A teológus legyen nyitott és imádkozzék, mert ha csak saját gondolataiban tetszeleg,
önimádó lesz – figyelmeztet a pápa
Ferenc pápa csütörtökön
délben a VI. Pál teremben fogadta a jezsuiták gondjaira bízott Pápai Gergely Egyetem,
a Pápai Biblikus Intézet, valamint a Pápai Keleti Intézet tanárait, diákjait és az
ott dolgozó munkatársakat. A Szentatya megköszönte a jezsuita generális, P. Adolfo
Nicolas hozzá intézett üdvözlő szavait.
Félelem nélkül nézzenek a jövőbe, felhasználva
a kreativitás és a képzelet lehetőségeit, mindig átfogó képet alkotva az aktuális
helyzetekről és kihívásokról, folyton új utakat keresve – biztatta a pápai egyetemek
oktatóit és hallgatóit Ferenc pápa.
A Szentatya kiemelte annak jelentőségét,
hogy ezek az intézmények szorosan kötődnek az egyházhoz és Róma városához. A hit gyökerei
erősen kapcsolódnak a múlthoz: az apostolok és a vértanúk emlékezete rá a példa. A
jelenben pedig fontos bekapcsolódni az egyház zarándoklatába a szeretet, az egység
és az egyetemesség szolgálatával. A központ és a periféria új jelentést, evangéliumi
formát nyer ebben az összefüggésben: Isten logikája szerint, aki a perifériáról érkezik
a központba, hogy onnan újra visszatérjen a peremvidékekre. Mindez hozzájárul ahhoz,
hogy a diákok növekedjenek a hitben, szívüket és elméjüket kitárják a katolicizmus
látóhatára előtt.
A másik szempont, amit Ferenc pápa kiemelt beszédében, a
tanulmányok és a lelki élet kapcsolatára vonatkozott. Valójában korunk egyik kihívásáról
van szó: evangéliumi hermeneutikára van szükség, hogy jobban megértsük a világot,
az embereket. Nem egy szintézisre, hanem valódi spirituális légkörre, amely a hit
és az értelem igazságainak keresésére és bizonyosságára épül. A filozófia és a teológia
által erősíthetjük intellektusunkat, de mindez terméketlen marad, ha nem nyitott elmével
és térden állva tesszük. Középszerű az a teológus, aki tetszeleg saját zárt, jól felépített
gondolatmenetében. A jó teológus és filozófus nyitott gondolkodású, mindig nyitott
Istenre és az igazságra. Az a teológus, aki nem imádkozik és nem imádja Istent, végül
a leggusztustalanabb öntetszelgésbe fullad. Ez egy egyházi betegség. Nagyon sokat
árt a teológusok, a gondolkodók öntetszelgése; visszataszító – hangoztatta Ferenc
pápa.
A Szentatya beszédében kiemelte, hogy valamennyi pápai egyetem egyházi
intézmény. A kutatást és a tanulmányokat a személyes és közösségi életbe kell ágyazni,
missziós elkötelezettséggel, testvéri szeretettel, amelynek része a szegényekkel való
osztozás, a belső élet ápolása az Úrral. Ezek az intézmények nem teológusokat és filozófusokat
gyártó gépek, hanem olyan közösségek, amelyekben növekedhetnek. Olyan személyeket
kell nevelni, akik képesek az emberségre. Nem szabad elszakadni a valóságtól, mert
ezzel félő, hogy tehetségtelen értelmiségieket nevelünk, jóság nélküli etikusokat,
formaságokba burkolózó, szépség nélküli gondolkodókat.
Ferenc pápa végül imáiról
biztosította, majd Mária, a Bölcsesség Széke és Loyolai Szent Ignác oltalmába ajánlotta
a pápai egyetemek tanárait, diákjait és más munkatársait.