Az egyház új szenttel gazdagodott Faber Péter jezsuita pap személyében

Ferenc pápa december 17-én az egész egyházra kiterjesztette Boldog Faber Péter jezsuita pap tiszteletét. A nap folyamán fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció prefektusát és engedélyezte több dekrétum kihirdetését.

Az új szent, Boldog Faber Péter esetében Ferenc pápa lerövidített segédeljárást alkalmazott, amelynek hivatalos neve kanonizáció equipollente. Ennek értelmében a Szentatya egy pápai rendelkezéssel valósította meg a szentté avatást. P. Antonio Spadaro SJ, a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat igazgatója rádiónknak adott interjújában a következő három kulcsszóval magyarázta a pápa döntését: párbeszéd, a megkülönböztető ítélőképesség (discernimento) és a határhelyzetek. Ezekkel a szavakkal lehetne Szent Faber Péter lelkipásztori tevékenységét jellemezni, amely teljes összhangban van Ferenc pápa péteri szolgálatának prioritásaival.

Faber Péter 1506. április 13-án született és 1546. augusztus 1-én halt meg Rómában. Loyolai Szent Ignác első társa volt, egy szobában lakott a rendalapítóval abban az időszakban, amikor Párizsban végezték tanulmányaikat. Ő volt Szent Ignác első követője, azt is lehetne mondani, hogy Faber Péter nélkül nem létezne Jézus Társasága – tette hozzá rádiónknak adott nyilatkozatában P. Spadaro.

Az első jezsuita pápa szentté avatta Szent Ignác első társát. Amikor Spadaro atya feltette a kérdést Ferenc pápának, hogy miért kedveli annyira Faber Pétert, a Szentatya egy sor indokkal válaszolt: mindenkivel párbeszédet folytatott, még a legtávolabb állókkal, ellenfeleivel is; egyszerű, szinte népies volt vallásossága; volt benne egy bizonyos naivság. Ferenc pápa saját magát szintén egy kicsit naivnak, egy kicsit ravasznak nevezte. Fontos továbbá az új szent belső megkülönböztető ítélőképessége, és az a tény, hogy Faber Péter nagy és fontos döntéseket hozott, miközben kedves, gyengéd ember volt.

Nyitott volt minden tapasztalatra és az életre, nélkülözte a mentális korlátokat, nem voltak előítéletei. Tudta, hogy az egyháznak szüksége van a megújulásra. Jézus Társaságában Faber Péter mindig engedelmességben élt, a kiengesztelődés, a béke embere volt. Számos misszióban járt; a nehéz és fáradságos szolgálat következtében 40 éves korában hunyt el.

Hogy mit tanulhatunk ma az új szenttől? Erre a kérdésre a következőket válaszolta P. Antonio Spadaro SJ: azt, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgáljuk mindennapi valóságainkat. Szent Faber Péter a lelkiismeret védőszentje, a lelkiismeretvizsgálaté, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.

(vm)