A Szent Család: Jézus, Mária és József

Karácsonykor figyelmünk mindenekelőtt Isten Fiára összpontosul, Szent Család vasárnapján azonban az Egyház azt szeretné kiemelni, hogy ez a Fiú családban érkezett közénk. Ebben a családban, József és Mária gondoskodásával Jézus növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt (Lk 2,52).

Az ünnepet meglehetősen későn vezették be a liturgiába, mivel csak a XIX. század végétől, XIII. Leó pápasága óta ünnepeljük, aki személyesen is írt himnuszokat az imaórák liturgiájába, és tanításában is többször buzdított a názáreti Szent Család életpéldájának követésére. Az ünnep jelentőségét azonban leginkább a legutóbbi pápák hangsúlyozták: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa. Nyilvánvalóan azért, mert még soha nem volt annyira veszélyeztetve a házasság és a család, mint korunkban.

Részlet XVI. Benedek pápának az Úrangyala előtt mondott elmélkedéséből (2009. december 27.)
Ma ünnepeljük a Szent Család ünnepét. Ma újra azonosulhatunk a pásztorokkal, akik miután megkapták a hírt az angyaltól, azon nyomban elindultak a barlanghoz, ahol megtalálták „Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet” (Lk 2,16). Mi is álljunk meg egy pillanatra, hogy szemléljük a jelenetet, és elgondolkodjunk jelentőségén. Krisztus születésének első tanúi, a pásztorok nemcsak a gyermek Jézust látták maguk előtt, hanem a családot is: apát, anyát és újszülött csecsemőt. Isten emberi családban akart megszületni, és ezért az emberi család lett Isten ikonja! Isten Szentháromság, ami a szeretet közössége, a családban pedig […] visszatükröződik Isten szeretetének ez a megfejthetetlen titka. Az Isten képére alkotott férfi és nő a házasságban „egy testté” (Ter 2,24), új szeretetközösséggé lesznek, amelyből új élet fakad. Az emberi család bizonyos értelemben a Szentháromság ikonja, mind az emberek közötti szeretet, mind a szeretet termékenysége tekintetében.

Mi is álljunk meg egy pillanatra, hogy szemléljük a jelenetet: „Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet”. Karácsony időszakában fontos szerepe van templomainkban a jászolnak. Megmutatjuk a gyerekeknek, sőt mi magunk is készítünk egyet és betesszük a fa alá. Esetleg megnézzük a környéken kiállított jászlokat is. Jászolt azonban nem azért állítunk, hogy a gyerekeket szórakoztassuk vagy, hogy felidézzük gyermekkorunk megható emlékeit. A jászol elsősorban tanítás Isten szeretetéről és minden család méltóságáról.

Bizony Isten szeretetéről. Talán emlékszünk még a történelem órákon tanult mitológiai történetekre, amelyek elbeszélik, hogy a történelem hajnalán az emberek irigykedtek az istenekre, és hozzájuk hasonlóan halhatatlanná, erőssé és széppé akartak válni. Álmaik megvalósulása érdekében mindent elkövettek. Hogy megszerezzék az örök ifjúság elixírjét el akarták rabolni az istenektől annak receptjét. És íme, kétezer évvel ezelőtt Betlehemben rendkívüli dolog történt: ezúttal Isten „irigyelte meg” az embereket, és egy akart lenni közülük. Olyannyira megirigyelte őket, hogy védtelen gyermekként, mint a szegények legszegényebbje jött a világra, hogy a gyengesége miatt senki ne érezze magát elhagyatva vagy elfelejtve. A betlehemi jászolt szemlélve Isten szeretetének első megnyilvánulását szemléljük, amelyen keresztül azt akarta nekünk megmutatni, hogy mennyire kedvesek vagyunk számára. Meg akarta mutatni, hogy Ő nem távoli, rideg, közömbös Isten, hanem Ő Emmanuel, vagyis Ő a velünk levő Isten. Nem fölöttünk van, valahol a felhőkben, nem ellenünk van, aki állandóan a botlásainkat keresi. Ő mindig velünk van.

A család méltóságáról a jászol azt mondja el nekünk, hogy a családban világra érkező Isten megszentel minden családot. Az Isten terve szerinti igazi család az, amelyet a betlehemi istállóban látunk: apa, anya, gyermek. Sajnos ma emlékeztetni kell az embereket erre az igazságra, mert sokan két Józsefet és egy gyermeket, vagy két Máriát és egy gyermeket szeretnének látni a betlehemi istállóban. Éppen ezért néhány országban nem kedvelik a jászolállítást, különösen nem a nyilvános helyeken, iskolákban, munkahelyeken. Sőt valahol egyenesen tiltják is más vallások tiszteletben tartására hivatkozva. Valójában azonban az igazi „családmodell” ellen lépnek fel, amelyet a betlehemi Szent Család is elénk tár. Annál bátrabban kell tehát nekünk keresztényeknek emlékeznünk arra, hogy az igazi család az, amelyet a betlehemi istállóban látunk. Ne ámítsuk magunkat, ma is vannak „Heródesek”, akik veszélyeztetik a családot. Ezek a válás, a fogamzásgátlás, az abortusz élharcosai és a homoszexuális kapcsolatok létjogosultságáért küzdők. Olyan időszakban élünk, amikor a házasságok felbontása általános szokássá vált. Néhány nézeteltérés és veszekedés után a felek azonnal beadják a keresetet a bíróságra. Egy ilyen helyzetben Európa több országában megszűnik a családi hivatás. „Jaj azoknak, akik tönkreteszik a családokat, az ilyenek nem öröklik Isten országát” – mondja Antióchiai Szent Ignác az első században. Jaj tehát azoknak, akik hazug, életellenes, családellenes jogokat követelnek.

Éppen ezért II. János Pál pápa, a családok nagy védelmezője, emlékeztet, hogy az Egyház feladata a családról mint családegyházról és Isten szentélyéről szóló igazság hirdetése. Rámutatva a házasságban és a családban megélt hivatás nagyságára és szépségére, a szentatya hangsúlyozza, hogy minden családnak a názáreti Szent Család példájából kell merítenie.

II. János Pál pápa imája a családokért

Isten, akitől a mennyben és a földön minden atyaság származik, Atyánk, aki a Szeretet és az Élet vagy, add meg, hogy a földön minden család Fiad, Jézus Krisztus által – aki asszonytól született – és a Szentlélek által, az élet és a szeretet igazi szentélye legyen az újonnan születő nemzedékek számára.
Add, hogy kegyelmed vezérelje a házastársak gondolatait és cselekedeteit családjuk és a világ minden családjának javára.
Add, hogy a fiatal nemzedékek erős támaszt találjanak a családban emberségük érdekében, hogy igazságban és szeretetben növekedjenek.
Add, hogy a szeretet, megerősítve a házasság szentsége által, erősebbnek mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és válság, amely családjainkat néha sújtja.
S végül kérünk, add meg a názáreti Szent Család közbenjárására, hogy az Egyház a föld összes nemzete között gyümölcsözően teljesítse küldetését a családokban és a családok által. A mi Urunk Jézus Krisztus által, aki az Út, az Igazság és az Élet mindörökkön-örökké. Amen.

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

(Lengyelből fordította Szemere János atya)