„Az irgalmasság békéhez vezet” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Bocsássunk meg, hogy irgalmasságra találjunk: ez az az út, amely elhozza a békét szívünkbe és a világba – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.
A Szent Márta-házban bemutatott szentmisén idézte a napi evangéliumból (Lk 6,36-38) Jézus buzdítását: „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”

Hozzátette: nem könnyű megérteni az irgalmasságnak ezt a magatartását, mert hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy ítélkezünk mások felett: nem vagyunk olyan személyek, akik természetszerűleg egy kis helyet biztosítanak a megértésnek és az irgalmasságnak is. Ahhoz, hogy irgalmasok legyünk, kétféle magatartásra van szükség. Az első önmagunk ismerete. Legyünk tudatában annak, hogy bűnösök vagyunk, sok nem igazán jó dolgot tettünk. A bűnbánat láttán Isten igazságossága irgalommá és bocsánattá válik. Szükség van azonban arra, hogy szégyenkezzünk bűneink miatt.

Igaz, senki sem ölt meg közülünk senkit, de olyan sok kis hétköznapi bűnt követtünk el, minden nap – folytatta homíliájában a pápa. Amikor arra gondolunk, hogy mit követtünk el az Úr ellen, szégyelljük magunkat! Isten előtt szégyenkezni kegyelmet jelent: annak a kegyelmét, hogy bűnösek vagyunk. Egyszerű, de mégis olyan nehéz azt mondani, hogy „vétkeztem”.

Gyakran úgy igazoljuk vétkeinket, hogy másokat okolunk, mint ahogy Ádám és Éva tették. Talán a másik ember segített nekem, megkönnyítette az utat a bűn felé, de a bűnt én követtem el! Ha így gondolkodunk, akkor annyi minden jó történik majd, mert alázatosak leszünk! A bűnbánat magatartásával képesek leszünk arra, hogy irgalmasak legyünk, mert érezzük, hogy Isten irgalmas velünk szemben. Ezt mondjuk a Miatyánkban: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Az irgalmassághoz szükséges másik magatartásforma az az, hogy kitágítjuk szívünket, mert egy kicsi szív önző és képtelen az irgalomra.

Tágítsuk ki a szívünket! De én bűnös vagyok! Nézd, mit tett ez vagy az a személy. Én is annyi rosszat tettem! Ki vagyok én, hogy megítéljem? Ki vagyok én, hogy ítélkezzem? Ki vagyok én, hogy erről fecsegjek? Ki vagyok én, aki ugyanazokat elkövettem, mint az az illető, sőt még rosszabb dolgokat is tettem? Ki kell tágítani a szívünket!

És az Úr ezt mondja: „Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is”. Ez a szív nagylelkűsége! És mit fogtok kapni? „Jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe” – idézte az evangélium szavait a pápa.

Azokat az embereket ábrázolja ez a példabeszéd, akik a kötényükben vitték haza a búzaszemet és kötényüket jó szélesre kihúzták, hogy minél többet kapjanak. Ha szélesre tárod a szíved, akkor te is többet kapsz – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa.

A nagy szív nem ítélkezik, hanem megbocsát és elfelejt, mert Isten elfelejtette a bűneimet, megbocsátotta a bűneimet. Tágítsuk ki a szívünket. Ez nagyon szép –hangsúlyozta a pápa. Legyetek irgalmasak!

Az irgalmas férfiaknak és nőknek tágra nyitott a szívük: mindig megbocsátanak a többieknek, és saját bűneikre gondolnak. – Láttad, hogy mit tett az az ember? – Nekem éppen elég az, amit én tettem, és nem keveredek bele az ő dolgaiba.

Ez az irgalmasság útja, amit kérnünk kell az Úrtól. Ha mindenki, minden nép, minden személy, minden család, a városnegyedek így viselkednének, mennyi béke lenne a földön, mennyi béke lenne a szívünkben! Mert az irgalmasság a békéhez vezet. Emlékezzetek rá mindig: Ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Szégyenkezzünk és tágítsuk ki a szívünket. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa a hétfő reggel bemutatott szentmisén.

(vm)