Evangelii gaudium 11 – P. Szabó Ferenc SJ ismertetője

V. fejezet (Befejező rész) „Lélekkel evangelizálók”(259-288)
„Lélekkel evangelizálók” cím ezt akarja mondani: az evangelizálóknak, az örömhír hirdetőinek meg kell nyílniuk a Szentlélek tevékenységének. Pünkösdkor az apostolokat a rájuk leszálló Szentlélek kiléptette önmagukból, és átalakította őket, hogy hirdessék Isten csodatetteit. A Lélek ereje adta nekik a bátorságot, hogy mindenhol és minden időben, ellenkezések közepette is fennhangon hirdessék az Evangéliumot. Jézus azt akarja, hogy a mai evangelizálók is ne csupán szóval, hanem főleg az Isten jelenlétében átalakult életükkel hirdessék az Örömhírt (259).

Ebben az utolsó fejezetben Ferenc pápa nem szándékozik összefoglalni a keresztény lelkiséget, nem is fejt ki olyan témákat, mint az imádság, a szentségimádás, a hit ünneplése, amelyekről bőven találhatók egyházi megnyilatkozások és nagy lelki mesterek írásai. Csupán a Szentlélek szerepére akar rávilágítani. (260-261) Éspedig két részben: Az első (I.) hosszabb rész: Indítékok a missziós lendület megújításához (262-283); II. Mária, az evangelizálás Édesanyja.

I. A Lélekkel evangelizálók imádkoznak és dolgoznak. Nem elégségesek misztikus jó feltételek társadalmi és misszionárius elkötelezettségek nélkül, és nem gyümölcsöző a prédikáció és a szociális, lelkipásztori tevékenység a szívet átalakító lelkiség nélkül. (262)
Az első motiváció (indíték) a személyes találkozás Jézus szeretetével, tehát annak megtapasztalása, hogy Jézus megmentett, üdvözített bennünket, ez ösztönöz arra, hogy egyre jobban szeressük. Minden nap az imában könyörögnünk kell kegyelméért, hogy megnyissa hideg szívünket, és felrázza langyos és felületes életünket.(264)

Néha lelohad lelkesedésünk, hogy hirdessük az Örömhírt, amely megfelel a személyek legmélyebb szükségleteinek, amelyet az Evangélium felkínál: barátság Jézussal és a testvéri szeretet. De ha sikerül kellőképpen kifejeznünk, és szépen az Evangélium lényeges tartalmát, az üzenet biztosan megfelel a szívek legmélyebb vágyainak. A lelkesedés abból a meggyőződésből fakad, hogy az üzenet megfelel a várakozásnak.(266) Egyesülve Jézussal keressük azt, amit Ő keres, szeressük azt, amit Ő szeret. Végső elemzésben az Atya, Isten dicsőségét keressük, amelyet Jézus egész élete során keresett. (267)

Lelki öröm, hogy nép vagyunk, Isten népe (1Pét 2,10). Az evangelizáló közel marad a néphez, ez a tapasztalat felsőbb lelki öröm forrása lesz számára. Erre is Jézus ad példát, aki nyilvános működése során oly közel került az emberekhez, szegényekhez, szenvedőkhöz, a bűnösök asztalához ült, hagyta, hogy a nyilvános bűnös nő megkenje lábát.

Vegyünk részt az emberek örömeiben, sírjunk a sírókkal, vegyünk részt az új világ építésében. Jézus azt akarja, hogy megtapasztaljuk az emberek nyomorúságát, együtt szenvedjünk a szenvedőkkel. (268-270). Szelíden, tisztelettel számot kell adnunk az emberek előtt reménységünkről. (1Pét 3, 16) Amennyiben tőlünk függ, éljünk békében mindenkivel (Róm 12, 18); igyekezzünk jóval legyőzni a rosszat. (Róm 12, 21) Legyünk a nép emberei! Olyan misszionáriusok, akik megosztják Isten népe életét, és igyekeznek tüzet gyújtani a világ szívében!(271)

Egy következő motívum: A Feltámadott és Szentlelke titokzatos működése. A pápa itt (275) visszautal a Buzdítás II. fejezetére, ahol a mai lelkipásztorok helyzetét elemezve a lelkiség hiányából eredő pesszimizmusról, fatalizmusról, reményvesztettségről írt. Egyesek azért nem vetik be magukat a missziós munkába, mert úgy hiszik, semmit sem lehet változtatni, fölösleges minden erőfeszítés. Ilyen lelki beállítottsággal nem lehet senki misszionárius! De – Szent Pállal valljuk - Krisztus feltámadt, győzött a bűnön és a halálon, hatalmas, és most már nem hiábavaló prédikációnk (vö. 1Kor 15, 14)

Krisztus feltámadása nem a múlté, hanem ma is életerő, áthatja a világot, így ahol minden holtnak látszik, már megjelennek a feltámadás csírái. „Igaz, hogy sokszor úgy tűnik: Isten nem létezik, igazságtalanságokat, gonoszságokat, közönyt és kegyetlenséget látunk, amelyek nem csökkennek. De ugyanakkor a sötétségben mindig valami új hajt ki, és később gyümölcsöt hoz. A gazos földön megjelenik a makacs, legyőzhetetlen élet. (…) Minden nap a világban újjászületik a szépség, amely a történelem drámái közepette átalakulva életre kel. (…) Ez a feltámadás ereje, és minden evangelizáló ennek a dinamizmusnak eszköze.”(276)

„A hit jelenti, hogy hiszünk Őbenne/a feltámadt Krisztusban/, hisszük hogy valóban szeret bennünket, hogy Ő él, és képes titokzatosan közbelépni, hogy nem hagy el bennünket, hogy jót hoz ki a rosszból hatalmával és végtelen teremtő erejével!” (278)

A közbenjárás misszionárius ereje. Van egy olyan ima, amely serkenti a missziós munkát: a közbenjáró, másokért könyörgő ima. (281) Ez átalakul hálaadássá másokért (Róm 1,8; 1Kor 1,4; Fil 1, 3) Isten nagy emberei, nők és férfiak, nagy közbenjárók voltak. (283)

II. Mária, az evangelizálás édesanyja. - A Szentlélekkel Mária mindig népe körében és az apostolokkal marad, miként az első Pünkösdkor a Szentlelket várva (ApCsel 1,14). Mária az evangelizáló Egyház anyja, nélküle nem értjük meg teljesen az új evangelizálás szellemét. A kereszten, amikor Őbenne találkozott a világ bűne és Isten irgalmassága, Jézus Jánosnak, népének adta Édesanyját (Jn 19, 26-27) (285-286).

Mária az új evangelizálás csillaga. (287) Buzdítása végén Ferenc pápa Hozzá intézett egy szép imát, amelynek kezdetét és végét idézzük befejezésül:

„Szűz és Anya, Mária, Te, aki a Szentlélektől indítva, befogadtad az élet Igéjét alázatos hited mélységébe, teljesen átadtad magad az Örökkévalónak, segíts bennünket, hogy kimondjuk a mi „igen”-ünket, ma, amikor parancsolóbban sürget bennünket, mint valaha a felszólítás: hirdessük Jézus Örömhírét! /…/

„Te, az új evangelizálás csillaga, segíts bennünket, hogy a közösség, a szolgálat, a lángoló és nagylelkű hit, az igazságosság és a szegények iránti szeretet felragyogjon tanúságtételünkben, hogy az Evangélium öröme eljusson a föld szélső határaiig, és egyetlen peremvidék se nélkülözze fényét! Az élő Evangélium Anyja, öröm forrása a kicsiknek, könyörögj érettünk. Ámen. Alleluja.