. Isten velük is
történelmet írt. Olyan bűnösök ők, akik nem válaszoltak mindarra, amit Isten tervezett
számukra. Gondoljunk csak a hatalmas és nagyon intelligens Salamonra, aki szegény
úgy végezte, hogy arra sem emlékezett, hogy hívják. De Isten vele volt. Isten egylényegű
velünk. Velünk van a történelemben. Amikor Isten meg akarja vallani ki Ő, azt mondja:
Ábrahám, Izsák és Jákob Istene vagyok. De vajon mi Isten vezetékneve? – tette fel
a kérdést a pápa. Felveszi mindannyiunk nevét, hogy saját vezetéknevévé tegye.
Istenünk
belépett a történelembe, nevünkből vette fel vezetéknevét, ránk hagyta, hogy történelmet
írjunk. Mi írjuk a kegyelem és a bűn e történelmét és Ő mögöttünk halad. Isten alázata,
türelme, szeretete ez, ami megható. Ilyen sok szeretet, gyengédség… ilyen Istenünk
van – mutatott rá Ferenc pápa.
Öröme az volt, hogy megossza életét velünk.
A Bölcsesség könyve mondja, hogy az Úr öröme az ember fiai között, velünk van. Karácsony
közeledtével felmerül a gondolat: ha Ő belépett a történelembe velünk, ha vezetéknevét
tőlünk vette fel, ha hagyta, hogy mi írjuk történelmét, akkor legalább hagyjuk, hogy
Ő írja a mi történelmünket. Ez az életszentség: hagyni, hogy az Úr írja történelmünket.
Ez a karácsonyi jókívánság mindannyiunk számára, hogy az Úr írja a történelmünket
és mi hagyjuk, hogy ezt tegye. Így legyen – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.