„Hagyjuk, hogy elárasszon bennünket Isten szeretete” – Ferenc pápa beszéde a vasárnap
déli Úrangyala elimádkozása előtt
Kedves testvérek,
jó napot kívánok! – köszöntötte a pápa a Szent Péter teret és a környező utcákat megtöltő
hatalmas hívősereget.
„Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén 32 újszülöttet
kereszteltem meg. Veletek együtt hálát adok az Úrnak ezekért a gyermekekért és minden
új életért. Én nagyon szeretek gyermekeket keresztelni. Nagyon szeretek!” – ismételte
a pápa. Minden megszülető gyermek az öröm és a remény ajándéka. Minden gyermek, akit
megkeresztelnek, a hit csodája és ünnep Isten családja számára.
A mai evangéliumi
szakasz hangsúlyozza, hogy amikor Jézus megkapta a keresztséget Jánostól a Jordán
folyóban „megnyílt neki az ég” (Mt 3,16). Ez megvalósítja a próféciákat. Van ugyanis
egy fohász, amelyet a liturgia ismétel az ádventi időszakban: „Ó, bárcsak széttépnéd
az egeket és leszállnál!” (Iz 63,19). Ha a mennyek zárva maradnak, látóhatárunk ebben
a földi életben sötétségbe borul, reménytelenné válik. Azonban Karácsonyt ünnepelve
a hit ismételten azt a bizonyosságot adta nekünk, hogy a mennyek megnyíltak Jézus
eljövetelével. Krisztus megkeresztelkedésének ünnepén még szemléljük a nyitott egeket.
Isten Fiának megnyilvánulása a földön jelzi az irgalmasság nagy korszakának kezdetét,
miután a bűn bezárta az egeket, mintegy korlátot emelve az ember és Teremtője közé.
Jézus megszületésével megnyílik az ég! Isten Krisztusban egy elpusztíthatatlan szeretet
zálogát adja nekünk.
Amióta az Ige megtestesült, a nyitott egek láthatóvá
váltak. Lehetséges volt ez a betlehemi pásztorok, a Napkeleti Bölcsek, Keresztelő
Szent János, Jézus apostolai számára, láthatta a nyitott égboltot Szent István, első
vértanú, aki így kiáltott fel: „Bizony látom a megnyílt eget!” (ApCsel 7,56). És lehetséges
mindnyájunk számára is, ha hagyjuk, hogy elárasszon bennünket Isten szeretete, amelyet
első alkalommal a keresztségben kapunk meg a Szentlélek által. Hagyjuk, hogy elárasszon
bennünket Isten szeretete! Ez az irgalmasság nagy időszaka, ne feledjétek el! – hangsúlyozta
Ferenc pápa.
Amikor Jézus megkapta a keresztséget a bűnbánat jeléül Keresztelő
Szent Jánostól, szolidaritásból a bűnbánó néppel, - Jézus ugyanis bűntelen és nincs
szüksége a megtérésre – az Atya Isten hallatta hangját az égből: „Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem telik” (Mt, 3,17). Jézus elnyeri a mennyei Atya jóváhagyását,
aki éppen azért küldte el őt, hogy osztozzon létünkben, szegénységünkben. A másokkal
való osztozás a szeretet igazi módja. Jézus nem határolja el magát tőlünk, testvéreinek
tekint bennünket és osztozik sorsunkban. És így Vele együtt az Atya Isten gyermekeivé
tesz bennünket. Ez a kinyilatkoztatás és ez az igazi szeretet forrása. És ez az irgalmasság
nagy időszaka!
Nem gondoljátok, hogy korunkban szükség van a testvéri osztozás
és szeretet többletére? Nem úgy tűnik nektek, hogy mindnyájunknak szükségünk van a
szeretet többletére? Nem arra, amelyik megelégszik azzal, hogy időleges segítséget
nyújtson, és ami nem ragad magával, nem kockáztat, hanem arra a szeretetre, amely
osztozik a javakban, amely magára vállalja testvére gondjait, szenvedését.
Milyen
zamata lesz az életnek, amikor hagyjuk, hogy elárasszon bennünket Isten szeretete!
Kérjük a Szűzanyát, hogy támogasson közbenjárásával elkötelezettségünkben, hogy kövessük
Krisztust a hit és a szeretet útján, azon az úton, amelyet keresztségünk jelölt ki
számunkra – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.
A Mária ima és az áldás után Ferenc pápa üdvözölte a téren összegyűlt családokat
és zarándokokat, a plébániai csoportokat, társulásokat.
Külön üdvözölte azokat
a szülőket, akiknek megkeresztelte gyermekeit a délelőtti szertartás folyamán, illetve
azokat, akik készülnek gyermekük megkeresztelkedésére. A pápa csatlakozik ezeknek
a családoknak az öröméhez, velük együtt ad hálát az Úrnak és imádkozik, hogy a gyermekek
keresztsége segítse a szülőket: fedezzék fel a hit szépségét és megújultan térjenek
vissza a szentségekhez és az egyházi közösséghez.
A pápa ezt követően bejelentette
az új bíborosok nevét, majd a szokásos módon búcsúzott el a hívektől: „mindenkinek
szép vasárnapot, jó ebédet kívánok, a viszontlátásra!”