Egy év pápasága – interjú P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivővel

Ezekben a napokban, Ferenc pápa megválasztásának közelgő első évfordulójára való tekintettel számos kommentárt hallhatunk, olvashatunk a tömegkommunikációs eszközökben. A programokban és újdonságokban rendkívül gazdag év a világ közvéleményének figyelmét ismét a Vatikánra irányította. Federico Lombardi SJ, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója rádiónknak adott interjújában a következőket mondta:

„Ennek az első évnek a legfontosabb jellemzője minden bizonnyal a nagy figyelem, az emberek nagy figyelme ez iránt a pápa és üzenete iránt – szándékosan mondok embereket és nem gyakorló katolikusokat, hanem a világ minden emberére gondolok – tette hozzá P. Lombardi. Azt gondolom és remélem, hogy olyan dologról van szó, ami mélyen gyökeret vert az emberek szívében, akiket megérintett a szeretet, a figyelmesség, az irgalmasság, a közelség, az együttérzés szava, amely nem más, mint Isten szeretete egy ember, a pápa révén.

Emlékeztetnék néhány epizódra, amely különösen meghatott az elmúlt év során. Természetesen a pápa első megjelenése a Szent Péter bazilika erkélyén felejthetetlen maradt mindenki számára. Azután emlékszem az első nagycsütörtöki lábmosás szertartására, amelyet a fiatalok börtönében végzett el. Emlékezem a lampedusai utazásra, arra a rendkívüli együttérzésre, amellyel kimutatta közelségét a leginkább elfelejtett, magukra hagyott személyek iránt, valamint gyászát azok iránt, akik meghaltak a remény és a fájdalom útja közben, amelyről azt hitték, hogy jobb jövő felé vezeti őket. Emlékszem a rió-i Ifjúsági Világnapra, a világ ifjúságának nagy találkozójára, különös tekintettel a latin-amerikai fiatalokra, akik a pápával saját földrészükön találkozhattak. Emlékszem Assisire. Az Evangelii gaudium k. apostoli buzdítás program-dokumentumára, amelyben a pápa valóban nagyon világosan és részletesen kifejti pápaságának legfőbb pontjait. Azután februárban volt a konzisztórium. Ezek az állomások mutatják, milyen intenzív volt ez az év és milyen sok aspektust érintett, hány és hány találkozóra került sor”.

Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy hogyan változik az egyház a pápa kívánságának megfelelően, hiszen Ferenc pápa a zártságból kilépő egyházat akar, amelyhez megfelelő strukturális reformokra van szükség, a szentszéki szóvivő a következőket válaszolta:

V: - Az egyház valóban úgy tűnik számomra, mint egy úton haladó nép. Ez a legjellemzőbb vonása: nagy dinamizmussal rendelkezik. A pápa nagy lendületet adott és egy olyan egyházzal halad előre, amely keresi Isten akaratát, keresi a mai világnak szóló küldetését mindenki javára, valóban eljut a perifériákig, a világ határaiig. A pápa gyakran szólt azokról a pásztorokról, akik a nyáj előtt, a nyáj közepén és a nyáj végén haladnak, hogy segítsék előbbre jutását, az út megtalálását. Ő maga valóban ilyen és arra szólítja fel az egész egyházat, hogy mozgásban lévő, előre haladó egyház legyen. Erőteljes dinamizmus érezhető, amely különösen megmutatkozik a szinódusi útvonalon, ez egy pár éves utat jelent, amely során az egyház megfontolásai az emberi és keresztény tapasztalat középpontját képező családra vonatkoznak.

K: - Ferenc pápa a távolállókra tekint és felrázza a közelállókat…

V: - Természetesen, mivel Isten mindenkire rátekint. Ferenc pápának tehát sikerült megértetnie, hogy Isten érdeklődése, tekintete minden teremtményére vonatkozik, a világ minden személyét érinti, Isten senkiről sem feledkezik meg. Ez rendkívül fontos és nyilvánvalóan nem Ferenc pápa találta ki. Azonban sikerült neki erőteljesen hangsúlyozni ezt és nagyon sok ember megértette. Olyan központok, sajtóorgánumok mutatnak érdeklődést, amelyekre ez nem jellemző, tehát ez azt jelenti, hogy a pápa üzenete eljutott a címzettekhez. Természetesen mindnyájunk feladata, hogy előrehaladjunk. Azok a személyek, akik talán nyugodtnak, stabilnak érezték magukat álláspontjukat illetően, most úgy érzik, hogy ők is részesei ennek a nagy küldetésnek. Ez is természetesen egy pozitív aspektus – nyilatkozta P. Lombardi.

Hozzátette: elsősorban a szerdai általános kihallgatások képsorai jutnak eszébe: a pápa, amint áthalad a tömegen. A pápa köszönti a híveket, mosolyog, külön megáll a betegek mellett. Ez az ő kifejezett választása: miután befejezte katekézisét, a bazilika lépcsőin lemegy a térre, és elsőként a betegekhez fordul. Ez rendkívül jelentős. Aki szenved, aki gyenge, az elsőbbséget élvez a pápa és az egyház szívében, mivel elsőbbsége van az evangéliumban.

Végül munkatársunk megkérdezte P. Lombardit: Mit jelent Ferenc pápa szóvivőjének lenni?

V: - Azt hiszem, nagyon szép az a tény, hogy maga a pápa a főszereplő, vagyis ő az, aki beszél, aki felkelti az emberek érdeklődését szavaival, aki felráz mondanivalójának megfogalmazásával, nincs szüksége közvetítőkre. Számomra ez egy nagyon pozitív tapasztalatnak tűnik. Megvalósult, amit én kissé mindig vártam: hogy a pápa közvetlenül, távolságok, akadályok nélkül eljusson az emberek szívéhez szavaival. A szóvivő, a Sajtóterem igazgatója tájékoztat, de inkább csak a szervezési kérdésekről, döntésekről, amelyek szintén nagyon fontosak, de a pápa emberekhez, világhoz, egyházhoz szóló szava közvetlenül hozzájuk érkezik meg. Számomra ez nagyon szép és alapvetően fontos – nyilatkozta még P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő.

(vm)