Az egyház új szenttel gazdagodott Faber Péter jezsuita pap személyében
Ferenc pápa december 17-én az egész egyházra kiterjesztette Boldog Faber Péter jezsuita
pap tiszteletét. A nap folyamán fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció
prefektusát és engedélyezte több dekrétum kihirdetését.
Az új szent, Boldog
Faber Péter esetében Ferenc pápa lerövidített segédeljárást alkalmazott, amelynek
hivatalos neve kanonizáció equipollente. Ennek értelmében a Szentatya egy pápai rendelkezéssel
valósította meg a szentté avatást. P. Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica jezsuita
folyóirat igazgatója rádiónknak adott interjújában a következő három kulcsszóval magyarázta
a pápa döntését: párbeszéd, a megkülönböztető ítélőképesség (discernimento) és a határhelyzetek.
Ezekkel a szavakkal lehetne Szent Faber Péter lelkipásztori tevékenységét jellemezni,
amely teljes összhangban van Ferenc pápa péteri szolgálatának prioritásaival.
Faber
Péter 1506. április 13-án született és 1546. augusztus 1-én halt meg Rómában. Loyolai
Szent Ignác első társa volt, egy szobában lakott a rendalapítóval abban az időszakban,
amikor Párizsban végezték tanulmányaikat. Ő volt Szent Ignác első követője, azt is
lehetne mondani, hogy Faber Péter nélkül nem létezne Jézus Társasága – tette hozzá
rádiónknak adott nyilatkozatában P. Spadaro.
Az első jezsuita pápa szentté
avatta Szent Ignác első társát. Amikor Spadaro atya feltette a kérdést Ferenc pápának,
hogy miért kedveli annyira Faber Pétert, a Szentatya egy sor indokkal válaszolt: mindenkivel
párbeszédet folytatott, még a legtávolabb állókkal, ellenfeleivel is; egyszerű, szinte
népies volt vallásossága; volt benne egy bizonyos naivság. Ferenc pápa saját magát
szintén egy kicsit naivnak, egy kicsit ravasznak nevezte. Fontos továbbá az új szent
belső megkülönböztető ítélőképessége, és az a tény, hogy Faber Péter nagy és fontos
döntéseket hozott, miközben kedves, gyengéd ember volt.
Nyitott volt minden
tapasztalatra és az életre, nélkülözte a mentális korlátokat, nem voltak előítéletei.
Tudta, hogy az egyháznak szüksége van a megújulásra. Jézus Társaságában Faber Péter
mindig engedelmességben élt, a kiengesztelődés, a béke embere volt. Számos misszióban
járt; a nehéz és fáradságos szolgálat következtében 40 éves korában hunyt el.
Hogy
mit tanulhatunk ma az új szenttől? Erre a kérdésre a következőket válaszolta P. Antonio
Spadaro SJ: azt, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgáljuk mindennapi valóságainkat.
Szent Faber Péter a lelkiismeret védőszentje, a lelkiismeretvizsgálaté, amelyre mindannyian
meghívást kaptunk.