A házasság a velünk-való Isten szeretetének ikonja – Ferenc pápa katekézise

Ferenc pápa április 2-án, a szerda délelőtti általános kihallgatáson, a házasságról szóló elmélkedésével befejezte a szentségekről szóló katekézisét.

A házasság szentsége Isten tervének szívébe vezet el bennünket, amely a szövetség, a szeretetközösség terve. A Teremtés könyvének, a Biblia első könyvének elején a teremtés elbeszélésének koronájaként olvassuk: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket…Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 1,27; 2,24). A házaspárok Isten képmásai: a férfi és a nő, mind a ketten. Nem pusztán a férfi, nem pusztán a nő, nem: mind a ketten. Ők Isten képmásai. A szeretet, Isten velünk való szövetsége képviseltetik ebben a férfi és nő közötti szövetségben. És ez nagyon szép! – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

Azért teremtettünk, hogy szeressünk, visszatükrözve Istent és szeretetét. A házastársi egységben a férfi és a nő megvalósítják ezt a hivatást a kölcsönösség és a teljes, végleges életközösség jegyében.

Amikor egy férfi és egy nő a házasság szentségét ünnepelik, Isten, hogy így mondjuk, „visszatükröződik” bennük, rájuk vési saját vonásait és szeretetének kitörölhetetlen jellegét. A házasság a velünk való Isten szeretetének ikonja. Ez nagyon szép! Ugyanis Isten maga is szeretetközösség: az Atya, a Fiú és a Szentlélek öröktől fogva és örökre tökéletes egységben élnek. Éppen ez a házasság misztériuma: Isten a két házasfélből egyetlen létet, egyetlen testet hoz létre. A Biblia erőteljes képet használ: egyetlen testté válnak. Ennyire bensőséges a férfi és a nő egysége a házasságban.

A házasság misztériuma éppen ez: Isten szeretete, amely visszatükröződik a házasságban, a házasfelekben, akik elhatározzák, hogy együtt kívánnak élni. Ezért a férfi elhagyja otthonát, szülei otthonát és feleségével él, vele szoros egységben, amint a Biblia mondja: „egy test lesznek”. Nem kettő, hanem egy.

Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében rámutat, hogy a keresztény házaspárokban nagy misztérium tükröződik vissza: Krisztusnak az egyházzal létrehozott jegyesi kapcsolata (vö. Ef 5,21-33). Az egyház Krisztus jegyese. Ez azt jelenti, hogy a házasság sajátos hivatásnak felel meg és úgy kell tekinteni, mint felszentelést. A férfi és a nő fel vannak szentelve az egymás iránti szeretetben. A házasfelek ugyanis a szentség erejében valóságos küldetést kapnak: tegyék láthatóvá az egyszerű, hétköznapi dolgokból kiindulva azt a szeretetet, amellyel Krisztus szereti egyházát, továbbra is életét adva érte hűségben és szolgálatban.

Valóban csodálatos az a terv, amelyet a házasság szentsége foglal magába. Az emberi lét egyszerűségében és törékenységében valósul meg. Tudjuk jól, milyen sok nehézséget és megpróbáltatást jelent a házaspárok élete…Fontos, hogy életben tartsák kapcsolatukat Istennel, aki a házastársi kapcsolat alapja. Az igazi kapcsolat mindig az Úrhoz fűz bennünket. Amikor a család imádkozik, a kapcsolat megmarad. Amikor a férj imádkozik a feleségéért, és a feleség imádkozik a férjéért, akkor a kapcsolat erős lesz. Az egyik imádkozik a másikért.

Igaz, hogy milyen sok nehézség van a házaséletben? - tette fel a kérdést a pápa. A munka, a pénz, amely soha nem elég, a gyermekek problémái – olyan sok nehézség. És gyakran a férjek, a feleségek kissé idegesek lesznek és veszekednek egymással. Vagy nem? Veszekednek, igaz? Mindig! Ez mindig így van: a házasságban mindig veszekednek. Egyes esetekben még a tányérok is repülnek. Ti most nevettek, de ez az igazság. Azonban nem kell ezért szomorkodnunk. Ilyen az emberi lét. Titka azonban az, hogy a szeretet erősebb annál a pillanatnál, amikor veszekedünk. Ezért tanácsolom mindig a házaspároknak, hogy amikor veszekednek, soha ne fejezzék be a napot kibékülés nélkül. Mindig béküljenek ki! Nem szükséges az Egyesült Nemzeteket hívni, hogy otthon békét teremtsenek! Elég egy kis gesztus, egy simogatás, egy köszönés és másnap újra kezdődik a házasélet. Ilyen az élet: így kell előre haladni, bátorsággal, közösen megélve. Ez nagy és szép dolog! A házasélet csodálatos és mindig meg kell őriznünk, meg kell őriznünk a gyermekeket.

Néhányszor már mondtam itt, hogy három szó nagyon sokat segít a házaséletben. Nem tudom, hogy emlékeztek-e erre a három szóra? Három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: „kérem; köszönöm; bocsánat”. Ez a három mágikus szó! „Kérem”- mert ne legyünk tolakodók a házaséletben. „Köszönöm” - mindig mondjunk köszönetet házastársunknak. „Köszönöm, amit értem tettél”. Olyan szép köszönetet mondani. És mivel mindnyájan tévedünk, van egy szó, amit egy kicsit nehéz kimondani, de ki kell mondani: bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg.

Hogy is van tehát? Kérem, köszönöm és bocsáss meg. Ismételjük el mindnyájan! Kérem, köszönöm, bocsánat. Ezzel a három szóval, a házastársak egymásért mondott imájával, a kibéküléssel, mielőtt még véget érne a nap, a házasság megy előre. Három mágikus szó, az ima és a kibékülés mindig. Az Úr áldjon meg benneteket és imádkozzatok értem! Köszönöm – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(vm)